Russ, ryddedag, nyelvvizsga

A héten voltunk Russ buliban, (végzős osztályok bulija), környezetvédelmi nap alkalmából szemetet szedtünk, szombaton pedig szóbeli norvég nyelvvizsgáztam Ålesundben.

Hétfőn mentem oviba, mondták, hogy mennek kirándulni az itteni lovasközpontba. Sosem hatottak meg különösebben a lovak, úgyhogy mondtam, hogy sajnos túl későn érnék akkor vissza onnan, úgyhogy menjenek nyugodtan nélkülem. Új rekord, milyen gyorsan lehet az óvodából megszökni :D

Lementem az iskolába, amúgy is beszélni akartam a könyvtárossal, Hilde-Kristinnel, meg a menekültes osztály tanáraival. Utána mentem a városházára, kérdezősködni a környezetvédelmi napról. Fél 1-re mentem az önkéntesközpontba, valami plakátokat szét kellett szórni a városban. Kérdezte Astrid, hogy megyünk-e este a buliba, és vettünk-e már jegyet. Mondta, hogy siessünk, mert max 500 fő fér be a helyre. Ugyan már, 500 fő, itt... Hamar kész voltunk a plakátokkal, úgyhogy még volt időm hazamenni, és megnézni egy részt a focis sorozatból, mielőtt találkoztam Kjerstivel délután 5-kor.

Még mindig több mint 2 hét van május 17-ig, a nemzeti ünnepig, de már most be vannak sózva. Mondta például Astrid, hogy ment az egész családja fodrászhoz, hogy május 17-én mindenki csinos legyen.

Norvégiában az a szokás, hogy a végzősök a russ időszakra konkrétan vesznek buszokat, feldíszítik azokat, és úgy furikáznak végig a városban egy hónapon keresztül. A busz belsejében tudnak inni, meg bömböltetni a zenét. A busz belsejében általában van hangfal, hangulatvilágítás, meg ki tudja még, mi... Régiónként megy a verseny a russebuszok között, melyik buszé a legjobb dekoráció, hangtechnika, meg még több kategória van, amiben versenyeznek. A helyi újságban olvastam, hogy valamelyik nap kihirdették, a Nordfjord régióból melyik russebusz lett a legjobb. Itt egyébként hatalmas összegekről beszélünk, buszt megvenni, hangfalakat megvenni, meg egy hónapon keresztül piát venni, szóval itt a legtöbb gimisnek van valamilyen diákmunkája, hogy tudják ezt finanszírozni.

Azt már írtam, hogy az összes végzős russ overálban szaladgál egy hónapon keresztül. Azóta megtudtam, hogy a rendes gimiseknek van piros overálja, a szakgimiseknek (design, elektro, egészségügyis, vendéglátós osztályok) fekete overálja van, a gazdasági speceseknek meg kék overálja van. Valamint minden russnak elmaradhatatlan tartozéka a russekort, fényképes névjegykártya. Láttam többször is, hogy sétáltak a végzősök az utcán, és random gyerekek odamentek hozzájuk, hogy kaphatnak-e névjegykártyát, csak mert az milyen menő.

Hétfő este volt a végzősök "legnagyobb" bulija a russ időszak alatt "natt til 1." (elsejére virradó éjszaka). Egész komoly facebook esemény, belépő, DJ, minden... már kezdtem örülni, hogy na, végre történik itt valami, végre lehet csinosabb ruhát felvenni, meg rendesen kisminkelni magunkat és táncolunk egy jót. Fél óráig próbáltam ruhákat, meg csináltam rendes erős sminket. 10-kor kezdődött a buli a kiírás szerint, odabicikliztunk Laurine-nal fél 11-re a helyszínre, hogy azért túl korán ne menjünk. Tudod mi volt a nagy russ buli? Odatosztak egy DJ pultot a mező közepére és körbekerítették a területet kordonokkal, hogy ugráljál éjjel kint a sárban a plusz 5 fokban... Hát, ezek nincsenek eszüknél... Plusz fél 11-kor még a kutya nem volt ott. Még csak akkor kezdtek el ott a környékben bandázni meg inni.

