Mézeskalács - Gingerbread

2017.12.11

A héten mindenhol mézeskalács volt. Sütöttünk az Open Skulében mézeskalácsot, meg sütöttem otthon is mézeskalácsot.

Hétfőn nem oviba mentem, hanem egyből az idősek otthonába, mert "kirándulni mentünk". Aki emlékszik, egyszer már voltam velük egy hétfőn, amikor átmentek a szomszéd városba, és az ottani templomban volt valami programjuk, amit a Nasjonalforening for folkehelsen (szó szerint nemzeti egyesület a népegészségért, de idősekkel és demenciával foglalkozó keresztény szervezet) rendez. A mostani az utolsó előtti volt karácsony előtt, úgyhogy ez Julebord volt. Szó szerint karácsonyi asztal, Norvégiában minden szervezet rendez karácsony előtt valami hasonló összejövetel, eszem-iszom, karácsonyi bulit. Kérdezte tőlem a Dagsenter vezetője úgy két hete, hogy akarok-e jönni, pinnekjøtt lesz, tipik norvég karácsonyi fogás. Ezt nem hagyhattam ki. Ilyenkor mindig rendelnek egy kisbuszt az idősek otthonához, bedobják hátulra az összes járókeretet, feltolják a buszra a néniket, meg mindegyiket szépen becsatolják. Komolyan ilyen általános iskolai osztálykirándulás feelingje van a dolognak... Odaértünk, mindenki előtt volt az asztalon egy kis kinyomtatott füzet karácsonyi dalokkal, hogy tudjuk követni a szöveget, aki nem ismerné, úgyhogy legalább már norvég karácsonyi dalokat is hallottam. Természetesen jött a pap is, tartott karácsonyi beszédet, ha már keresztény szervezet. Utána kihozták az ebédet. A pinnekjøtt az tulajdonképpen szárított és sózott bárányborda, amit krumplival, káposztával és karalábépürével tálalnak. Néhányan még meleg zsírral is meglocsolták... Amint megláttam a húsos tálcát, amiről lehetett szedni, egyből világos lett számomra, hogy ez nem az én ételem... Nem kifejezetten rajongok, sőt kifejezetten nem rajongok az olyan húsokért, amikkel 10 percet kell küzdeni, hogy gondosan kifilézzem és leválasszam róla az összes zsíros, inas, csontos, mócsingos részt, hogy aztán maradjon belőle 3-4 falatnyi, az én gusztusomnak is megfelelő hús belőle... Szóval egyszer meg kellett kóstolni a pinnekjøttöt, de többször biztos, hogy nem... Utána volt vagy 4-5-féle süti, mint itt mindenhol egyébként, úgyhogy egy év alatt dupla akkorára fogok nőni ennyi sütivel... Itt épp nem grøt (tejbegríz szerű cucc) volt, hanem rizskrém. Ez is tipik norvég desszert. Talán említettem már, vagy nem, hogy itt van egy közös név minden szénsavas üdítőre: brus. Akár Cola, akár szénsavas narancs, akár Tonic, mindegyikre azt mondják, hogy brus. Karácsonykor pedig természetesen van julebrus (karácsonyi brus). Gondoltam megkóstolom, de ezt is olyan tapasztalat volt, mint a pinnekjøtt... Piros, cukros, színezékes, émelyítően édes lötty. Otthon is árulnak néha hasonlót, ezeket hívom gumibogyószörpnek (amit a gumimacik isznak, hogy pattogjanak). Mikor már indultunk lassan és köszöntünk el mindenkitől, akkor kezdett el az egyik bácsi nagyon invitálni, hogy ha egyedül érzem magam, akkor menjek misére, meg akkor kerüljek be ebben a keresztény miliőbe ami itt van, mert ez milyen jó. Olyan lelkesen meg jószándékkal mondta, hogy nem volt szívem felvilágosítani, hogy ez nem kifejezetten/kifejezetten nem az én világom.

