Påskeverksted

2018.04.02

A héten kiéltem kreatív hajlamaimat, festettem tojásokat az Open Skulében, pénteken volt a húsvéti kreatívos eseményem, szombatra pedig már ideért kicsi húgom.

Hétfőn voltam az óvodában. Van egy kislány, aki januárban jött a csoportba, és még mindig nem teljesen találta meg a helyét itt, meg amúgy is csöndesebb. Vele puzzle-öztünk, amikor odajött az egyik nagyobb hangú kislány. Ő olyan, hogy belemászik mindenkinek az arcába. Elkezdte mondani folyamatosan, hogy mit csináljon az első kislány, hova tegye a puzzle-t, aztán szólongatta folyamatosan, hogy Sigrid!!!, meg hadonászott az arca előtt, hogy figyeljen rá. Az első kislányon meg látszott, hogy nem különösebben vágyik rá. Az volt a reakciója, hogy kb levegőnek nézte a másik kislányt, és nem válaszolt rá semmit, amikor az szólongatta. 4-5 éveseknél ezt nem kifejezetten nevezném tudatosnak, hanem ilyen ösztönös védekezési mechanizmusnak.

Az idősek otthonában beszéltem a nyugdíjas napközi vezetőjével, megkaptam tőle egy fülöp-szigeteki lánynak a telefonszámát, úgyhogy már örültem, hogy alakul valami. Ez után egyből az iskolába mentem, megint próbáltam beszélni az igazgatóval, megint nem volt bent... Délután volt megbeszélésünk az önkéntes központban, aztán meglátogattam Gunhildet. Már egész hétvégén terveztem, hogy meglátogatom, de most jutottam el idáig. Fél 4-kor becsöngettem, épp főzött, úgyhogy mondta, hogy ha már ott vagyok, ebédeljek/vacsorázzak vele, legalább nincs egyedül. Mesélte, hogy lefoglalták az útjukat Budapestre augusztusra, úgyhogy már most nézegeti az útikönyveket Budapestről, meg hogy vett egy autót csak úgy random, és így végre nem kell mindig a buszhoz igazodnia. Rávettem, hogy segítsen nekem pénteken a húsvéti kreatívkodós délutánon, meg meghívott vacsira húsvétkor, amikor itt lesz kicsi húgom is.

Ez után voltam vásárolni, aztán este telefonáltam két órát a kedvenc orosz lánykámmal. Róla már meséltem egyszer, hogy a nyári egyetemen találkoztunk, és mindketten töri, norvég, német szakosak voltunk az egyetemen, meg csomó közös van bennünk.

***

Kedden itthon voltam délelőtt, és e-maileket írkáltam például az osloi egyetemnek. Németen amúgy is ezeket a "színdarabokat" gyakorolták, úgyhogy nem ültem ott. Angolra mentem be, ott a modern Indiával foglalkoztak. Sikerült végre megtalálnom az igazgatót, megbeszéltem vele a hyttetur-t, kölcsönkapjuk az egyik vadászházat, meg az iskolabuszt. Háziban segítős órára ketten jöttek, Adnan-nal angoloztunk, meg egy másik sráccal matekoztunk. Ő az, akinek bármeddig magyarázhatod, nem érti meg, de legalább próbálkozik. Fél 4 helyett, 5-ig is matekoztam vele, aztán berendeztem a termet az eritreai esthez.

12-en voltunk, úgyhogy egész sikeresnek mondanám. Egy 32-33 körüli férfit kértem meg, hogy beszéljen Eritreáról, aki kb két éve él Norvégiában, egészen jól beszél már norvégul, és a menekültszolgálatnál dolgozik nem hivatalos tolmácsként. Nagyjából érdekes is volt, amiket mesélt, csak látszott, hogy semmi előadói tapasztalata nincs. Unalmasabb dolgokat túlrészletezett, érdekesebb dolgokról meg keveset mondott.

