Skolemusical

2018.03.25

Ezen a héten volt az iskolai musical, a Szépség és a szörnyeteg, elolvashatja mindenki, hogy nem vettünk benne részt. 

Hétfőn mentem oviba, egy darabig bent voltunk, már kezdtem örülni, de aztán csak ki kellett menni megint. Másnap valamit gyártottak, úgyhogy ki kellett menni botokat keresni hozzá. Megint oda az óvoda mellé mentünk, ahol ilyen faházak vannak. Az egyik nagyobb kisfiú, aki már 5-6 éves, és szeptemberben óvodába megy, felment a faházba és konkrétan kisajátította. Nem engedett fel senki mást, lelökte mindig a létrát. Próbáltam vele beszélni, hogy más is szeretne játszani, de nem hatott rá. Odatámasztották a létrám, és egy másik kisfiú elkezdett felfelé mászni, ez meg fogta, és ellökte a létrát kisfiústól együtt. Kisfiú meg létra leesett, kisfiú nyilván megütötte magát meg elkezdett sírni. Na, erre mán én is kijöttem a béketűrésemből. Szerintem még egyszer nem volt olyan, hogy felemeltem volna ott a hangomat, de most előfordult. Közöltem vele jó hangosan és indulatosan, hogy most volt elég, és most azonnal lejön onnan és hagy másokat is játszani, és nagyon nem szép dolog lerúgni a létrát mások alatt.

Bingo után beszéltem a nyugdíjas napközis központ vezetőjével, hogy nem ismer-e ott valakit Thaiföldről, vagy a Fülöp-szigetekről, aki szívesen tartana előadást áprilisban. Körbekérdez nekem az ott dolgozókat, úgyhogy reméljük lesz thai vagy fülöp-szigeteki este.

Bevásárlókörút után hazamentem. Kaptunk e-mailt Hilde-Kristintől, hogy megvannak az időpontok az iskolai Musicalhez, menjünk segíteni hétfőn, kedden, szerdán délután 4-től, csütörtökön, pénteken 6-tól, szombaton meg délután 2-től. Gondoltam, én, ma, biztos, hogy nem megyek oda délután 4-re. Hétfőn szabad a délutánom, végre nem este 8-ra érek haza, különben is, akárhányszor "kellettünk", odamentünk, és a kutya nem mondott semmit, hogy mit segítsünk, úgyhogy gondoltam most is meglesznek nélkülem.

Írtam inkább egy kis blogot, aztán este 7-re mentem moziba. Hétfőn nem szokott mozi lenni, de most különleges alkalom volt. Egész Norvégiában hétfőn mutatták be az Utøya nevű filmet. Utøya az a sziget, ahol 2011. július 22-én a norvég szociáldemokrata párt ifjúsági tagozata tartott tábort, és ahova Breivik beszabadult és 77 16 és 18 közötti fiatalt lelőtt. 72 percig tartott a támadás, a film is ugyan eddig tartott, és a túlélők elmeséléseire alapozták. Nem hiszem, hogy bárki pont megnézni, aki a blogot olvassa, úgyhogy elmesélem. Egy lány szemszögéből láttuk a filmet, aki a húgával együtt jött a táborba, és végig a húgát kereste. Visszarohant a sátrakhoz is, hogy nincs-e ott, aztán az erdőben bújt el, utána meg lent a vízparton a szikláknál szaladgált körben, hogy nincs-e ott valamelyik barlangban. Természetesen a film utolsó 5 percében lőtte le Breivik a lányt, a húga meg ott volt a mentőcsónakban. Ez elég hatásvadász volt, de ezen kívül nagyon élethű lett a film. Ez volt az első alkalom, amikor fullon volt az egész moziterem, és mindenki teljesen feszengve, lélegzetvisszafojtva ülte végig a filmet.

Szóval Norvégiában, ahol egyébként nem félnek a menekültektől, előbb hajtott végre terrorakciót egy radikális jobboldali valaki azok ellen, akik támogatják a menekülteket, mint maguk a menekültek a norvégok ellen.