Egész későre értünk vissza, úgyhogy a nyugis hétfő délutáni bevásárló körütamnak, meg amúgy az egész nyugis hétfő délutánomnak lőttek, mert 4-re kellett mennünk az irodába, elkezdeni az ajándékos projektet. Említettem már, hogy van ez a "ajándék egy ismeretlennek" projekt, és már november vége óta lehet ajándékokat pakolni egy fa alá a bevásárlóközpontban. Laurine-nel átmentünk a bevásárlókörpontba, bepakoltuk az ajándékok nagy részét a kocsiba, párat hagytunk a fa alatt, hogy szépen nézzen ki, aztán átfuvaroztuk az önkéntesközpontba. Ott meg elkezdtem szortírozni őket. Majdnem mindegyik ajándékon volt egy cetli, hogy gyereknek, felnőttnek, fiúnak, lánynak, vagy kinek, úgyhogy kijelöltem, hogy asztal egyik fele lány, a másik fele fiú, középen unisex, plusz az egyik fele a gyerek, a másik fele a felnőtt. 96 ajándékot számoltunk össze ma. Ez is eltartott egy ideig, úgyhogy majd valamikor máskor kezdjük el kicsomagolni, és aszerint is szortírozni őket, összekombinálni az ajándékokat és újra becsomagolni.

Este még kreatív meg karácsonyi hangulatomban voltam, úgyhogy gyártottam megint papírfüzéreket a nappaliba, hogy ott is szép legyen.

Éjjel nekiálltam ötletelni, hogy hova utazzunk nyaralni jövő szeptemberben hugicámmal. Van még egy csomó európai ország, ahol nem voltam, Anglia, Franciaország, Spanyolország, Baltikum, Hollandia... de egyszerűen nem vonzanak most így hirtelen. Nyilván mindegyik más valamennyire, de mégis ugyan olyan mintára épülnek az európai városok, ugyan az a tömegkultúra van mindenhol. Már tavaly is valami minél nem európaibb helyre akartam menni, aztán Málta lett belőle, mert mindenki megvétózza a családból a merészebb javaslataimat... Aztán mióta menekültekkel dolgozok, Szíriából, Afganisztánból, Pakisztánból, Eritreából, pláne rádöbbentem, hogy mennyire más kultúrák vannak, amikről semmit nem tudok, mert minden Európa meg Amerika centrikus. Úgyhogy így még inkább kedvem van lehetőleg minél "furcsább" és másabb helyekre menni.

***

Németen Sigrid tartott egy prezentációt a Mikulásról, mint "német és holland szokásról", december 6 alkalmából. Most már legalább világos a helyzet, hogy itt miért csak julenisse (téli manó van), és nem mikulás. A mikulás ugy Szent Miklós volt eredetileg, halálának napján emlékeztek meg rá a középkor óta. Viszont a protestáns vallásokban nincsenek szentek, de nem lehetett az egész kultuszt meg ajándékozást hirtelen egyik évről a másikra kiírtani, úgyhogy helyettesítették Szent Miklóst a karácsonyi manóval, ha már manókkal meg trollokkal van tele a skandináv folklór, és nem véletlenül majdnem pont ugyan úgy néz ki a karácsonyi manó, mint a mikulás. Összességében nézve viszont nem jártak jól a norvég gyerekek, mert így ők csak karácsonykor kapnak ajándékot a julenissétől, az eredetileg többségiben katolikus vallású országokban pedig megmaradt a mikulás meg a Jézuska/angyalka is, úgyhogy ott december 6-án, meg karácsonykor is kapnak ajándékot a gyerekek. Óra végén volt kahoot-os kvíz a mikulásról, meg angolon is volt kvíz amerikai történelemből.

Háziban segítős órán angoloztunk, ugyan azt a szöveget olvastuk hangosan, meg fordítottuk Canadáról, amit már a múlt héten is olvastunk, csak két másik fiúval. Utána meg természetismereteztünk. Az egyik afgán fiú mindig kiírja a fontos kifejezéseket a fejezetekből, hogy mit jelentenek, aztán én meg beleőszülök, mire megtalálja, hogy hol voltak azok a kifejezések, meg mire leírja. Úgyhogy fogtam, kivettem a kezéből a papírt, meg a tollat, aztán körülbelül negyed annyi idő alatt csináltam neki egy jegyzetet a tankönyvből, mint ameddig tartott volna, ha ő keresgéli a fogalmakat...

