Russerevy, posters

2018.02.04

És már Svalbardon, kitömött jegesmedvét már láttunk, északi fényt még nem. A héten főleg a plakátokkal telt az idő a szokásos feladataim mellett, hogy felkerüljön minden, mielőtt utazunk.

Hétfőn reggel írtak az idősek otthonából, hogy elmarad a Bingó, úgyhogy akkor már oviba se mentem be 2 órára, hanem inkább aludtam tovább. Utána olvastam, írkáltam leveleket, bementem az önkéntesközpontba beszélni Astriddal. Valamiben nagyon fontosban zavarhattam meg, mert rám morgott, hogy nem tud mindig azonnal válaszolni a dolgaimra, mert vannak más fontosabb dolgai is. Én meg nem azért zaklatom, mert nincs jobb dolgom, hanem mert kérdéseim vannak a plakátokhoz, és ha nem kapok válaszokat, akkor nem készülnek el a plakátok, mielőtt távozunk egy hétre, és már majdnem február közepe lesz, mire visszajövünk. A kultúrklubb meg február 20-án már indulna. A vége mindig az, hogy válaszol.

Bevásárlókörút után tudtam haladni az információk alapján kultúrklubbal. Például szereztem márciusra valakit, aki bemutatja nekünk Eritreát, megcsináltam a plakátot a magyar esthez...

***

A suliban szaladgáltam és szerveztem a kultúrklubomat. Megbeszéltem az egyik tanárnővel, aki argentín, hogy márciusban tart nekünk előadást Argentínáról. Mondta, hogy van argentín népviselete, meg valami argentín teája, úgyhogy jó lesz ez! Akartam beszélni Hilde-Kristinnel, de már megint nem volt. Most meg épp beteg... Háziban segítős órára nem jött senki :( Úgyhogy 3-kor bevonultam a könyvtárba, aztán 6-ig elkempingeztem ott. Írkáltam leveleket, terveztem a plakátot. 6-tól volt "nyelv kávézó" a könyvtárban, az az a cucc, ahol a menekülteket kell integrálni, meg velük beszélgetni norvégul, de a könyvtár előszeretettel használja ezt az alkalmat arra, hogy meghívjon "szerzőket", hogy bemutassák a könyvüket. Most meghívtak valami helyi nénit, aki ilyen fecnikre felírkált dolgokat pályafutása alatt, aztán most eszébe jutott, hogy összegyűjtse ezeket a fecniket, és kiadja őket vers néven, könyv formájában. A "könyv" kb olyan vastag, mint a kis szótárfüzeteit, és úgy kb a nagy fehér lap közepén van néhány sor "vers". Ha valaki, akkor én tudom értékelni az irodalmat meg a művészetet, de ez nálam nem ütötte meg a mércét. Az meg a másik, hogy mi köze ennek a menekültekhez? Ők meg aztán végképp nem sokat értenek a néni elvont szófordulataiból, amikor próbált borzasztó költői lenni. Mindegy.

Végre eljutottunk röplabdázni! Az felnőttoktató központból az egyik tanárnő átfuvarozott minket erre a másik településre, és egész sokan voltak ott, kb 25-en, de szinte mind Eid-ból. Ott volt a fél menekültes osztály, és néhányan tényleg nagyon jól játszottak. Mivel sokan voltunk, felosztódtunk 4 csapatra, és így felváltva játszottunk 5-5 percekben körmérkőzést. A szünetekben meg beszélgettem olyan emberekkel is, akik nem járnak háziban segítős órára, úgyhogy még sose beszéltünk, csak mindig látom őket.

***

Szerda délelőtt menza volt. Nem tudom, említettem-e, de múlt hét szerdán odajött az egyik idősebb tanár, hogy nincs-e kedvem előadást tartani a Rotary Club-ban. Hogy ne lenne! Most odajött megint, lefixáltuk az időpontot, február utolsó keddjén tartok nálunk előadást. Az előtti kedden a könyvtárban tartom a magyar estet, úgyhogy fel tudom használni ugyan azt a diasort mindkét előadáshoz, talán kis eltéréssel. Mivel Hilde-Kristin ma se volt bent, nekem meg már borzasztóan kellettek a Language Club plakátot, nekiálltam valakit az operaházból zaklatni, hogy nyomtassa már ki nekem legyen oly kedves.

