Magyar ételek - hungarian dishes

2018.04.23

A héten csináltam paprikás krumplit, meg madártejet Open Skulében. Mondjuk, hogy sikert arattam vele :D

(Nem csináltam mostanában annyi képet, úgyhogy a három heti képeket tettem egy prezibe.)

Nappal plusz 10 fok van, éjjel mínusz, úgyhogy a hét elején még minden reggel jégréteg volt a fjordon, aztán a hét végére, ahogy egyre melegebb lett éjszakánként is, úgy tűnt el fokozatosan a jég.

Hétfőn voltam az oviban, aztán az idősek otthonában. Vittem egy csokit Gunn Alisának, amiért ilyen rendes volt, hogy elvitt minket síelni, meg hogy segít a kulturmøte-re is előadókat szervezni. Akartam beszélni Astriddal, de nem volt az irodában, úgyhogy csak bevásároltam, aztán hazajöttem, és innen írtam neki üzenetet. Megkérdeztem például, hogy mi a helyzet a hyttetur-rel, derült-e ki péntek óta valami újdonság.

Írt Hilde-Kristin, hogy kitaláltam-e már, milyen magyar ételt főzünk szerdán az Open Skulében. Végigböngésztem egy magyar ételes listát, aztán eldöntöttem, hogy paprikás krumpli meg madártej lesz.

Most, hogy vége a húsvétnak, eltűntek a krimik a tejesdobozokról, most más van a tejesdobozon. Rövid ismertető, hogy Norvégiának mióta van állatvédelmi törvénye, aztán hogy Tine (tejtermékgyártó cég) összes termékét a legutóbbi 2009-es törvényt betartva, valamint a fenntarthatóság elvét követve készítik. Nem több száz, meg több ezer állatot zsúfolnak össze, hanem kisebb gazdaságokból veszik a tejet, ahol max 30 boci éldegél vígan és boldogan. Az összes termékük doboza újrahasznosítható papírkartonból készül, valamint a tejet meg a termékeiket olyan kamionokkal fuvarozzák, amik bioüzemanyaggal működnek. És ez szerintem valami fantasztikus. Ha itt ilyen egyszerűen meg lehet a fenntarthatóságot, a felelős állattartást, meg a vidéki családi "vállalkozások" (farmok) támogatását valósítani, akkor máshol miért nem?

Délután 5-kor találkoztam azzal a norvég bokmål-ul beszélő, unatkozó nyugdíjas nénivel, aki pont arra vágyik, hogy velem beszélgessen, vagy legalább is igent mondott rá :D Kiültünk a fjord partjára és beszélgettünk egy órát. Ezt ilyen "norvég szóbeli nyelvvizsgára felkészülés" gyanánt teszem, de a beszélgetés sose volt különösebben megerőltető számomra. 

Este válaszolt Astrid az üzenetemre, az a valami, amit valaki tönkretett egy matrac volt, amit a vadász egyesület meg a sílövők használnak, és ami kb 10 000 koronába, közel 400 000 ft-ba kerül. Hát, csak enyhén kaptam sokkot...

***

Kedden reggel még suli előtt bementem az önkéntesközpontba beszélni Astriddal, hogy akkor mi a teendő ezzel a 10 000 koronával. 4-en aludtak kint, az egyikünk felhasogatta késsel azt a matracon, és odaterítette, hogy azon aludjanak. Ebből a 4-ből 2 lány, egy 14 éves fiú, és annak a maradék 1-nek volt kése és baltája is, az volt az a feltűnési viszketegséges gyerek, aki mindenáron tábortüzet akart gyújtani, meg póló nélkül szaladgált... Majdnem biztos voltam benne, hogy csak annak az egynek juthatott ilyen eszébe...

Bementem a suliba, pont szembejött velem a két lány, akik még kint aludtak, egyből megtámadtam őket, hogy milyen matracon aludtak, látták-e, hogy ki vagdosta fel. Mondtam nekik, hogy 10 000 koronába kerül, és azt valakinek ki kell fizetni, úgyhogy sikerült rájuk hoznom a frászt.

Elmeséltem a dolgot Hilde-Kristinnek, beszéltem azzal a tanárral, aki elfuvarozott minket a hytteturre, beszéltem a menekültes osztály osztályfőnökeivel, abban maradtunk, hogy az igazgatóhoz kéne behívni azt a srácot, akire gyanakodtunk és szembesíteni a dologgal. Szaladgáltam egész nap, aztán délután írtam "jelentést" Astridnak, hogy mit intéztem, meg kivel beszéltem aznap.