Itthon hasznos napot tartottam, mosás, takarítás, még egy kis díszítés. Elhoztunk az irodából egy égősort, és most álltam neki kicsomózni, meg felragasztgatni a nappaliba. Tök szép lett. Az ajtó fölé is ragasztottam, de nem kellett volna... Valamelyik még aznap rácsukta az ajtót, 2 égő összetört, kuka az egész. Úgyhogy RIP égősor, élt 1 napot...

***

Szerda délelőtt szokás szerint a kantinában dolgoztam, már amíg volt mit dolgozni, utána olvasgattam a szótárfüzetem, meg néha beszélgettem valakikkel, akik épp arra jártak kávét tölteni. Arra járt a menekültes osztály egyik főnénije is, mondja nekem, hogy akkor a tegnapi háziban segítős óra volt az utolsó karácsony előtt. Van még mellesleg két kedd a karácsonyi szünetig. Megkérdeztem, hogy miért, nincs már házijuk? "De, van. De mindjárt karácsony." És?! És akkor megáll az élet, ha 2-3 hét múlva karácsony? Itt megáll az élet. A lényeg, hogy megbeszéltem vele, hogy teljesen nyugodtan lehet még a karácsony előtti héten is háziban segítős óra, én itt leszek.

Minden évben szoktam mézeskalácsot sütni és díszíteni, úgyhogy idén sem lehet ez máshogy. Igaz, hogy díszítettünk már Geir-nél, meg az Open Skulében is az volt szerdán, de azokat nem másnak csináltam, nem én használtam fel ajándékként, úgyhogy az nem számít. Megbeszéltem már korábban Laurine-nal, hogy valamikor karácsony előtt süssünk együtt mézeskalácsot. Mivel ő jövő hétvégén már hazamegy, ezért most vasárnapra beszéltük meg. Már szerdán nekiálltuk olvasgatni a receptet meg a hozzávalókat, hogy legyen időnk beszerezni a dolgokat. Elolvastuk a receptet magyarul, angolul, norvégul meg franciául, és rájöttünk, hogy mindenhol tök különbözően csinálják, más fűszerekkel, máshogy hívják, de valahogy mégis ugyan az az eredmény sül ki belőle... Angolul gingerbread - gyömbéres kenyér. Mi szerintem egyáltalán nem is teszünk gyömbért a mézeskalácsba. Norvégul pepperkake - borsos süti. Az meg a másik, amit álmomba se jutna eszembe beletenni a mézeskalácsba, és nem is érződik, hogy lenne a norvég mézeskalácsban bors... A másik, hogy a norvégok nem mézet használnak, hanem valami szirupot. De ha nem akarom azt a készen kapható, biztosan sok tartósítószert és E betűt tartalmazó mézeskalácstésztát használni, akkor muszájak leszünk valamit alkotni ezekből a hozzávalókból.

A kötőcsoporttal megint "kirándulni" mentünk, Astrid lebeszélte a kertészettel, hogy meglátogatjuk őket, és valaki körbevezet minket. Megnéztük az üvegházakat, minden tele van mikulásvirággal, amit itt "julestjerne" (karácsonyi csillag) néven árulnak.