Eritrea évszázadokig az Oszmán Birodalom része volt, aztán volt olasz és angol gyarmat, 1952-től Etiópia része volt, akkor az 1980-as, 1990-es években Etiópia ellen harcoltak, hogy kivívják a függetlenségüket. Az 1998-2000-res Etiópia-Eritrea háborúnak legalább 70 000 halálos áldozata volt. Azóta meg csak simán polgárháború meg diktatúra van. Ha valaki nem ért egyet a kormánnyal, vagy nem az államilag engedélyezett 3-4 vallás híve, akkor arra úgy számíthat, hogy előbb-utóbb eltűnik, és sose tudja meg a családja, mi történt vele. Nem is tudják pontosan, mennyi börtön van Eritreával, és csomó börtönnek a helyét se tudják. A teljes médiát a kormány irányítja, rengeteg újságírót, politikust, vallási vezetőt börtönöznek be a mai napig is. 9 nagyobb népcsoport él Eritreában, legnagyobb a tigrinya (55%) és a tigré (30%), és nekik mind más-más a nyelvük és vallásuk. Van olyan népcsoport, amelyik nincs integrálva a társadalomba, nem akarnak iskolába járni, és kint élnek a pusztában meg a hegyekben összetákolt házakban. Bevett vallások az iszlám (50%), eritreai ortodox (40%), a római katolikus (5%) és a protestáns. Minden mást irtanak, például a jehovákat.

7 előtt kicsivel fejezte be az előadását, úgyhogy nem tudtam 7-kor elmenni a következő előadásra, amit a könyvtár szervezett, hanem akkor már maradtam beszélgetni. Odajött hozzám egy srác a menekültes osztályból, hogy ő tartana előadást Afganisztánról, és Rasha is mondta, hogy ő meg tartana Szíriáról.

Senki nem tudja, honnan jött, vagy miért, de a norvégoknál hagyomány, hogy húsvétkor mindenki krimit olvas, és folyamatosan krimik mennek a tv-ben. Ezért leszervezte a könyvtár, hogy az egyik leghíresebb norvég krimi író tartson előadást itt nálunk. Na, erre az előadásra nem jutottam el, mert mint szervező, nem akartam ott hagyni csak úgy mindenkit, amint vége volt az előadásnak Eritreáról. Ilyenkor húsvét előtt minden tele van krimikkel, még a tejes meg az almalés dobozon is nyomozós képregények meg rejtvények vannak.

***

Szerdán délelőtt bementem a menekültes osztályhoz, vázoltam nekik a hyttetur-t, mikor lesz, mit hozzanak, menjenek el a BUA-ba péntekig, mert utána zárva lesz, írják fel a nevüket egy listára. A kötőcsoportban mesélték, hogy Szíriában március 21-én van anyák napja. Hilde-Kristin meg mondta, hogy aznap volt a Down-szindróma világnapra is, úgyhogy csomóan direkt felemás zokniba mentek iskolába. Én nem is tudtam, hogy ez szokás, de tök jó, hogy ebben az iskolában ilyesmikre gondolnak a diákok is.

Open Skulében tojást festettünk. Először kimentünk Laurine-nal faágakat keresni, hogy legyen mire felakasztani a tojásokat. Kipakoltunk mindenféle festéket, fújtunk ki csomó tojást. Én nekiálltam festegetni, Laurine nekiállt sütni. Egy norvég lány jött tojást festeni, az olasz cserediák, aki itt tanul, meg páran a menekültes osztályból. Amikor már majdnem elkezdtem volna összepakolni, akkor állított be 6-kor Adnan és Nasser (két fiú a kedvenc szír családomból), és fél 9-ig maradtunk velük festegetni meg összepakolni. Közben zajlott az élet az iskolában, az egyik teremben vadász oktatás volt mellettünk fiataloknak, mert kb 16 éves kor felett kaphatnak vadász jogosítványt, a másik teremben meg valami helytörténeti előadás volt.

Laurine-nal megbeszéltük, hogy vasárnap pizzát csinálunk, úgyhogy nekiálltam összeszedni egy zacskóban azokat a dolgokat, amik a konyhában meg a hűtőben hevernek már ki tudja mióta, és a kutya sem nyúl hozzájuk. Még mindig csomó dolog maradt Janistól, paradicsomkonzerv, kukoricakonzerv, hagymák, ezek pont tökéletesek lesznek pizzához. Megint sikerült kidobnunk a hűtőből egy halom már önálló életre kelt dolgot, amiket még Janis hagyott itt...

Megkaptam a TOEFL teszt eredményét, 120 pontból 60 kellett az egyetemhez legalább, nekem 95 pontom lett. A szövegértésem 30/26 pontos lett, a többi rész is legalább 23-25 pontos, úgyhogy én ezzel teljesen elégedett vagyok.

