Májusi nyár - Summer in May

2018.06.10

Megérkezett Norvégiába a nyár, melegrekordokkal és a szárazság miatt tűzgyújtási tilalommal. Megvolt az év első fürdőzése a fjordban, valamint elkezdődött a Ramadan hónap (amikor a muszlimot böjtölnek), így arról meg kellett tudnom mindent. 

(A preziben az eheti és a következő heti képek együtt vannak.)

Pünkösd hétfőn egész nap itthon voltam, blogot írtam. Mivel már rég találkoztunk, ráírtam a kedvenc családomra, csinálunk-e este valamit. Nem mertem korábbant írni, mert gondoltam böjtölnek, nem esznek, nem isznak egész nap, jaj szegények. Gondoltam ilyenkor biztos egész nap a szobájukban hevernek, és ki se mozdulnak, hogy ne fáradjanak el nagyon a mozgástól, ne legyenek szomjasak a napsütéstől. Gondoltam ilyenkor biztosan pont nem rám vágynak és inkább udvarias meg tapintatos leszek és nem is zaklatom őket túl gyakran. Európai észjárással gondolná az ember, hogy ez a Ramadan hónap olyan, ami így minden évben van, szükségszerű rossz, valahogy túl kell élni és kész. Hülyeség. Alapból csak az böjtöl, aki akar. Vannak sokan, akik ugyan vallásosak, de lazábban veszik az ilyen dolgokat, és nem böjtölnek, meg isznak alkoholt. Aztán akik böjtölnek, ők konkrétan várják a Ramadant, örülnek neki, módosítják a facebook profiljukat Ramadanos kerettel.

7-kor találkoztunk a fiúkkal kint a parkban. Említettem az előző blogban, hogy itt van látogatóban egy rokonuk, aki egyébként újságíró és most Párizsban lakik, jött ő is. Mesélte, hogy először Szíriában, aztán Szaudi-Arábiában dolgozott, majd a Riporters without borders (újságírók határok nélkül) szervezet segítségével került Párizsba. Már 5 éve ott él, nagyon jól beszél franciául, most éppen valami médiás és újságírásos egyetemet végez, hogy legyen egy elfogadott diplomája, valamint egy franciául és arabul író újságnál dolgozik. Laurine-nal jól elbeszélgettek franciául. Vittem ütőket, tollasoztunk, aztán mesélték, hogy szombaton hegyet másztak. Úgy, hogy egész nap nem esznek, nem isznak, fél óra alatt fent voltak a hegytetőn. Nekem több órámba került. Ennyit arról, hogy jaj, szegények biztos a szobájukban hevernek egész nap...

Mesélték, hogy itt van épp egy másik rokonuk is, aki meg Németországban él. Egyből kérdeztem, enyje, hát őt miért nem hozták el?! Én is akarok németül beszélni! Aztán ha már amúgy is vendégség volt náluk, meg kint voltunk velük este 10-ig, meghívtak minket vacsorára.

Beleláttunk, hogyan működik ez a böjtölés a gyakorlatban. Ilyenkor teljesen átáll a napirendjük. 10 után már terítettek meg a nappaliban, pakolták elő a rengeteg féle ételt a szoba közepére egy terítőre. Hétfőn éppen 22.37-kor ment le a nap, akkor kezdtek enni. Azt várná az ember, hogy 20 óra böjtölés után így rávetik magukat mindenre, vagy főleg a vízre először, de nem. Szépen, lassan, nyugodtan eszegettek. 

Utána leülnek teázni, beszélgetni, esznek valami nasit, vagy leülnek tanulni, kimennek sétálni, elmennek a mecsetbe reggeli előtt. Fél 12 után épp gondolkodtam, hogy akkor elköszönünk és elmegyünk haza, amikor közölték, menjünk fel a nappaliba. Beszélgettünk, aztán mondták, hogy játsszunk valamit. Amivel szoktunk játszani, a sequence az önkéntes központban volt, úgyhogy fél 1-kor bicikliztünk ki érte és éjjel 1kor álltunk nekik játszani. 