December 7-én már karácsonyoztunk Open Skulében, mert ez az utolsó alkalom karácsony előtt. Dec. 14, meg dec. 21 az már túl közel van karácsonyhoz, akkor biztos senki nem ér rá... Szóval mézeskalácsot sütöttünk, a diákokkal együtt. Mi 4-től előpakoltunk mindent, formákat, nyújtófát, lisztet, a készen kapható mézeskalácstésztát... Laurine-nal nekiálltunk cukormázat csinálni. Az nem volt benne Hilde-Kristin eredeti tervében, de mondtam, hogy díszítés nélkül nem mézeskalács a mézeskalács. Találtunk zöld meg piros ételfestéket, egyik sem volt az igazi, hiába borítottam bele egy csomó ételfestéket, nem lettek túl élénk színek, de legalább valami szín lett. A norvégok megint nem különösebben aktivizálták magukat, szinte csak a menekültes osztályból voltak, meg néhányan más osztályokból, de ők is mind menekültek vagy bevándorlók voltak.

Mézeskalács mellé természetesen volt gløgg, az a norvég forralt bor. Ezt is úgy tudják előadni, hogy milyen tipik skandináv dolog, mint ha feltaláltak volna valami új dolgot. Többen is megkérdezték tőlem, hogy ittam-e már gløgg-öt, mondtam nekik, hogy persze, minden országban van gløgg, csak máshol forralt bornak, vagy éppen Glühwein-nak hívják és kicsit máshogy ízesítik. Itt a probléma ezekkel a kedves naiv vidéken élő norvégokkal, akik életükben nem éltek sehol máshol, és már Bergen is (a maga 200 000 lakosával) túl nagy nekik, hogy halvány fogalmuk nincsen, más országokban mi van. Egyébként ez nem csak a norvégokra jellemző, hanem mindenkire, aki nem élt máshol vagy nem utazott eleget. Visszatérve a gløgg-höz, mivel ugye rendes, alkoholos vörösborból nem lehet csinálni az iskolában, meg mindenhol szükség van alkoholmentes verzióra, aki vezetne, ezért a boltokban kartonszámra lehet kapni gløgg-szörpöt. 1:2 arányban kell felhigítani vízzel, felforralni és kész a meleg cukros lötty. Itt nem főznek bele fahéjat vagy gyümölcsöket, hanem amikor kész, akkor szórnak bele mazsolát meg reszelt mandulát.

Érdekes, hogy itt mennyire nem foglalkoznak azzal, hogy mit esznek, és a legtöbben ilyen gyorsfagyasztott meg tartósítószeres, mindenféle mesterséges anyagos kaját esznek, meg cukros üdítőket isznak. Itt a hosszú élethez vezető utat a szabadtéri programokban, hegymászásban, semmi stresszben meg nyugalmas életkében látják meg találják is meg. Azt gondolná az ember, hogy pont a norvégok lesznek, akik figyelnek a táplálkozásra, ha már megvan hozzá az idejük, hogy friss alapanyagokból főzzenek, és megvan hozzá a pénzük, hogy minőségi alapanyagokat vagy akár Bio cuccot vegyenek, és mégse. Furcsa összehasonlítva Németországgal, ahol ugyan maximalisták, agyondolgozzák magukat, bonyolítják meg stresszelik az életüket a sok hülye szabállyal, és ott meg mégis milyen kultúrája van az egészséges életmódnak, rengeteg zöldséget esznek és sokan szinte csak Bio-boltokban vásárolnak, amik legalább akkorák, mint bármelyik bolt itt. Erre visszagondolva elég nagy a kontraszt a gløgg-szörp, julebrus, meg előregyártott mézeskalácstésztához képest.

Maga a mézeskalácssütés nagyon jó hangulatú volt. Karácsonyi zene szólt a háttérben, hol szaggattam én is mézeskalácsot, hol beszélgettem valakivel, hogy szaladgáltam, hogy szerezzek még formákat vagy tepsit. Lett keletje a cukormáznak is, csomóan díszítették a mézeskalácsokat. Utána meg természetesen Bingó-ztunk, mert az elmaradhatatlan része az Open Skulének. Mondta a végén mindenki, hogy máskor is kéne ilyet csinálni, amikor a diákok is bejönnek a konyhába, és ők is csinálnak valamit.