***

Kedden némettel kezdtem. A tavaszi szünet előtti két hétben az a "projektük", hogy kiválasztanak egy mesét, és 4-5 fős csoportokban előadják az utolsó órán németül. Csak gondolj bele, magyar iskolában mikor lenne 2 hetük a diákoknak kb teljesen önálló projektmunkára, ráadásul arra, hogy színdarabot gyártsanak és előadjanak egy mesét. Túl sok dolgom nem volt, úgyhogy hamar el is pályáztam a könyvtárba. Megláttam egy könyvet Szíriáról, amiben elmagyarázzák, hogy mi ott a helyzet, polgárháború, ISIS, Amerika, oroszok, mit akarnak, miért akarják, mindent. Úgyhogy azt csak kivettem. Mikor lesz rá időm, nem tudom, de azért kivettem. Angolon Canadával foglalkoztak. Nekem Canada már rég óta tetszik. Már korábban megfordult a fejemben, hogy ha Németországban tanulok MA-n, az ugye 2 év, abba belefér megint egy félév valami külföldi tanulmány. Európában már voltam, szóval mindenképpen valami Európán kívülit fogok választani, és ha lesz lehetőség, akkor előfordulhat, hogy pár év múlva Canadából írok blogot.

Háziban segítős órán ketten jöttek, Adnan meg Rasha (a kedvenc szír családomból), matekoztunk, aztán angoloztunk. 4-től kellett volna elméletben segítenünk az iskolai musical próbájánál, de úgy voltam, hogy háromnegyed 4-kor végeztem az órákkal, fél 6-tól a Language Clubot kellett előkészítenem, a franc fog még ebben a maradék 1,5 órában arra várni, hogy történjen ott valami. Bementem a könyvtárba, aztán csináltam dolgaimat.

Language Clubra eljött Gunhild, a német nyugdíjas néni, Semira, az egyik eritreai lány a kötő csoportból, Rasha, Adnan, Giri, a könyvtáros meg Laurine. Angolul beszélgettünk minden féléről, például mesélte Semira, hogy Eritreában egy héttel később van valahogy a naptár, úgyhogy ők április 8-án fognak húsvétot ünnepelni. Amikor Semira meg Rasha és Adnan elkezdett arabul beszélgetni, akkor volt, hogy odafordult hozzám Gunhild németül, hogy akkor mi meg németül beszélünk :D Közölte, hogy kéne ide valami arab tanfolyam, szervezzek már egyet :D Hát, sok értelme nem lenne, mert szerintem a kutya se jönne, de én utána elgondolkodtam, hogy nekem viszont nagyon is lenne értelme megtanulnom arabul. Ha ilyen kulturális sokféleséggel, nemzetközi, meg multikulti dolgokkal akarok foglalkozni, akkor ahhoz nagyon is lenne értelme. Szóval kitaláltam, hogy megkérek valakit a szír barátaim közül, hogy majd a norvég nyelvvizsgák után valamikor májustól üljünk le hetente párszor és tanítson meg nekem legalább ilyen alap dolgokat. (Ha nem is az írást, mert azt a sormintát mire megtanulja az ember elolvasni, hát beleőszül...)

Language Club után néztem a mobilomat, Hilde-Kristintől enyhén dühös üzenet mindhármunknak, hogy hol voltunk hétfőn meg ma délután, egyikünk se ment a musicalhez segíteni, és kerestek minket. Én meg visszaírtam, hogy dolgoztunk, hétfőn Laurine uszodában segített, nekem ma Language Clubom volt, és mivel hétfőn délelőtt, ergó az utolsó pillanatban kaptunk az üzenetet, akkor már nem úgy terveztünk, és ezért nem borítottunk fel a napirendünket. Erre visszaírt, hogy az iskolai musical az prioritást élvez mindenek előtt, és különben is mi kértük, hogy dolgozhassunk ott. Mi?! Mikor?! Én biztos nem...

***

A kantinában mondta Virginija megint, hogy milyen jó lett múlt héten a gulyás, ő vitte haza a maradékot, meg hogy volt olyan tanár, aki kérdezte tőle, hogy van-e még, mert venne még és vinne otthonra is. Beszéltem a musical egyik szervezőjével, mondta nekem, hogy most már begyakorolták nélkülünk a dolgokat, úgyhogy most már nem kellünk délután, meg a többi napokon sem. A díszletek mozgatásában kellett volna segítenünk, és így már begyakorolták. Hála ég! Pont annyira érdekel a musical, hogy egyszer megnézzem és kész, de nem szándékoztam eltölteni vele az összes időmet a héten...