Találkoztam azzal a nagybátyjukkal is, aki Németországban él 2 éve. Az újságíróból kiindulva gondoltam, hogy na, végre tudok majd valakivel németül beszélni. Hát, nem találtam el. Egyrészt nem túl sokat tudott, másrészt azt se jó kiejtéssel és sokszor nem is értettem, hogy mit szeretne mondani. Ilyen is van. 

2-ig voltunk ott, ők fél 3-kor reggeliztek, háromnegyed 3-tól pedig megint nem esznek, nem isznak este fél 11-ig. Viszont ilyenkor nem fekszenek le egyből aludni, hanem még beszélgetnek utána. 5-6 körül mennek aludni, 8-kor pedig fel kell kelni, mivel 9-kor kezdődik az iskola. Aztán vagy alszanak délután pár órát, vagy nem. Az anyukájuk meg ugye egész délutántól már készíti a vacsorát 11 főre, úgy, hogy közben nem ehet. Nem lehet egyszerű.

Az egyik leggyakoribb tévhit, vagy rémhír, amin mindenki rémüldözik, hogy "ezek a gonosz muszlimok éheztetik a gyerekeket!". Dehogyis. 15-16 éves korban kezdik az egész napos böjtöt. Már gyerekkorból elkezdik hozzászoktatni a szervezetüket, de a gyerekeknek azért nem nyomnak le 10-15-20 órát. 

Egyébként a nagyjából egy földrajzi szélességen lévő arab országokban reggel 7-8kor kel fel a nap és este 7-8-kor már le is megy. Szóval ez a böjt eredetileg csak 12-15 órára van kitalálva. Szíriában már vacsoráztak 7-8-kor, lefeküdtek aludni, aztán felkeltek a reggelire reggel 5-6-kor. Így máris barátibban hangzik a dolog. Mondtam nekik, hogy a lehető legrosszabb helyet fogták ki ezzel a Norvégiával böjt szempontjából. Vannak olyan külföldön élő muszlimok, akik az otthoni naplementét és napfelkeltét követik, de ők nem. Ha már böjtölnek, akkor tegyék rendesen, a Koránban az van, hogy napfelkelte naplemente, úgyhogy ha itt laknak, akkor az itteni naplementét követik. Felmerül a kérdés, hogy mi van azokkal a muszlimokkal, akik Észak-Norvégiában laknak, ahol tényleg nem megy le a nap. Na, ők már tényleg valamelyik arab ország, leggyakrabban Szaudi-Arábia napfelkeltéjét és naplementéjét követik. 

Mindenki azzal jön, hogy hát enni kell! Nagyanyám is állandóan azzal riogatott gyerekként, hogy kilyukad a gyomrod, ha nem eszel!! Dehogyis... Az emberi szervezet akár hetekig is el van táplálék nélkül, ők meg kb egész éjjel esznek. Többen is mondták, aztán utána is olvastam, hogy a böjtölés tulajdonképpen jó a testnek és egészséges. Ha folyamatosan eszel, meg iszol, akkor azzal van elfoglalva a szervezeted, hogy lebontsa a kaját. Ha már legalább 8 órája nem ettél, akkor végre ráér a szervezeted méregteleníteni, lebontani a káros anyagokat. Tulajdonképpen mindenki böjtöl, amikor alszik. Nem véletlenül javasolják, hogy lehetőleg ne egyél este 6 után, vagy mondjuk késő este. Aztán ha megnézed, minden nagyobb vallásban van/volt böjt (általában a vallás fő előtt) és nem hülyeségből. A muszlimok fő ünnepe az Eid, az előtt böjtölnek, a keresztények fő ünnepe pedig a húsvét, korábban az előtt böjtöltek. Nyilván rá lehet fogni, hogy azért van a böjt, hogy meditáljál, gondolkodjál a valláson meg a szegényeken, akiknek nincs mit enni, de az "egészségügyi" szerepe is jelentős.

Szóval nagyon érdekes volt a gyakorlatban is látni, hogy működik ez a Ramadan. 