***

Csütörtökön elmaradtak az óráim, mert mindkét osztály valami egész napos dolgozatot írt. Már többször mondták december eleje óta, hogy valami szaknap van, vagy egésznapos dolgozatot írnak most épp matekból, vagy épp angolból. Nem sikerült még rájönnöm, hogy ez mit takar, hogy minden osztály ír-e ilyet, meg minden tantárgyból írnak-e ilyet, de amint lehet, valakit megkérdek, hogy világosítson már fel. Szóval itthon voltam egész nap, és mivel Laurine-nak is elmaradtak az órái ugyan ez miatt, ezért átjött hozzám. Nekiálltam karácsonyi üdvözlőlapokat gyártani. Összeragasztgattam képeket, színes papírokat, rajzoltam rá, meg ráírtam a Boldog karácsonyt több nyelven. Több órás munkából gyártottam 9 db üdvözlőlapot, ami még messze nem elég a boldogsághoz. A háziban segítős óráról a diákjaimnak mindenképpen akarok csinálni egy kis csomagot mézeskaláccsal, üdvözlőlappal, meg valami karácsonyfadísszel, mivel hogy ők leginkább muszlim vallásúak, ezért valamennyire kimaradnak az egész karácsonyból, és mondták többen is, hogy ők sose kaptak még karácsonyi ajándékot, mert nem ünneplik. Ilyenkor meg pláne felébred benne a nem is tudom mi, humanitárius, adakozó, szeretetosztó karácsonyi szellem, hogy olyan nincs, hogy valaki még életében nem kapott karácsonyi ajándékot. Nem érdekel, hogy muszlim vallású, számomra a karácsony amúgy sem a vallásról szól, úgyhogy tőlem fognak ajándékot kapni.

Este kimozdultam International Kafé-be, leültem megint jóhiszeműen römizni eritreai szabályokkal, de egy kör alatt sikerült magam megint felhergelni a tök logikátlan és értelmetlen, meg egymásnak ellentmondó szabályokon, úgyhogy egy kör után gyorsan arrébb is ültem.

Este telefonáltam egy barátnőmmel, akit Berlinben sikerült megismernem, mi ketten voltunk magyarok a kollégiumban, aztán egy idő után egymásra találtunk.

***

Pénteken mentem az oviba, ma mozizós nap volt. Három karácsonyi vagy legalább tél idején játszódó mese közül választottak a gyerek. Kiválasztottak valami mesét, aminek benne volt a címében, hogy rókafenekű Gurin, és ezt olyan borzasztóan viccesnek találták, hogy azt kellett nézni. Szerintem egyébként az a mese úgy 10 év alatt értelmezhetetlen volt, pláne nem 4-5 éveseknek.

Volt egy fiatal gyerek kinézetű istállómanó, Gurin, aki mindenbe belekontárkodott, mindenbe belenyalt, mindenki leszidta, hogy mihaszna, aztán egyszer csak hirtelen a semmiből rókafarka nőtt. Akkor mindenki kinevette a faluban, aztán valahogy eljutott a híre a városba valami gazdag rosszindulatú vénasszonyokhoz, akik közül az egyik kitalálta, hogy neki mindenáron kell az a rókafarok, mert abból akar magának sálat. Akkor elment a magándetektívhez, aki valamilyen madár volt, a segédje meg egy vakond, és pont azon gondolkodtam, hogy mennyire Sherlock meg Watson-re hajaz az egész, amikor valamilyen összefüggésben konkrétan meg is említették Sherlock Holmest, egy gyerekfilmben. A magándetektív nem akarta elvállalni a megbízást, azt nem értettem, hogy miért, hanem elindult a segédjével, hogy megtalálja Gurint, a gonosz néni meg titokban követte őket. Aztán a gonosz néni találta meg előbb Gurint, és bezárta a furgonja hátuljára, úgyhogy ez így konkrét emberrablás volt, aztán valahogy véletlenül kiszabadult. A mese közben megint rá kellett jönnöm, hogy bizonyos meséket a felnőttek nem a gyereknek, hanem a saját szórakoztatásukra gyártanak. Ezeket a szövegeket, iróniákat, megjegyzéseket, tartalmakat, társadalomkritikát, sztereotipikus karakterábrázolásokat csak a felnőttek értik meg. A vidékieket tudatlan, vihorászó, iszákos fejkendős néniknek meg bácsiknak ábrázolták, a városiakat meg beképzelt, pökhendi, akaratos személyeknek. A mese végén nagyon hideg tél volt, és a rókafenekű Gurin beengedett mindenkit a házába, mert egyedül az ő házában volt jó meleg, és akkor az összes pozitív meg negatív szereplő együtt énekelgetett. Aztán hogy fokozzuk az abszurditást, az volt a mese legvége, hogy a nagy fagyban tanúsított hősies viselkedéséért kitüntette a norvég király Gurint az osloi királyi palotában, aztán rácsukták a rókafarkára az ajtót a királyi palotában, és így végre lejött róla a rókafarok, amit már korábban próbált mindenhogy lefűrészelni, de nem sikerült leszednie. Aztán a norvég királyné a Gurinról lepotyogott rókafarkat a nyaka köré tekerve integetett a norvég nemzeti ünnep alkalmával... Néztem a mese végén magam elé, hogy ezt a hülyeséget! Körülbelül olyan benyomás volt, mint ha összekevertük volna a Macskafogót gengsztereit, Mézga Aladár kütyüjeivel, meg a Magyar népmesék vidékábrázolásával, tipikus karaktereivel meg néhány fantasztikus elemmel.