Open Skulében kb nem volt semmi dolgunk, Laurine-nal elkezdtünk beszélgetni zenéről, hogy nekik hogyan tanították Franciaországban, meg elkezdtem én is magyarázni, hogy mi hogy tanultunk. Nekiálltam rajzolgatni kottákat az egyik füzetemben, aztán úgy magyaráztuk egymásnak. Hamburger volt, és ezzel szerintem kb megdőlt a rekord, hogy hányan voltak Open Skulében. Legalább 50 ember. Mint ha sáskajárás lett volna. Minden elfogyott. Csak aztán ez az 50 ember minden el is húzott evés után, nem maradt senki játszani meg szocializálódni. Amikor az egész Open Skulének ez lenne a lényege. Nem csak poénból osztogatjuk az ingyen kaját, hanem hogy maradjanak utána játszani meg ismerkedni egymással, de nem...

Akkor volt egyébként a musical főpróbája, amire ingyenesen be lehetett ülni, úgyhogy még aki egyébként maradt volna a menekültes osztályból játszani, ők is elmentek megnézni a musicalt. Összetakarítottunk, aztán mi is néztünk a musicalt Laurine-nal. A szépség és a szörnyeteget adják elő, és egyébként nagyon jó lett! Ahhoz képest, hogy az egész musical diákokból áll, minden profi. Nagyon jók a dalok, komplett tánckar van, a jelmezek meg a díszlet is gyönyörű, amit mellesleg a design-os kézműves osztályok csináltak...

Két felvonásos a darab, a szünetben beszélgettem többekkel is a menekültes osztályból. Mindenki már kérdezgette, hogy és, mit csináltok tavaszi szünetben, semmit, itt leszünk. Már gondolkodtam a hét folyamán, hogy a húsvéti szünetre valamit kéne szervezni. Az összes norvég elhúz a hyttéjébe, itt meg a fű se nő addig, mi meg itt fogunk ülni, nem lesz semmi dolgunk, a menekültes osztályból mindenki dettó, plusz azon a héten lesz itt kicsi húgom is, ez így nem működik. Majd én szervezek valamit. Addig gondolkodtam, hogy kitaláltam, hogy jó lenne szervezni egy ottalvós hytté-s kirándulást, meg mondjuk egy társasozós, zenehallgatós, filmnézős estet az önkéntesközpontban. Mondtam a fiúknak az osztályból, hogy ne aggódjanak, majd szervezek valamit.

***

Csütörtökön norvégoztam a lengyel lánykával első órában, hát, nem sok lelkesedés szorult bele. Utána lebicikliztem az önkéntesközpontba, hogy tárgyaljak Astriddal. Előadtam neki a húsvéti terveimet. A társasozós estét simán megtarthatjuk ott, nincs semmi ellenvetése. A hyttetur-höz meg adott tippeket, hogy kivel tárgyaljak. Például az iskolának, vagy a közösségnek van valami hyttéje, ami szóba jöhet, ahhoz az igazgatóval kéne tárgyalnom. Meg ha ott voltam, akkor már megtárgyaltuk, hogy mi volt ezzel az iskolai musicallel. Előadtam az álláspontomat, hogy egyrészt az utolsó pillanatban nem borítom fel a programjaimat, másrészt meg amúgy is szkeptikusan állok minden ilyen rendezvényhez az opera óta.

Visszamentem a suliba, körberohantam mindenhol. Kerestem az igazgatót, az nincs bent. Beszéltem a menekültes osztály osztályfőnökével, abszolút támogatja az ötletemet, körbekérdezi az ismerőseit hytté-vel kapcsolatban. Politika meg angol után hazamentem, és végre szabad volt az egész délutánom. Megkaptam egy kódot levélben, ami kellett az egyetemi jelentkezéshez, úgyhogy egész délután meg este azt a weboldalt próbáltam megfejteni, amin keresztül jelentkezni kell itt az egyetemekre, aztán már töltögettem fel papírkáimat. "Világosan fel kell tüntetni" hogy alkalmas vagyok a képzésre, és megvan a 60 kreditem töriből meg németből is, úgyhogy átnyálaztam az egész diplomám, és kiírtam word dokumentumba az összes német tárgyamat, meg töri tárgyamat, kredittel, jeggyel együtt, elmagyaráztam a magyar osztályozási rendszert, hogy az 5-ös a legjobb. (Mert a norvégoknál egyébként a 6-os a legjobb.) Szóval végre haladnak a dolgok!