Kötőcsoportban Astrid kitalálta, hogy csináljunk kis csoportokat, 4-5 fő, direkt összekeverve a norvégokat meg a különböző anyanyelvű néniket, hogy úgy beszélgessenek egymással norvégul 5-10 percet valami témáról. És tök jól ment! Kérdésnek azt találtuk ki, mikor születtél, hol születték, hogy hívták a szüleidet, mikor és hol születtek. Leültem az egyik csoporthoz én is, ahol a kedvenc családomból az anyuka is ült. Elmondta a szülei születési dátumát, és konkrétan 16 év volt közöttük. Úgy ránézésre közötte meg a férje között is legalább 15 év van, ergó ez náluk ilyen normális dolognak számít gondolom. Lehet, hogy először tanulnia, meg dolgoznia kell a férfiaknak évekig, és ha már összekapartak egyedül egy lakásra való pízt, akkor talán beújíthatnak egy friss, fiatal feleséget, ha el tudják tartani. Ezt biztos meg fogom kérdezni a fiúktól, hogy magyarázzák már el, hogy működik a dolog.

Visszamentünk Open Skulére, és meglepetésemre Hilde-Kristin már ott pörgött és főzött. Úgyhogy gyorsan meg is támadtam az összes kérdésemmel. Épp gondolkodtam, hogy akkor most mikor esnek be az ukrán stopposok Couchsurfingről, aznap vagy következő nap, amikor Mykola odajött, hogy írtak a közös beszélgetésbe, hogy itt vannak a városban. Írták, hogy 2-3 óra alatt körbesétálnak meg várost néznek, aztán jönnének hozzánk. Erre úgy hangosan felnevettünk, hogy 2-3 órát várost nézni itt?! Jó vicc :D Úgyhogy inkább írtam nekik, hogy maradjanak, ahol vannak, odamegyek és összeszedem őket. Gyorsan meggyőztem őket, hogy itt nincs mit nézni, úgyhogy jöjjenek velem a suliba. Ha valami a heti rendemből olyan, ahova bevihetek random embereket, akkor az az Open Skule. Szóval egy ukrán csajszi, meg a barátja, mindketten 25 körül vannak, egyetemisták. Gondolták a két félév közötti szünetben utaznak egy kicsit, és körbestoppolnak Nyugat-Norvégiában. Előző este konkrétan sátorban aludtak kint a 0 fokban egy szupermarket mellett. Norvégiában szabad sátrazni, de a közutaktól 50 méterre állíthatod csak fel a sátradat a törvény szerint. Na most az utaktól 50 méterre legtöbb esetben vagy hegy, vagy fjord, vagy valakinek a birtoka van, úgyhogy ez nem is olyan egyszerű művelet, és jó eséllyel a végén arra jutsz, hogy valahol kell aludni, úgyhogy nagy valószínűséggel "törvénysértően" állítod fel a sátradat. De ők ezt nem tudták, legalább nem fájt eddig emiatt a fejük addig, amíg fel nem világosítottam őket.

Open Skuléve természetesen megint nem jött el a diákok fele, akik feliratkoztak a listára, úgyhogy volt egy csomó kaja, ráadásul nem is rossz, valami csirkés szósz rizzsel, salátával. Mire 5-ször elmondtunk Mykolával mindketten, hogy ehetnek nyugodtan, addigra elhitték, aztán szedtek kétszer is. Utána elmentek a fiúkkal biliárdozni, én meg addig odaültem azokhoz beszélgetni, akik épp ott voltak a menekültes osztályból. Bingóztunk kb 7-ig, az utsó két körbe beszálltak az ukrán Couchsurfingesek is. Ez után hazamentünk, megkapták a nappalit. Előre mondtam nekik, hogy nincs makulátlan tisztaság nálunk, a nappaliban sem, mert ott szokott a német srác a haverjával tanyázni az utóbbi 1-2 héten, de már attól is el voltak ragadtatva, hogy meleg lakás, külön szoba :D Gondoltam az este folyamán beszélgetünk, vagy játszunk valamit, úgyhogy áthívtam Laurine-t is, hogy ne maradjon ki a dolgokból, de aztán nem nagyon szocializálódtunk. Fürödtek, tervezték az útjukat tovább. Bejöttek a szobámba beszélgetni kétszer, de nem túl sokáig, aztán meg aludtak. Én folytattam a plakátot, a szöveg meg a képek már megvoltak, már csak hátteret kellett valahogy gyártani, de nem nagyom jöttem rá, hogy vegyem rá a gépet, hogy úgy csinálja, ahogy én szeretném. Úgyhogy Laurine is próbált rájönni, aztán együtt csináltuk a plakátot, választottunk hátteret, próbáltuk a képeket valahogy rátenni, hogy ne maradjon körülöttük fehér négyzet... 2-3 óra alatt, Paint, Word, Photoshop közreműködéssel közösen sikerült összerakni, amit akartam, és nagyon jó lett a plakát! Pont olyan, amilyennek elképzeltem!