***

Kedden este volt a lengyel est. 18-an voltunk, úgyhogy ez a szír est utána a második legsikeresebb kulturklubb volt. Majdnem másfél óráig tartott Jagoda előadás, de nem volt unalmas, rengeteg képpel, érdekes sztorival. 

Összehasonlította Norvégiát és Lengyelországot néhány adattal, meglepő volt a hasonlóság. Egy kicsi híján majdnem ugyan akkora a két ország területe, 324 000 km2, majdnem ugyan akkora a legmagasabb pontjuk, 2499 m, majdnem ugyan annyi kommunájuk van (csak a lengyel kommunák száma elé egy ezrest hozzá kell még tenni). 39 millióan laknak Lengyelországban, 98%-ban lengyelek, a fővárosban, Varsóban pedig 2 millióan. A mezőgazdasági termékek és a szénbányászat fontos bevételi forrás, de az ország 30%-át erdő borítja. Lengyelország nemzeti állata a gólya, számukat tekintve minden 3. európai gólya lengyel. Állításuk szerint a lengyel a világ egyik legnehezebb nyelve. Szerintem meg mindenki előszeretettel állítja ezt a nyelvéről (magyarok, finnek, arabok, kínaiak, japánok, most már a lengyelek is...). A lakosság 87%-a katolikus, a többi protestáns vagy egyéb. II. János Pál pápa is lengyel volt (ha máshonnan nem, legalább most már a 4-es metró miatt mindenki hallott róla...). Egy elég durva adat a történelemből, az ország lakosságának 20%-a halt meg a második világháború alatt, ennek a 6 millió embernek (amiben benne volt az ország intellektuális elitjének jelentős része) pedig a 90 %-a zsidó volt. Lech Walesa-ra és a Solidaritet-ra továbbra is nagyon büszkék.

Több nyugdíjas norvég néni is volt, akik mondták, hogy fiatalként folyamatosan követték az eseményeket Lech Walesával és a Solidaritással kapcsolatban, és ő Norvégiában is egy szimbólum volt. Az információkon kívül szerintem a legfontosabb gondolat, amit Jagoda közvetített, ez volt.

Ő azért van itt, Norvégiában, Eid-ban, ahogy én szoktam mondani "a semmi közepén", mert ez számára a tökéletes hely. Lakott már több helyen is, kipróbált sok különböző dolgot, és itt találta meg azt a helyet, amit keresett, itt érzi magát otthon. És ez fontos! Sokan azért laknak valahol, azért élnek olyan életet, amilyet, mert muszáj, de nem érzik magukat otthon, valami hiányzik. Nyilván sok tényező közrejátszik, például pénz kell keresni, ezért ott maradnak, ahol a munka van. Vagy egész életükben egy helyen laktak, nem is ismernek mást, ezért nem is mernek elköltözni. Vagy esetleg ott van a család, mint visszatartó erő. Szerintem azok mondhatják sikeresnek az életüket, akiknek volt lehetőségük több helyen élni, több dolgot kipróbálni, és ezek után tudatosan döntöttek, hogy hol akarnak élni és mivel akarnak foglalkozni. Akik hosszas keresgélés után megtalálták azt a helyet, amit mindig is kerestek, ahol otthon érzik magukat.

Mykola a lengyel est előtt toppant be az iskolába, visszaért az 1 hónapos túrájáról. Lengyel est után hazamentünk Laurine-nal, leültünk, és csak hallgattuk Mykola élménybeszámolóját. Ålesundből repült Gdanskba, onnantól pedig stoppolt Európán keresztül. 6000 km-t tett meg és 11 országban (Lengyelország, Csehország, Ausztria, Olaszország, Franciaország, Belgium, Hollandia, Dánia, Svédország, Norvégia) járt. Couchsurfingen talált hostokat, vagy parkokban aludt sátorban. Erre az 1 hónapos útra nem költött így többet, mint 150-200 000 ft. Nem semmi egy élmény lehetett. Nekem is lenne ilyesmihez kedvem, de lányként, egyedül azért nem merném.

***

Egyik nap kertészkedtem a szobámban :D Nem tudom, hogy írtam-e már, de van két szobanövényem. Egy rózsa, meg valami sárga virágú cucc. Le kellett vágni a már elszáradt virágokat, meg kikarózni és körbekötni.