***

Csütörtök délelőtt volt először norvég órám a lengyel lánykával. Válaszoltak az egyetemről, hogy hiába írtam ki szépen word dokumentumba listába az összes németes meg töris tárgyamat, ők jobban örülnének, ha a diplomámban jelölném meg... Úgyhogy megkértem Hilde-Kristint, hogy nyomtassa ki a diplomámat két példányban, aztán nekiálltam összefestegetni először a töris tárgyakat, meg lábjegyzetekkel ellátni, hogy pl a Középkori Európa története nevű tárgy mitől skandináv történelem, mert ott tanultunk a vikingekről, meg az izlandi sagákról tartottam referátumot... Aztán ugyan ezt a németes tárgyakkal, aztán amikor kész voltam, megkértem Hilde-Kristint, hogy akkor scanneljen be nekem mindent, meg küldje el elektronikusan.

Politikán mivel húsvéti szünet előtti utolsó óra volt, nem csináltunk semmi értelmeset, csak kahoot-os kvízeket játszottunk egész órán, például a második világháborúról, meg hozott Arild csokit. Angoloztam Mukhtarral, aztán hazajöttem, és egész délután töltögettem fel az bescannelt, összefestett diplomámat, meg egyéb fecniket.

Este lebicikliztem az önkéntesközpontba, levittem cuccokat a húsvéti kreatívkodáshoz, aztán végre megint eljutottam az edzőterembe.

Este beszéltünk Zabival órákon keresztül. Mondta, hogy az elején nem értette, miért jó ez az önkénteskedés, meg miért jó ez nekem, hogy egy évig ingyen dolgozok, de most már kezdi érteni, mert hogy látja, hogy mennyi új dolgot kipróbálok, utazok, csomó mindent tanulok. Mondta, hogy szereti a munkáját, de mostanában sok a stressz, meg már kezd ebbe belefáradni, hogy amióta 15 évesen Norvégiába került, folyamatosan tanult, hajtott, hogy megtanulja a nyelvet, hogy jó legyen az iskolában, hogy megcsinálja a szakmát, és kapjon munkát, fejlődjön a munkájában... Szóval azt érzi, hogy kéne már neki valami szabadság, újdonság, új élmények. Közöltem vele, hogy erre pontosan tökéletes lenne az EVS, 1 év "szabadság", munka, de mégse munka, új környezet, új nyelv, új tapasztalatok, van ideje gondolkodni, hogy mit kezdjen az életével, egyszerűen tökéletes lenne neki. Úgyhogy nekiálltam hajnal 2-kor végigböngészni neki a projekteket, és kigyűjtöttem egy csomónak a linkjét.

***

Pénteken mentem az önkéntesközpontba előkészíteni a húsvéti kreatívkodást. Vettem festéket, harisnyát, ecseteket, megkértem Astridot, hogy vigyen már el a BUA-ba, hogy ha kölcsönzök sít, akkor azt ne a biciklin kelljen valahogy hazacipelni. Hát, az összes sí ki volt már kölcsönözve, úgyhogy megoldódott a probléma... Kikölcsönöztem két ilyen műanyag izét, amit szánkó néven használnak, a semminél több.

3-ra jött Gunhild meg Liv Marit is segíteni, előpakoltunk mindent, festékeket, harisnyákat, Gunhildet beizzítottam, hogy csináljon pálcika nyúl prototípusokat, Liv Maritot meg megkértem, hogy próbálja meg a lufitojásokat. Én nyomtattam egy csomó húsvéti színezőt, raktam ki bögréket, gyümölcsöt, csináltam kávét, teát, szörpöt... 4-re már jött is egy anyuka a kötőcsoportból a két lányával, aztán jöttek többen is. Legtöbben a kötő csoportból jöttek, de véletlenül betévedt néhány norvég is. Például Gunn-Alisa a nyugdíjas napközi vezetője elhozta a két lányát, meg az oviban egy anyuka meglátta a plakátomat, és ő elhozta a lányát. A terem egyik felén a norvégok, másik felén a menekültek... A lufitojás meg a harisnyás tojás nem teljesen úgy jött össze, ahogy akartam, nem volt elég erős a festék, úgyhogy nem maradtak ott a levélminták a tojáson, de a gyerekek legalább elvoltak, meg az anyukák is festegettek. Összesen 25 körül voltunk, úgyhogy ezt is abszolút sikeresnek nyilvánítottam.