6-tól volt Language Club, a menekültes osztályból jöttek csak, kb 8-9-en voltunk, de jó volt. Játszottunk egy norvég-angol társasjátékot, ahol fordítgatni kellett szavakat meg mondatokat. A végére ott voltak mind a 4-en tesók a kedvenc szír családomból, aztán velük beszélgettünk még 9-ig a suliban. Többször is elindultunk, hogy akkor megyünk haza, kb 10 méterig jutottunk, aztán leálltunk megint 10 percet beszélgetni :D

***

Szerdán voltam délelőtt a menzán, közben futottam pár kört, beszéltem a menekültes osztály osztályfőnökével, beszéltem az igazgatóval, megbeszéltük, hogy következő nap beszél a sráccal. Voltam kötőcsoportban, közben kaptam üzenetet Adnantól, hogy elmesélték pár embernek a hyttetur-ös dolgot, és az egyik fiú látta, amikor az a srác felvagdosta a matracot, akiről gyanítottuk. Szóval nagyszerű, most már volt szemtanu, megvolt a tettes.

Kötőcsoport alatt egy időre eltűntünk Laurine-nal az irodában, aztán magyar meg francia ételeket nézegettünk a számítógépen. Az Open Skule-ben paprikás krumpli meg madártej volt a menü, szóval én koordináltam a dolgokat. Mint kiderült, a madártej Franciaországból jön, szóval rábíztam az egészet Laurine-ra, az édes cuccok úgyis az ő kedvencei. A paprikás krumpli meg nem volt egy nehéz dolog, csak összevágtunk aztán meg belevágtunk mindent a lábasba. Ezt is életemben először csináltam, és ez is meglepően jó lett. :D Két bödönbe főztük, az egyikbe sima sertés virsli, a másikban baromfi virsli volt. A sertés virslis az mind elfogyott, a baromi virslisből maradt egy kevés, mert kevesebben voltak a menekültes osztályból, mint más osztályokból, de abból meg egyrészt csomagoltam a kedvenc szír családomnak, hogy mindenki meg tudja kóstolni, másrészt meg hoztunk haza.

Szép idő volt egész héten, napsütés, 15 fok, úgyhogy este elmentem futni. Nézegettem a házakat, amik mellett elfutottam, a virágokat. Mivel itt most lett tavasz, most egyszerre nyílt egy csomó virág, amik között nálunk azért eltelik egy kis idő. Itt egyszerre van hóvirág, krókusz, nárcisz, gólyahír, árvácska, meg még másfélék is.

Este telefonáltam sokáig Zabival, úgyhogy gondoltam, hogy most jól jönne, ha megint lemondaná Iza a norvégunkat, és nem kéne fél 9-kor kelnem.

***

Bementem 9-re, Iza sehol. Írtam neki, hogy mi van? Ja, hogy beteg... És nem lehet ezt megírni véletlenül előre?!? Meg különben is, minek pocsékolom az időt ezzel a csajjal? Sokkal szívesebben norvégoznék valakivel, akinek tényleg szüksége van rá, és tényleg meg akar tanulni norvégul, nem csak húzza a száját... Gondolkodtam, hogy hazamegyek aludni, aztán visszajövök fél 1-re, de aztán inkább beültem a könyvtárba.

Politikán az ENSZ-ről, meg civil szervezetekről beszéltünk.

5-kor találkoztam Kjerstivel, a norvég nénivel a kötőcsoportból. Kerestünk egy szélvédett helyett, ahova leültünk beszélgetni. Ott konkrétan nyárnak lehetett érezni az időt. Olyan 15-20 fok volt, és szélvédett helyen olyan erősen sütött a nap, hogy egy srác fürdőnadrágnak napozott ott. Amint kimentünk a szélárnyékból, megint tavasz volt, ha felnézték a havat hegycsúcsokra, akkor meg tél. Szóval itt minden megtalálható egyszerre.

Idős nénik élettörténetét általában úgy szokta meghallgatni az ember, hogy hirtelen leülnek mellénk a buszon, aztán kérés nélkül elkezdik mondani... Na most azon kivételes alkalmak egyike volt, hogy én kértem Kjerstit, hogy mesélje el az élettörténetét. Egyébként szeretek ilyen régi történeteket hallgatni, ez már történelem. Belekérdezek mindig a történelmi eseményekbe is, hogy mire hogyan emlékszik, meg miről mit hallott. Érdekes. 

Aztán hazajöttem, leültem és megtanultam az arab betűket leírni is, utána meg elkezdtem a papírjaimról kimásolni a számokat arabul leírva a szótárfüzetembe. Amikor kész voltam, lefotóztam, és küldözgettem mindenkinek nagy boldogan, hogy néé, mán írni is tudok arabul :D

Egyébként gondolná az ember, hogy ezek balról jobbra írnak, az majd milyen nehéz, meg zavaró lesz, hát, egyáltalán nem. Semmi különbség, hogy jobbról balra vagy balról jobbra írsz.

***

Pénteken voltam oviban, most a folyó torkolatához mentünk kirándulni. Az ugye nem csoda, hogy az óvodások egyből nekiállnak felszedni minden hülyeséget, de amint megláttam, hogy itt vannak kagylók, én is nekiálltam felszedni minden hülyeséget :D Teleszedtem a zsebem kagylóval, hogy ebből majd lesz nyári dekor :D

Ez után bementem az önkéntesközpontba beszélni Astriddal, aztán elkezdtem újságot osztogatni. Most lett kész a helyi "Eid inviterer" magazin idei száma, és akkor ezzel minden létező boltba meg hivatalba be kell kopogni, hogy akarnak-e ilyet. Úgyhogy ezt csináltuk Laurine-nal délután 4-ig.