Délután volt a BUA megnyitója. Ez a szabadtéri sportfelszereléses raktár, ahonnan bárki ingyen kölcsönözhet cuccokat. Ha már szabadtéri sportfelszerelés, akkor természetes kint kellett tartani a megnyitót a plusz 1-2 fokban, úgyhogy majd megfagytunk... Borzasztó hivatalos volt, mondtak vagy 4-en beszédet, ott volt a polgármester is, átnyújtották neki a BUA kulcsait, aztán átvágta a vörös szalagot és akkor hivatalosan is megnyílt a dolog, beözönlött a nép, voltak a helyi újságtól is. Aztán nekiállt a polgármester rolleren versenyezni az egyik kislánnyal, mert miért ne. Åse rendelt egy szép nagy tortát BUA képpel a tetején. Csupán annyi volt a baj vele, hogy már megint az a semmi ízű piskóta meg agyoncukrozott tejszínkrém volt maga a torta. Hogy mit szeretnek ezen?! Egyébként ott a BUA mellett van egy oktatási központ, ahova a többiek is járnak norvégra, én meg most először voltam belül. Ott van a felnőttoktatás, a menkültszolgálat, egy egész nagy műhely, ahol fogyatékkal élők gyártanak mindenféle dekorációt, szappant.

Péntek este először kiccsaláddal, aztán meg Dinával telefonáltam órákon keresztül, meg kötöttem közben végig. 

***

Szombaton reggel elhúztam a függönyömet, és havas volt minden!!! Erre a legjobb ébredni. Főleg itthon voltam, blogot írtam, kötöttem, leragadtam a tv-nél valami karácsonyi filmnél. Az összes karácsonyi film szinte ugyan arról szól, és kliséhalmok vannak bennük, hogy valaki el akarja rontani a karácsonyt, és meg kell menteni az egészet, vagy bezárják az akármilyen gyárat pont karácsony előtt, és a gyárat meg a dolgozókat kell megmenteni, meg közben mindenképpen össze kell hozni egy párt, akiknek pont karácsony estén, hóesésben kell összejönni, mert mikor máskor... de attól még jól esik néha ilyen karácsonyi nyálcsikat nézni. Plusz mivel az összes amerikai film eredetiben megy angolul, norvég felirattal, ezért bármikor meg tudom győzni magam, hogy ez hasznos.