***

Pénteken ovi után egyből bementem az iskolába, hogy majd beszélek az igazgatóval, hát, megint nem jött össze. Ha már ott voltam, beszéltem Hilde-Kristinnel a húsvéti Open Skuléről, meg a menekültes osztály két másik tanárával.

Aztán rám került a sor, hogy én kempingezzek 4 órát a BUA-ban. 3-an is jöttek, hogy visszahozzanak cuccokat! Ezt mind úgy délután 3-ig, aztán 6-ig semmi. Vittem a laptopom, írtam blogot, úgyhogy ezzel nem is lett volna semmi probléma, csak olyan rohadt hideg van ott... Kint mínusz van, bent a raktárban nyilván melegebb, de 4 órát ülni plusz mondjuk 5 fokban annyira nem kellemes...

BUA utána mentünk röplabdázni. Most először értem rá pénteken elmenni az itteni tornaterembe röplabdázni. Ebben a csarnokban nem is voltam még, mert mint kiderült, itt több is van... Egész sokan voltak. Nem csak a menekültes osztályból, hanem akik a felnőttoktató központba járnak, ők is jöttek röplabdázni. Mellesleg sportolás szempontjából kb semmit nem ér az egész. Vannak ilyen túlbuzgóak, akik kb akárhova megy a labda, odarohannak, és nem zavarja őket, hogy ott egyébként más áll, és az a más is játszana. Én meg ilyen nyugodt, békés élőlény vagyok, hogy nem lököm fel a másikat, meg nem szaladgálok különösebben a labdák után, mert tudom, hogy más is játszana, meg sok értelmét nem látom. Szóval az egész röplabdának kb annyi a lényege, hogy találkozok meg beszélgetek az ismerősökkel.

Az a tanárnő, aki a röplabdát szervezi, mondta, hogy a férje buszsofőr, meg neki is van jogosítványa buszra, szóval ha kölcsönkérjük az iskola buszát, akkor ők el tudnak minket fuvarozni a hytté-ig meg vissza, már ha kapunk kölcsön hyttét. Röplabda után elmentünk Laurine-nal moziba, megnéztük a Tomb Raidert. Ja, és ma délután Astrid áthozta Laurine cuccait, úgyhogy most már ő is itt van.

***

Szombatra meghívtam az önkénteseket, akiknél voltunk a hyttében téli szünetben, és akik egy órára laknak, gondoltam megnézzük velük az iskolai musicalt, aztán legalább látnak valamit ők is. Két hete azt mondták, hogy jönnek, de végül nem jöttek. A holland csajnak haza kellett utaznia, és egyedül neki van ott jogosítványa, úgyhogy a többi így nem tudott ide eljutni.

Szóval nem volt semmi dolgom egész nap, itthon voltam, ki se mozdultam. Aludtam sokáig, aztán tanultam, olvastam a norvég nyelvtant, olvastam egy norvég könyvet, meg olvastam azt a könyvet Szíriáról.

Mondtam Laurine-nak, hogy ünnepeljük meg, hogy átköltözött, meg szocializálódjunk kicsit, úgyhogy este kibontottam a Martinimet, amit Svalbardon vettünk, és abból ittunk pár pohárral, hallgattunk zenét, és még Mykola is csatlakozott hozzánk egy ideig. Fél 12 körül elvonultunk a szobánkba, aztán én még 2 órát telefonáltam Zabival.

***

Vasárnap szintén csak itthon voltam, ki se mozdultam, tv-ztem, leveleket írtam. Amikor van időm, akkor nézem a norvég híreket. Ezen a héten kifejezetten megérte nézni a híreket, mert épp botrány volt Norvégiában. Az igazságügyminister, Sylvi Listhaug, Fremskrittpartiet (itteni bevándorlásszkeptikus szélsőjobb) kitett egy facebook postot pontosan azon a napon, amikor bemutatták a norvég mozikban az Utøya nevű filmet a terrortámadásról. Azt írta a posztban, hogy az Arbeiderpartiet (a szocdem párt, akinek az ifjúsági táborában gyilkolt Breivik), jobban törődik a terroristák jogaival, mint a nemzet biztonságával. Na, ebből itt botrány lett. A szocdemek bizalmatlansági indítványt fontolgattak a kormány ellen, ha a miniszterelnök, Erna Solberg nem szólítja fel lemondásra az igazságügyminisztert. És itt pedig halál komolyan veszik a bizalmatlansági indítványt, és akkor új választásokat írnak ki. Mutatták a sajtótájékoztatót a norvég parlamentből, aki minden csatorna minden riportere tudott beszélgetni kb bármelyik párt képviselőivel. Volt, hogy egymás mellett állt mondjuk az egyik balos párt képviselője, meg a kereszténydemokrata párt képviselője, és először egyik mondta el a véleményét a riporternek, aztán a másik mondta el a teljesen ellenkező véleményét, és mindkettő kulturáltan meghallgatta a másikat, még csak nem is grimaszolt, meg semmi, mondták egymásnak, hogy hát, nem értenek egyet, ez van. Egyébként az lett a móka vége, hogy lemondott az igazságügyminiszter, aki mellesleg egy 40 éves nő volt, mert itt nem kell ahhoz se ezer évesnek lenned, se férfinek, hogy miniszter legyél.