Szerdán lazacot meg zöldségek csináltunk az Open Skulében. A szírek nem jöttek, csak afgánok. Ők nem annyira vallásosak, nem böjtölnek. 9-től tollasoztunk kint a ház előtt Laurine-nal. Egy idő után mondtam, hogy rajzoljunk már egy pályát, úgy érdekesebb a dolog. Lakik a házban több gyerek is, de nem találtunk krétát a garázsban. Nem baj, kreatívak vagyunk. Szedtem egy halom pitypangot, rányomtam a betonra, aztán azzal rajzoltunk pályát :D Megjött Mykola, ő is csatlakozott. 5 pontig játszottunk meccseket, aztán cseréltük egymást. Kellett volna valami háló, mert hogyha gyorsan lecsapod a labdát a vonal mellé, esély nincs a másiknak visszaadni, és nem is túl fair. Szóval beállítottunk 2 biciklit középre a felezővonalra :D

***

A lengyel lánykával már nincs órám, úgyhogy otthon voltam egész csütörtök délelőtt, mostam, takarítottak, hasznos voltam. Angol után kinéztünk Laurine-nal a strandra, de úgy döntöttünk, hogy még hideg van ehhez.

Néha úgy rám jön, hogy na, most tegyünk valamit a jövőért, és ilyenkor nekiállok a neten böngészni, aztán mindig találok valami újat, amiknek a linkjeit elmentegetem. Most épp megint végigböngésztem német egyetemek MA-it. Rájöttem, a C1-es Goethe német felsőfokomat nem fogadják el a német egyetemek. Azért csináltam Goethét, mert mindenhonnan azt hallottam, hogy az a legnehezebb, meg mivel Németországban is javítják, ezért gondoltam akkor már csak elfogadják. Hát nem. C2 kéne nekik, ami meg már majdnem anyanyelvi szint. Fantasztikus... Még jó, hogy kitaláltam, hogy most norvég egyetemre akarok menni, és így van még egy évem. De akkor is, norvég nyelvi környezetben összerittyenteni egy erős német felsőfokot, hát nem lesz egyszerű... Úgyhogy nekiálltam németül filmet nézni.

***

Péntek ugye túranap az oviban. Mire én felértem az oviba, ők már leértek a játszótérre és pont elkerültük egymást. Lebicikliztem, játszottam 2 órát a gyerekekkel, aztán hazamentem. +-tól volt megbeszélésünk Astriddal. Vázolta nagyjából a júniusi programot. Mivel a BUA-ban van kajak és kenu is, ezért hogy tisztában legyünk a felszereléssel, befizet minket egy tanfolyamra, ami kell ahhoz, hogy kajakot lehessen bérelni.

Mondta Astrid, hogy Eid kommunéban tűzgyújtási tilalom van a szárazság miatt. Otthon akkor van tűzgyújtási tilalom, ha kiégett az összes fű, lekókadt minden virág, forró a beton, rá se tudsz lépni mezítláb... Itt, max 25 fok van, az mondjuk igaz, hogy 3 hete nem esett eső, de még hót zöld minden, és minden most virágzik.

Laurine-nal kinéztünk a strandra, de megint fújt a szél, és úgy már fázik az ember fürdőruhában. Kaptam egy telefonszámolt, és sikerült leszerveznem júniusra egy Fülöp-szigeteki estét! Úgyhogy egyből neki is álltam plakátot gyártani, aztán zongoráztam fél 9-ig, otthon tanultam arabot, aztán megint néztem egy német filmet.