Megbeszéltük Laurine-nal, hogy inkább menjünk haza, öltözzünk fel melegen, aztán jöjjünk vissza egy óra múlva. Szóval lecseréltem a csini ruhát meg a magassarkú csizmát 3 mackónadrágra meg gumicsizmára, aztán úgy mentünk vissza éjfélkor. Ugye 18 felett engedték be az embereket a "bulira", úgyhogy akik nem voltak még 18-ak, azok a körbekerített rész mellett 5 méterre, az utcákon meg a tengerparton bandáztak, és vedelték ugyan úgy a töményeket, felnőttek meg vöröskeresztesek közelsége nélkül. Szóval sok értelme van ám az ilyen 18 + os korlátozásoknak.

Bementünk a körbekerített részre, hát, kicsit többen voltak, mint 1,5 órája, de szerintem 100-nál sem volt több, nem hogy 500... Mellesleg előbb éreztem magam kulturális antropológusnak, aki behatol egy ritka faj (norvég végzős gimnazisták) életterébe, dokumentálja a viselkedésüket és feljegyzéseket meg fényképeket készít róluk, mint buliban. Hallgattam a "zenét", amit a DJ játszott, és elgondolkodtam, hogy vagy én kezdek öreg lenni, vagy ezt tényleg csak egy üveg vodka után lehet élvezni... Fél 1-kor meguntuk a dolgot, aztán hazabicikliztünk.

***

Május elsején itt a fű a se nő. Semmi rendezvény, standok, egyedül a helyi pártok tartottak rendezvényt a hotelban, de azt csak maguknak, nem a lakosoknak.

Szóval unalmas volt, itthon voltam egész nap, amúgy is rám jött a nátha, úgyhogy nagyon kedvem se volt kimenni. Órákig fogalmaztam egy levelet annak a szervezetnek, ami norvég irodalom külföldi kiadásával meg népszerűsítésével foglalkozik, de nem tudtam, mit írjak, meg hogy kéne elkezdeni ezt az egészet.

Nézegettem kolikat itt Osloban, hogy tájékozódjak így jövő ügyben is.

***

A kantinában meg a kötőcsoportban nem volt semmi különös szerdán. Open Skulében mákos gubát csináltam. Nem nagyon sikerült a diákokat lenyűgöznöm a "kenyér pudinggal", amire lefordítottuk a mások gubát. Összesen 4-en iratkoztak fel a listára. Azért csináltuk 15-20 főre ételt, mert úgyis mindig be szoktak esni random emberek, akik rácsodálkoznak, hogy jééé, itt van ilyenkor ingyen kaja... Amikor épp nekiálltunk a mákos gubának, bejött az egyik biológiatanár egy zacskóval a kezében a konyhába, hogy ezt hadd dobja már itt ki, csak egy kis sertésszív...

Aznap volt "ruhacsere" nap a suliban. A design-os osztály rendezett már többször is ilyet. Azokat a ruhákat, amiket kiselejtezne az ember, el lehet hozni, aztán válogatni azok közül a ruhák közül, amiket meg mások selejteztek ki. Nekem kapóra jött, mert amúgy is alig van tavaszi meg nyári ruhám, úgyhogy mentem turizni.

Akik eljöttek az Open skulébe, azok erősen rácsodálkoztak, hogy a mákos guba nálunk főétel és nem desszert, de ízlett nekik. A maradékot szétosztottam meg bedobozoltam, például Gunhildnek egy kis dobozzal, meg a kedvenc szír családomnak egy nagy dobozzal. Elbicikliztünk Laurine-nel a lakásukhoz. Csengő nincs, csak úgy bekopogni meg betörni én nem szoktam, mert mi úgy vagyunk szocializálódva, hogy azt nem illik. Írtam nekik üzenetet fb-on, kicsit vártunk, aztán ott hagytuk a dobozkákat az ajtó előtt és mentünk tovább Gunhildhez. Sejtettem, hogy ha becsöngetünk, akkor behív minket egy teára, de feltett szándékom volt, hogy max fél óra utána azért hazajövök. Hát, ez sem sikerült. Gunhildnél is úgy általában ott ragad az ember min 3-4 órára. Egyből hoz teát, sütit, vacsit, meg dumálunk minden féléről.