6-re elmentünk röplabdázni, de megint csak kb végig álltunk. A csapatsport nem az én világom. Nem vagyok ilyen agresszív lény, aki mindenáron meg akarja szerezni a labdát és beugrál mások elé. Ilyenkor inkább arrébb megyek, hogy ha ennyire szeretnéd azt a labdát, akkor tessék, ugrálj, nem fogok én itt ezért küzdeni... Maradok a ping-pongnál meg a tollasnál. Aztán este elmentem futni, hogy a röplabdával megvolt a társasági élet, de akkor most már sportoljunk is valamit...

***

Szombaton meglepően korán, negyed 9-kor felébredtem, egész délelőtt blogot írtam. 2-re megbeszéltük Adnannal, hogy kiülünk valahova, és arabozunk. Átmentünk hozzájuk, és kiültünk a kertjükbe. Ott rohangált az összes gyerek körben. Kigyűjtöttem már egy csomó kérdést a betűkkel, meg kiejtéssel kapcsolatban, meg végigmentünk a papírjaimon, amiket kinyomtattam. Időközben előkerült mindenki, hol Naser jött oda beszélgetni, hol Ghaith, hol a szüleik. Amint valaki odajött, Adnan egyből a kezükbe nyomta a füzetem, hogy nézzék meg ezt az írást! Mindenki közölte tátott szájjal, hogy hát "te szebben írsz, mint mi!" :D Igazából csak lemásoltam a szavakat, amiket a könyvben olvastam :D

Szóba kerültek az afgánok, hogy miért csak fiatal fiúk vannak itt. Azért, mert a tálibok (ottani terrorszervezet) 16-17 éves fiúkat soroz be erőszakkal katonának, ezért sokszor a szülők küldik el a 14-15 éves fiaikat, hogy bárhova, csak menjenek.

Aztán beszélgettünk az Iszlám Államról, mesélték, hogy az ő városukban is megjelentek. Ott ugyan az volt a helyzet, mint a táliboknál, a 16-17 éves fiúkat vitték el. Úgyhogy amint megjelent ott az Iszlám Állam, fogta az apjuk a két legidősebb fiút, és pár napra rá már Libanonban voltak. Mesélték, hogy egyébként az Iszlám Állam katonái, akikkel ők találkoztak, nem közülük valók voltak, nem Szíriából. Nem is beszéltek arabul, viszont angolul nagyon jól beszélt az összes. Plusz láttak sok ázsiai kinézetűt is, szerintük japánt. Ezt mondjuk elég érdekes volt hallani. 7-ig ott voltam, beszélgettem velük, araboztunk, angoloztunk, aztán hazajöttem és aludtam korán.

***

Vasárnap 11-kor már kiraktam az egyik blogot, délután meg a másikat. Szóval haladunk. Takarítottam, rendet raktam, meg mivel április 15 volt, az egyetemi jelentkezés határideje, ezért végignyálaztam az összes honlapot, az összes dokumentumot, amit feltöltöttem, hogy minden rendben van-e, minden megvan-e. Nézegettem diákmunkákat, meg kollégiumokat Osloban, úgyhogy most már nagyon erre vagyok beállva, hogy nekem már pedig be kell jutnom Oslóba valahova. Tanultam egy kis arabot is, aztán este elmentünk moziba.

A héten volt a végzős osztály az utolsó hete, mielőtt elkezdik a Russ-t. Úgy lehet leírni, hogy itt egész héten bolondballagás volt. Minden nap másféle ruhákba öltözött az összes végzős, és úgy ültek az órákon. Hétfőn pizsamában, kedden síruhában, szerdán a fiúk női ruhában, a lányok férfi ruhában, csütörtökön sportfelszerelésben, pénteken meg nem láttam, hogy miben voltak. Vasárnap éjjel felavatták magukat Russ-nak, szóval következő héttől május 17-ig végig rusz van. Ilyenkor a végzősök kb éjjel nappal vörös vagy fekete kantáros nadrágban szaladgálnak, hétköznap iskolában vannak, délután meg hétvégén az utcán randalíroznak, isznak, meg minden, ami eszükbe jut. Lehet csomókat felkötni a ruhájukra azzal, ha teljesítenek kihívásokat, amikről listák vannak. Kiraktak valami listát a netre, amin az is szerepelt például kihívásként, hogy 3 különböző körforgalomban kell szexelniük, vagy hogy meztelenül kell átrohanniuk valami hídon. Erre reagált a norvég közlekedési hatóság, hogy ezt, ha lehet, inkább hagyják ki, már csak baleset megelőzési okokból... :D

Nem köszönök el nagyon, mert egyből rakom ki a következő blogot is.