***

Csütörtökön kicsit korábban keltem, hogy még tudjak beszélgetni kicsit az ukránokkal. Volt egy halom több napra lejárt joghurt a hűtőben, ami még teljesen jó, de a menzán már nem árusíthatják, úgyhogy megkaptuk. Adtam joghurtot nekik, meg mondtam, hogy vigyenek nyugodtan a szószból, ami megmaradt az Open Skuléből. Ha belegondolsz, nekem szinte semmibe nem került egy kis időn kívül, hogy adtam nekik szállást egy éjszakára, meg ételt, amit péntek estig amúgy se ettem volna meg. De ha beleképzeled magad az ő helyzetükbe, vagy hogy mi lenne, ha épp te utaznál napok óta, és mennyire örülnél egy ilyen élménynek, beszélgetni veled egykorúakkal, ráadásul beszélgetni valakivel a saját anyanyelveden egy tök idegen országban, éjszaka szállásnak, meleg vacsorának vagy akár csak egy joghurtnak több napi száraz kaja után. Ha ilyen kevéssel ilyen sokat lehet adni másoknak, akkor miért ne?

9-től Izá-val norvégoztam, a lengyel lányka, akinek kell gyakorlás. Megnéztük a híreket, beszélgettünk róluk, hallgattunk norvég gyerekdalt, meg sima norvég dalt, leirattam vele egy csomó hasznos szót. Utána mentem Photoshopot tanulni. Teljesen hasznos volt az a két óra. Végig követtem, hogy mit kell csinálni, de mivel kb 20 percig tartott, mire mindenkinek sikerült megnyitni ugyan azt a képet, ezért ez alatt még csináltam a képeket Prezin, írtam 2-3 e-mailt az osló-i Traininggal kapcsolatban, nézegettem Oslot térképen, hogy hol lesz a szállásunk, mivel kell odamennünk, mennyibe kerül a heti jegy...

A suliban Hilde-Kristin kinyomtatta a kultúrklubbos plakátjaimat, angoloztam Emával meg Mukhtarral, aztán körbebicikliztem a városban és felakasztgattam a Language Club, Kulturmøte, meg az Ungarsk kveld (magyar est) plakátjaimat mindenhova. Vittem magammal a kottámat, gondoltam lesz még időm International Kafé előtt gyakorolni a kórusos dalokat, hát nem jött össze. Épp hogy leültem, írt Giri a könyvtárból, hogy nem jó március 20-án az eritreai este, mert akkor is jön valami roppant fontos író könyvet bemutatni. Mondom de jó, hogy ez előbb nem tudott eszedbe jutni... Én már le nem szedem a plakátokat, meg át nem variálom az időpontot, az biztos... Abban maradtunk, hogy akkor nem a könyvtárban, hanem az egyik tanteremben lesz eritreai est, és egy fél órával korábban, hogy ne üsse az ő rendezvényüket. Csak háromnegyed 7-ig maradtunk International Kafé-ban, mert Laurine-nal meg akartunk nézni a Russerevy főpróbáját. Mondta már Arild politikán, hogy jön ő is, úgyhogy akkor találkozunk majd este. Odamentünk 7-re, zárva volt az előadőterem bejárata, úgyhogy csak a színpad oldalán tudtunk volna bemenni. Mászkáltunk körbe-körbe, hogy hogy tudunk bejutni, már majdnem feladtuk, aztán valaki pont kijött a teremből, mi meg bementünk gyorsan. Arild már ott ült, leültünk mellé, mondta, hogy már keresett minket. Odasúgta nekem előadás közben, hogy nincs valami nassolnivalóm? És történetesen volt nálam egy szem szaloncukor, mert benne maradt a táskámban még január eleje óta :D