Aztán ezután még a miniszterelnöknek is nekiment a szocdem párt, nyilvános sajtótájékoztatóban, vagy valami vitában, és többször is megpróbálták kicsikarni belőle, hogy ő is határolódjon el ettől az ügytől. Megkérdezték például, hogy nem gondolja-e, hogy egy ilyen kijelentés nagyon is veszélyes a társadalmukra nézve, mert bizalmatlanságot gerjeszthet, meg összeesküvés elméleteket indíthat el?

Ez után arról volt egy riport, hogy Svalbardon lavinaveszély van, és evakuálni kéne 2-300 embert is Longyearbyenből, de nem tudják még pillanatnyilag, hova. 2015-ben volt már ott lavina, akkor letarolt egy komplett utcát házakkal mindennel.

Van a norvég tv-nek egy olyan párkeresős műsora, hogy "Amikor a kémia stimmel". Van egy csajszi, és kiválasztottak neki 8 teljesen különböző kinézetű, foglalkozású, hátterű férfit. A műsor célja, hogy kiválasszák neki azt a partnert, aki a biológia meg a genetika szerint leginkább passzol hozzá. Ezt azt állatvilágból vett példákkal és feladatokkal teszik. Például végig kellett szagolgatnia a csajszinak az összes férfi pisijét, meg aztán a nyakukat és a hónaljukat, és pontoznia, hogy kinek a illatát/szagát találja leginkább kellemesnek. A tudományos alapja az a dolognak, hogy akkor találjuk valaki testszagát kellemesnek, ha különböznek a génjei a mienktől, ergó életképes utódokat lehetne vele összehozni. Aztán üvöltözniük kellett az erdő közepén, majd fel kellett olvasniuk egy verset a férfiaknak, és azt is pontozta a csajszi. És ennek is van tudományos alapja, hogy állatvilágban sok állat párzás előtt "párzási dalokkal" meg kiabálással hívja fel magára a nőstények figyelmét, ergó a hangnak is nagy jelentősége van eredetileg. Szóval abszolút egy nagyon érdekes műsor volt, és sokkal inkább ilyeneket kéne gyártaniuk a magyar tv csatornáknak is, meztelen társkereső meg egyéb marhaságok helyett...

Tv-zés után megkomponáltam egy levelet az egyetemnek, egyet egy norvég ismerősnek, meg egyet fordítással kapcsolatban egy volt tanáromnak. Amikor ilyen fontosabb leveleket írok, pláne ha norvégul, akkor az a levelek hosszúságától függően tart 1-3 óráig. Akkor aztán borzasztóan figyelek minden szóra, nyelvtanra, próbálom magam nagyon emelkedetten kifejezni. Levelezés után csevegtünk kiccsaláddal. Megvettük például a buszjegyet kicsi húgomnak, csináltunk neki Couchsurfinget, hogy találjunk szállást egy éjszakára Bergenbe neki.

Erről a hétről nem sok kép lett, úgyhogy majd a következő héten csinálok prezit. A következő hét ennél sűrűbb lesz, kedden eritreai este, szerdán húsvéti tojásfestés Open Skulében, pénteken lesz a húsvéti kreatívkodásom az önkéntesközpontban, szombaton érkezik kicsi húgom, vasárnapra áthívtam barátokat. Körben egész héten szervezem húsvéti kirándulást, meg az egyetemi jelentkezést.

Szóval majd jelentkezek megint, amikor utol érem magam a bloggal és lesz időm, addig is üdv mindenkinek: Timi