Estére Laurine áthívott minket. Dumáltunk, zenét hallgattunk, ettünk, ittunk. Hozott magával Franciaországból a saját pezsgőjükből, amit a családja készít, azt kóstolgattuk. Legközelebb majd elsütöm a pálinkámat, ami a szekrényemben lapul, csak bírják meginni a pálinkát, mert én sem bírom... Ez után átmentem Zabihoz, és dumáltunk még hajnalig. Közölte, hogy szerinte a norvég lányok nem tudnak/akarnak csinosan öltözni. Aztán úgy belegondoltam, és teljesen igaza van. Csomóan edzőcuccban járnak iskolába, akkor is, ha egyáltalán nem mennek edzésre. A legtöbb lányon edzőcipő van kb mindig. Ha felveszem a magassarkú csizmámat, vagy a sima magassarkúmat, konkrétan kirívok az egész iskolából, mert szinte senki nem hord ilyet. Ugyan ez a helyzet nyakláncokkal meg fülbevalókkal. Otthon vannak csomóan, akiknek a mindennapos öltözethez tartozik valami kiegészítő, nyaklánc, fülbevaló, itt szinte senki.

***

Vasárnap délutánra átjött Laurine, hogy süssünk együtt mézeskalácsot. Terveztem felmenni a hétvégén a hegyre, hogy szerezzek fenyőágat adventi koszorúhoz, de csak nem vitt rá a lélek. Aztán gondoltam, hogy már pedig nekem ma mindenképpen csinálnom kell adventi koszorút, mert már advent második vasárnapja van, és ha ma nem gyújtom meg a gyertyákat, akkor utána már kb semmi értelme a koszorúnak. Aztán kitaláltam, hogy nem kell nekem fenyőág, találok akármit a szobámban, és abból lesz koszorú. Felgöngyöltem egy szoknyát és körbetekertem fonallal. Nehezen indult, de sikerült, és nagyon csini lett! Büszke voltam magamra, hogy mit alkottam egy szoknyából és fonalból. Mire kész lettem a koszorúval, Laurine már elkezdte a mézeskalácsot csinálni. Amúgy is jellemző rám, hogy ha sütök/főzök, akkor találomra borítok bele dolgokat az edénybe, hogy jó lesz ez így, de most meg aztán végképp muszáj voltam rögtönözni. Magyar mézeskalácsreceptet néztem, amiben ugye mézeskalács fűszerkeverék van, na az itt nincs. A norvég receptben meg kiírják mind az 5-6-féle fűszert, ami kell bele, (gyömbér, fahéj, szegfűszeg, bors, esetleg kakaó) az arányokat meg találd ki... Úgyhogy találomra szórtam bele a fűszereket, aztán olyan illata is volt, mind ha egy bödönbe beleborult volna a fűszerespolc... De ehető lett! Rajzoltam bele mindenféle formákat, de akárhogy nyújtottuk ki, vastag lett, úgyhogy nem lett szép a legtöbb forma, amit rajzoltam. Aztán próbáltuk feldíszíteni, de már szétszakadt a zacskó, és nem lehetett szépen rajzolni a cukormázzal, csak macsmikolni, de a bánat akart fabrikálni egy másik adag cukormázat úgy este 11-kor. Így is éjfél volt, mire végeztem a mézeskalácsozással, de így meg messze nem lettek olyan szépek, mint amilyet tudtam volna csinálni megfelelő díszítőfelszereléssel... Úgyhogy blog helyett elmézeskalácsoztam az időt.

Újdonságot nem mondok azzal, hogy ezen a héten is minden a karácsonyról fog szólni, csináljuk tovább a karácsonyi ajándékos projektet, lesz julebord az iskola dolgozóinak, Astrid szerez nekem karácsonyfát meg fenyőágakat, meg szinte minden nap díszítek vagy alkotok valami karácsonyit. Úgyhogy akinek nincs még karácsonymérgezése, azt várom jövő vasárnap is!

Üdv mindenkinek: Timi

© 2017 Fjordok között - Between the fjords. Minden jog fenntartva.
Az oldalt a Webnode működteti
Készítsd el weboldaladat ingyen! Ez a weboldal a Webnode segítségével készült. Készítsd el a sajátodat ingyenesen még ma! Kezdd el