10 után jöttünk el tőle. Bekapcsoltam a netet a mobilomon, már ott várt az üzenet a fiúktól, hogy miért hagytuk ott a dobozokat csak az ajtó előtt, miért nem mentünk be a házba?! Ilyen még egyszer ne csináljunk! :D Ha bementünk volna hozzájuk, akkor nem Gunhildnél, hanem náluk ültünk volna este 10-ig :D

***

Bementem csütörtökön pontosan reggel 9-re, vittem képeket, kerestem videót, volt egy csomó ötletem meg lelkesedésem, hogy na most akkor hátha sikerül Izával rendesen beszélgetni, természetesen nem jött aznap iskolába. Mondta a tanárja, hogy nem volt iskolában előző nap sem. Hát nálunk az ilyet már rég kirúgták volna az iskolából, vagy minimum egy pár intő meg behívnák a szüleit, itt semmi... Nem baj, pont jól jött a dolog, mert továbbra is csupa nátha voltam, úgyhogy legalább hazamentem, megnéztem egy külpolitikával foglalkozó rendes szaknyelvű norvég műsort (nyelvvizsgára készülés néven), közben elnyaltam egy NeoCitrant, aztán legalább aludtam. Úgy, hogy délután 10-15 fokban terveztem órákon keresztül és esőben szemetet szedni, kellett minimum egy ilyen gyógyszerlöket a megfázásomnak.

Visszamentem fél 1-re politikára, Arild épp megkapta a mákos gubát a kantinából, amit félretettem neki előző nap.

Többen is amint megláttak a menekültes osztályból, kérdezték, hogy akkor mikor megyünk szemetet szedni, hol találkozunk délután. Küldött Hilde-Kristin egy linket a környezetvédelmi napról, ahol fel volt sorolva, hogy ebben a megyében milyen osztályok meg szervezetek regisztráltak, hogy szemetet fognak szedni. Valami helyi egyesület szerepelt a listán, és pont ott akartak takarítani, ahol én is. Gondoltam nem baj, meglátjuk, ki ér oda hamarabb, vagy max keresünk másik helyet. 4-kor találkoztunk a suli előtt 10-en, jött a kedvenc szír családomból 5 tesó, Laurine, meg még 3-an az osztályból. Lementünk a benzinkút környékére, hát nem volt ott semmilyen egyesület, és a szemetet sem szedte fel senki korábban, úgyhogy volt mit csinálnunk. 

Egyébként május 3-án egész Norvégiában szemétszedő nap volt. Áprilisban megjelent egy riport meg több cikk a közszolgálati médiában (NRK), hogy mennyi szemét, főleg műanyag van az óceánokban, és ha így folytatjuk, egyrészt pár évtizeden belül sikeresen kiirtjuk a tengeri állatokat, másrészt addig mi is műanyagot eszünk. A lágyabb műanyagok, nejlon zacskók, műszálas ruhák aprózódnak, de nem bomlanak le. Így tele van az óceán mini műanyagrészecskékkel, amit megesznek a halak, te meg megeszed a tonhalkonzervet, meg a lazacot, és így te is műanyagot eszel. Szóval ezért volt ez a felhívás, hogy mindenki szedjen szemetet, különös tekintettel a tengerpartokra.