8-ig volt meghirdetve a dolog, 7 körül mindenki eltávozott, de nem is volt baj. Egy óráig takarítottunk meg vakartuk le a festéket mindenhonnal Laurine-nal... Közben folyamatosan kommunikáltam kicsi húgommal, aki este 7-kor indult, repült Bergenbe, 10-re ért oda, aztán fél 12-re ért a hostelba, amit foglaltunk neki. Takarítás után meghagytunk egy kis sarkot, aztán 8-kor végre én is nekiálltam művészkedni. A délután folyamán nem nagyon volt időm, mert folyamatosan fújkáltam ki tojásokat, főztem még tojásokat, kirohantam a boltba tojásokért, nyomtattam még színezős papírt, raktam ki még gyümölcsöt, segítettem a gyerekeknek... Szóval 8-tól este 11-ig végre és is festhettem tojást. Éjfélig eltakarítottam magam után is, aztán itthon felakasztottam a tojásokat, és megcsináltam a húsvéti díszítést úgy fél 1-kor. Az után meg nekiálltam végigolvasni azokat a projekteket Zabinak, amikre csak úgy épp kigyűjtöttem hajnalban. Kiírtam az összesről, hogy mikor lesz, hol lesz, milyen munka, milyen követelmények vannak, meg mi a jelentkezési határidő, aztán elküldtem Zabinak.

***

Szombat délelőtt rendet raktam, porszívóztam, takarítottam a lakásban is valamennyit, aztán 2-re kimentem a pályaudvarra kicsi húgom elé. Hazajöttünk, kiszórta a cuccokat, amiket nekem hozott, a Dixitet egyből megragadtam, aztán egyesével végignéztük a lapokat Laurine-nal a konyhában. Utána elmentünk bevásárlókörútra, vettünk csomó mindent, ajándékokat otthonra, kaját ittenre, meg a hyttetur-re. Itthon dumáltunk egy csomót, főztünk együtt vacsit, felhívtuk kiccsaládot.

***

Vasárnap én már felébredtem 10-kor, Móni még aludt fél 1-ig, addig legalább megírtam a múlt heti blogot. Csináltunk reggelit, kicuccoltunk mindent a nappaliba, bekapcsoltam a híradót, aztán úgy reggeliztünk. Arról volt szó a híradóban, hogy teljes készültségben vannak a hegyi mentők az egész húsvéti szünet alatt, mert sok helyen lavina veszély van, és egyetlen sífutó is kiválthat lavinát. Plusz azokban az években, amikor korán van húsvét, több baleset történik. Több helyen, ahol főút mellett volna lavinaveszély, lezárták az utat, aztán helikopterről elindították a lavinát, utána meg eltakarították.

Mire befejeztük a reggeli-ebédet, pont fél 3 volt, és neki is állhattunk a pizzának. Még valamikor ősszel csináltunk pizzát az Open Skulében, és megmaradt egy nagy adag tészta, amit akkor lefagyasztottunk. Azt vettünk elő, úgyhogy legalább a fagyasztóban is több hely lett, meg a hűtőből is csomó minden kiürült.

Mondta Laurine, hogy valamikor a tavaszi szünet folyamán jön az egyik francia önkéntes csajszi, akit a Trainingekről ismerünk, meg egy német barátnője. Hát nekik pont vasárnap sikerült ideérniük, amikorra már amúgy is vendégeket hívtam, úgyhogy cseppet sem volt zsúfolt a lakás. Az én szobámba ült be mindenki, mert konkrétan nagyobb, mint a nappali. Beszélgettünk, ettünk pizzát, játszottunk Dixitet. Este kaptunk üzenetet Astridtól, hogy reggel 8-9-re kéne az operaházban lennünk pakolni. Hát ettől úgy nem kifejezetten lettünk boldogak... Se a reggel 9-től, se attól, hogy cipelni kell...

Március utolsó hete végig szünet volt, de ugye sikerült fullra szerveznem az egészet, nehogy már unatkozzunk itt kicsi húgommal, meg hogy meg tudjak neki mutatni mindent. Rengeteg minden történt a héten, ez a húsvéti munkakeresős rendezvény az operaházban, voltunk síelni, voltunk hyttetur-ön, meglátogattunk Gunhildet és a kedvenc szír családomat, aztán voltunk velük grillezni, biciklizni, volt péntek este társasozós est, meg azóta már haza is ért Móni. Hogy mikor lesz időm ezt mind leírni, azt nem tudom, de majd igyekszek.

Adddig is, üdv mindenkinek: Timi