Szóval ez a Russerevy (russ az a végzős osztály) olyasmi, mint az otthon szalagavató, csak teljesen más. A végzősök lépnek fel, táncolnak és énekelnek, valamint jó sokáig tart. Ennyi a hasonlóság. Viszont nem vagyok róla meggyőződve, hogy más gimikben is van-e ilyen cucc, vagy csak nálunk, mert ha már van egy saját külön bejáratú operaház az iskolával együtt, akkor már miért ne használják. Szóval ez egy komplett 2 felvonásos 1,5 órás musical szöveggel, tánccal és énekkel, amiben a végzősök szerepelnek. De ez nem valami rendes klasszikus színdarab, hanem ők írták a komplett forgatókönyvet meg a szöveget is gondolom tanári segítséggel. Röviden összefoglalva Eid-ról szól, helyi fontos személyeket eljátszva és kiparodizálva. A történet szerint valami villa megnyitója lesz Eid-ban, beszélget a polgármester meg valami másik fő bácsi a szervezkedésről, aztán folyton az egyik titkárnőt zaklatják mindenféle kérdésekkel az operaházból. A villa megnyitójára megy az egész tanári kar, és néhányan elég felismerhetőek közülük, meg szövegük is van. Például az Arild játszó diák mindenkihez odament valami hülyeséggel, meg mindenkit meg akart hívni egy moszkító koktélra, Arild meg közben fogta a fejét. Anita az angoltanárnő elmondta többször, hogy senki nem tanítja olyan jól a történelmet meg az angolt, mint ő. Benne volt az igazgató, valami színjátszós tanár, a karmester, aki félig norvégul meg félig angolul magyarázott. A történet szerint a villa megnyitójára meghívtak valami híres norvég énekeseket is, amikor bejöttek az énekesek a színpadra, berohant a Geir-t alakító diák és letépte a pólóját, hogy "én vagyok a legnagyobb rajongótok". Másnap reggel nem találják a celebeket, és elkezdenek nyomozni a túl buzgó rendőrök, hogy ki rabolta el őket. Kihallgatja a rendőrség egyenként a fontosabb szereplőket, és a színpadon látjuk a visszaemlékezésüket, hogy hogyan zajlott a buli estéje. Senki nem látta a polgármestert este, ezért letartóztatják az énekesek elrablása miatt. Akkor jön kárörvendeni a szomszéd kommune (Vågsøy, Måløy központtal) polgármestere, aki egyébként egy max 40 körüli vagány nőci, és a darab során végig egymást próbálják túllicitálni Eid polgármesterével. Aztán látjuk a színpadon a celebek egy ágyon hemperegni tengerparti háttérrel, mivel előző este úgy leitták magukat, hogy valahogy Ibizán kötöttek ki. Aztán besétál a színpadra Arild, hogy kér-e még valaki moszkítót. Na itt már nagyon fogta a fejét Arild :D Megkérdezte tőle, hogy te mindenhol ott vagy? Meg közöltem vele, hogy látod, te vagy a hibás :D A lényeg, hogy nagyon jól megcsinálták ezt a színdarabot, a szövegek is zseniálisak voltak, meg az eredeti személyek jellemvonásait is nagyon jól visszaadták a diákok. Ha nem jöttünk volna Svalbardra, megnéztem volna még egyszer.

***

Péntek délelőtt oviban voltam, épp memóriakártyáztam a lánykákkal, amikor bejött az egyik tanár a gimiből az egyik diákkal, aki valószínűleg ovónő akar lenni. Rám néz a bácsi, te itt is itt vagy?!? :D Úgy érzem a népszerűségem az ovisok körében elérte a csúcspontot, 4 lányka is az én ölemben akart ülni, amikor a napokat soroltuk :D Az után néztünk ilyen érdekfeszítő gyerekmeséket, de inkább ez, mint hogy kint kóvályogjunk órákig. Filmnézés után meg spagetti volt ebédre a szokásos kenyér helyett. Adj egy csapat ovodásnak spagettit, még egy hónap múlva is a hús meg tésztadarabokat fogod mindenhonnan takarítani... :'D

Ovi után mentem az önkéntesközpontba heti gyűlésre, megkaptuk a buszjegyeket például. Beszéltem Janissal a lakásról, hogy ez valami katasztrófális, és értem, hogy nem egyedül az ő hibája, de az ő vendége van itt, szóval nevelje meg vagy akármi, de ez így nem maradhat, amíg nem leszünk itt egy hetet.

Délután pakoltam mindent mindenhova, a konyhában a cuccaimat, a spájzban, kicsit még takarítottam is, de azért nem túl sokat, az ő dzsuvájuk... Pakoltam a bőröndbe, közben beszéltem kiccsaláddal, hogy ne unatkozzak pakolás közben. 6-re mentünk moziba Laurine-nal, de közölték, hogy elromlott a mozigép, úgyhogy nincs film. Erre hazamentünk és megnéztük otthon gépről a Coco-t.

22.20-kor indult a buszunk Osloba, reggel 6-ra értünk a reptérre. Viszonylag még sikerült is aludni a buszon. Valamikor hajnalban, amikor épp a hegyek között mentünk át félálomban ránéztem a kinti hőmérsékletet meg az időt mutató képernyőre, és -18 fokot mutatott. Ehhez képest Svalbardra mondanak 0, +1 fokot... Reggel 6-tól délután 1-ig kempingeztünk a reptéren. Beszélgettünk egy argentin sráccal, aki épp európai körutat tart és most jött Svalbardról. Ezt a heti blogot itt befejezem, és a Svalbardos dolgokat egybe írom meg a Traininggel meg Osloval együtt jövő hét vasárnap, vagy esetleg hétfőn, ha elcsúsznék időben.

Szóval az egész következő hét, meg a következő post tényleg nagyon érdekes és jó eséllyel hosszú is lesz, remélhetőleg éjszaki fénnyel, jegesmedvékkel, jéghegyekkel és városi nyüzsgéssel meg intellektuális dolgokkal teli!

Üdv mindenkinek: Timi