A benzinkút mögött van egy nagyobb zöld terület, tele bokrokkal, ott kezdtük a szemétszedést. Annyi volt csak a probléma, hogy a szél befújt az össze nejlonzacskót, meg könnyű műanyagot a bokrok alá, szóval konkrét dzsungelharc volt, mire bebújtunk a bokrok alá, meg átküzdöttük magunkat valamennyire az ágakon. Aztán ott a bokrok alatt konkrétan lehetett látni, hogy miről beszéltek ebben a riportban is. Ha kint hagyod a nejlonzacskókat, és hónapokig veri őket az eső, konkrétan szétfoszlanak pár négyzetmiliméteres darabokra, amiket már lehetetlen felszedegetni, és előbb-utóbb így bekerülnek a talajba. Amikor kész voltunk a bokros résszel, akkor mentünk végig a tengerparton a köveken. Csomó kötél, műanyag zacskó, flakon, egyéb volt beszorulva a kövek alá. 7 körül befejeztük a szemétszedést, Raghad elszaladt fagyiért, aztán kiültünk a tengerpartra fagyizni.

Este találtam egy új norvég sorozatot, ilyen szitkom, azt néztem.

***

Pénteken nem mentem oviba, otthon maradtam nyelvvizsgára készülés néven. Néztem hírműsorokat, meg egy halom norvég sorozatot. Van egy olyan műsor, hogy Urix, ami minden nap valami aktuális külpolitikai dologgal foglalkozik. Aznap éppen Trumpról és a médiáról beszélgettek. Annak a sorozatnak, amit előző este elkezdtem, az 1. évadát gyorsan ki is végeztem, úgyhogy belekezdtem egy másikba. Aki még nem hallott a Skam-ról, (lefordítva szégyent jelent) annak épp itt az ideje, hogy halljon. Norvég tinisorozat, 5 gimis lány áll a középpontban és az ő életükről, szerelmi életükről, problémáikról szól a sorozat. Egyrészt nagyon hiteles az egész, a sorozat készítői konkrét kutatást csináltak először, beszélgettek norvég tinédzserekkel. Másrészt nagyon modern. Nem a tv-ben sugározták, hanem egy weboldalra tették fel a részeket pontosan abban az időpontban, amikor az a sorozatban történt, például hétfőn 22.36-kor, vagy szerdán 11.42-kor. Plusz mindegyik szereplőnek van facebook és instagram oldala, amit követni tudsz, valamint a fb csoportos beszélgetésüket is követni tudod. Szóval tényleg, mintha valósak lennének a szereplők. 4 évados a sorozat, mindegyik évadnak más a főszereplője. Az első két évadnak két lány, a 3. évadnak az egyik fiú barátjuk, aki időközben rájön, hogy meleg. Bemutatja a sorozat, hogyan tud egy 16-17 éves ezzel megbirkózni, mi zajlik a lelkivilágában, hogyan tudja elmondani a barátainak, családjának. A 4. évadban pedig az egyik Norvégiában felnőtt marokkói származású muszlim vallású lány a főszereplő.

Nagyon népszerű lett a sorozat Norvégiában, kb minden fiatal látta. Plusz, nagyon népszerű lett külföldön is. Az egész világról mindenhonnan vannak már rajongói a sorozatnak, akik megnézték angol felirattal. Amerikában megvették az ötletet, és most tavasszal került fel a netre a Skam amerikai verziója.

Láttam már kb 1 éve az összes részt, de most elkezdtem a 4. évadod megint végignézni. Egyrészt most már minden értek a sorozatból nyelvileg, másrészt most már van valami fogalmam az arab kultúráról, úgyhogy így sokkal több apró dolgot meg utalást is megértettem.

Fél 8-as busszal mentem Ålesundbe, fél 11-re értem Zabi lakására. Ő dolgott 11-ig. Megbeszéltük már korábban, mit együnk, úgyhogy ő már előre bevásárolt minden hozzávalót, én meg egyből nekiálltam főzni, aztán még éjfélkor vacsiztunk.