***

A hétvégén valami kórustalálkozó volt az operaházban, (több mint 10 kórus az egész megyéből, több száz ember), amire Birgit elhívott segíteni. Egyébként, ha már itt voltak, akkor szombat délelőtt felvonulta a főutcán. Mondom, ez a vonulgatás a norvégok mániája... Délre mentünk Laurine-nal a kantinába, ahol árultak sütit, szendvicset, innivalót. Az egyik helyi kórus volt a főszervező, ami azt jelenti, hogy a kórustagok készítették a süteményeket és a szendvicseket, valamint nekik folyt be a bevétel. Készpénzes és kártyás fizetés mellett lehetett vips-selni. Az egy mobilos applikáció, ami összeköttetésben áll a bankszámláddal, így ha valahol fizetni akarsz, nincs szükséged se készpénzre, se kártyára, csak mobilra, és nem kell belépned a netbankodba. Megnyitod az appot, beírod annak a vipps számát, akinek utalni akarsz, és egyből átmegy a pénz. Hallottam már ilyesmiről, most már tudom, mi is ez, meg hogy működik. Délután volt a fő koncert az operaházban, ahol az összes kórus énekelt, és így mindenki eltűnt a büfé környékéről.

Senki nem mondta, hogy együnk nyugodtan ott a sok süti meg szendvics mellett, úgyhogy gondoltuk, hogy amikor mindenki énekel és senki nem látja, majd akkor vígan lakmározhatunk. Hát, erre jött még egy csaj, az egyik kórustag lánya segíteni... Nélküle is bőven ellettünk volna, alig volt mit csinálni, viszont így nem akartunk előtte enni, szóval nekiálltunk kommandózni. Amíg a csajszi az asztalokról lepakolta a poharakat és nem látott be a büfébe, gyorsan eltüntettünk Laurine-nal egy szelet sütit, meg pizzás csigát... Aztán kicsivel utána jött Anna Karin, a kantina vezetője, és mondta, hogy együnk nyugodtan...

Már napok óta morfondíroztunk rajta, hogy kéne fürdeni a fjordban. Napról napra egyre melegebb lett, a víz is egyre melegebb lett, a szél is csak egy kicsit fújt, szóval úgy döntöttünk, hogy itt az idő! Felszerelkeztünk strandos táskával (kineveztem a Máltás szatyromat strandos táskának), törölközővel, polifómmal, naptejjel, papuccsal... Nem is ültünk biciklire, hanem szépen leslattyogtunk a "strandra". Kiterítettük a polifómokat a homokra, aztán bemerészkedtünk a vízbe. Egész tűrhető volt! Hideg, de működött. Egy idő után nem hidegnek érzed a vizet, hanem mint ha égetné az egész tested, utána meg teljesen jó. 15-20 percet bent úszkáltunk, álldogálltunk, aztán kimentünk napozni. Igazából 20-25 foknál nem volt több, otthon ez egyáltalán nem lenne strand idő, itt abszolút az. Kedvem lett volt még feküdni, napozni, olvasgatni az arabkönyvemet, de mennünk kellett haza, aztán meg 7-re vissza a kórusos izére.

Egész este a bárban ültünk, és árultuk az italokat meg a rágcsálnivalót. Az alkoholmentes sör, ropi meg mogyoró volt 30 korona (kb 1000 ft), a sör, pohár bor, cider meg 70 korona (kb 2200 ft). Egyébként ez még olcsónak számít, mert a pubbal 100 koronáért vettem egyszer a sört meg a cidert. Megint így dugiban, amikor senki nem látta, megkóstoltuk mi is a bort. Mint a gyerekek, akik rosszban sántikálnak...

Vacsira volt meleg étel, aztán utána megint egy csomó süti, szóval össze-vissza ettem egész nap. 10-től hajnal 2-ig volt tánc. Mivel a kórustagok jelentős része 50 felett volt, ezért kb ilyen best of 70-es 80-as évek norvég zenéi mentek, ugyan az a stílus, mint sok magyar zenének is.

***

Vasárnap főleg otthon voltam, csak este mozdultam ki. Megbeszéltem Gyrivel, a könyvtárossal, hogy segítek neki megcsinálni egy power point prezentációt, mert ő még nálam is technikai analfabétább. (Mondjuk van közöttünk vagy 30 év.) Következő héten fogjuk végigolvasni meg szortírozni a jelentkezőket, akik a helyünkre pályáznak, meg megyünk arra a kajaktanfolyamra. Nem köszönök el, mert rakom egyből a következő heti blogot is.