***

Szombaton felkeltem fél 10-kor, leültem a laptopom elé, hogy akkor nézek valami roppant akadémiai nyelvű norvégot, hogy megfelelő hangulatba kerüljek vizsga előtt. Megnéztem az Urix (külpolitikai műsor) április 6-ai adását, ami a választásokról szólt. A legtöbb nyelvvizsgán úgyis szóba kerül, hogy honnan jössz, mi ott a helyzet, gondoltam hátha valami ilyet kérdeznek, nem árthat, ha eszemben vannak politikai kifejezések.

Negyed 12-re odasétáltam a vizsgára, ugye Zabi lakásától csak 15 percre van ez a hely. Pár perc után kijöttek a teremből és kérdezték, hogy meg akarom-e várni a 11.25-öt, vagy kezdhetjük korábban. Kezdjük korábban, mire várjunk! Két nő ült bent a teremben, az egyikkel kellett beszélgetnem, a másik csak figyelt meg jegyzetelt. Bemelegítésként ugye be kell mutatkozni, ki vagy, honnan jössz, mit dolgozol, honnan tudsz norvégul... Utána kaptam 3 témát, hogy döntsem el, melyikről szeretnék beszélgetni végig a vizsga során. Ételek és életmód, média vagy sport. Természetesen a médiát választottam, mert annak van a legtöbb köze a politikához, közélethez, történelemhez, kultúrákhoz.

Először képleírás volt, 3 kép, beszélgetős műsorról egy kép, aztán egy karikatúra Trumpról, meg egy kép paparazzikról. A második képnél már egyből elkezdtem magyarázni, hogy pont most volt ez a téma az Urixben, Trump és a média kapcsolata, a média próbálja mindig bemutatnia tényeket, hogy Trump mikor hol és épp miről hazudott, Trump meg folyamatosan azt sulykolja, hogy a média csak "fake news-t" közöl, és semmi nem igaz belőle. Ekkor már szóltak a nénit, hogy egyenlőre maradjak a képleírásnál, a jó gondolatokat meg tartogassam későbbre :D

A második részfeladatban érvelnem kellett, hogy egyet értek azzal az állítással, hogy a média nem a valóságot közli. Pár perces monológban elmagyaráztam, hogy nem ilyen egyszerű a dolog. Meg kell nézni, hogy milyen médiumról beszélünk, milyen csatorna, weboldal, újság, milyen politikai párthoz tartozik, vagy ki finanszírozza, komolyan vehető-e egyáltalán vagy csak ilyen pletykalap. Aztán vizsgáljuk meg, hogy független és objektív médium-e vagy valamilyen propagandát közvetít. Nézőként meg olvasóként tudatosan kéne forráskritikát alkalmazni, több helyről tájékozódni és az alapján eldönteni, hogy mit hiszünk el. Erre pedig sokan nem képesek, mert senki nem tanította meg nekik ezt a kritikus gondolkodást, és akkor már akár beszélhetnénk a különböző iskolarendszerekről is. Akkor áttértem Magyarországra, hogy ott mi a helyzet a médiában, mi zajlott a választási kampány alatt...

A harmadik rész feladatnak meg párbeszéd volt, de ott csak annyi volt, hogy folytattuk ugyan azt a témát, amit a monológban elkezdtem. Hipp-hopp kész voltunk az egész vizsgával, pedig épp csak belelendültem a szövegelésbe. Mondták a nénik, hogy jó volt, úgyhogy én egy A-ben reménykedek. (Az a legjobb jegy.) Nem oszt, nem szoroz a dolog, de azért jó lenne az legjobb jegyet kapni :D

Délre visszaértem, Zabi még fel se kelt, úgyhogy akkor felkeltettem én. Délben már épp ideje van felkelni. Reggeliztünk meg beszélgettünk kicsit, aztán 3-ra már ment is dolgozni.

Délután néztem sorozatot, aztán elsétáltam bevásárolni, futottam egy kört, főztem vacsit.

***

11.40-es busszal jöttem haza, fél 3-ra otthon voltam. Néztem sorozatot, írkáltam leveleket, tanultam arabot.