Language Club and Advent

Péntekig minusz volt éjjel nappal, úgyhogy lefagyott minden és csupa jégkristály volt. Bármilyen meglepő, itt már december első hetében minden a karácsonyról szól. Már mindenki mindenhol boldog karácsonyt kíván a másiknak. A norvégok imádják a karácsonyt...

Az oviban odahoztak nekem könyveket a gyerekek, hogy olvassuk el. Ők teljesen mást értenek olvasás alatt. Még csak nem is azt, hogy én lapról-lapra, szépen sorrendben felolvasom a szöveget, ők meg nézegetik a képeket. Hanem hogy össze-vissza lapozgatnak, ami éppen megragadja a figyelmüket, ott elnézegetnek, aztán ugyan olyan hirtelenséggel el is vesztik az érdeklődésüket és hatalmas lendülettel lapoznak tovább, hogy épp hogy ki nem tépik az oldalt... aztán ha épp néha kedvük támad, megkérdezik, hogy mi van odaírva, és akkor felolvasom. Ellentétben velük, én ilyen konzervatív módon sorrendben szeretem olvasni a lapokat, úgyhogy amikor össze kellett rámolniuk, meg bementek a kisszoba gyűlni, addig nekiálltam elolvasni a gyerekkönyveket, hogy meglegyen a történet. Gruffalo-ra kifejezetten kíváncsi voltam, hogy az miről szól, mivel múlt szombaton Gruffalo nap volt a könyvtárban, és azóta is ott van a kiállítás. Röviden összefoglalva, hogy fenntartsam az irodalmi színvonalat a blogon:

Egérke sétál az erdőben, meglátja a róka. "Szerbusz egérke! Nem jössz át hozzám ebédre?" Nyilván egérke lenne az ebéd. "Szerbusz róka! Bocs, de nem jó, elígérkeztem már a Gruffalo-hoz ebédre." Róka: "Gruffalo? Hát az meg milyen állat?" Egérke: "Nem hallottál még a Gruffalo-ról? Nagy és szőrös, hatalmas fogai vannak és a kedvence a rókapecsenye." Róka megrémülve: "Rókapecsenye? Akkor inkább gyorsan eltűnök!" Egérke megy tovább, gondolja "Milyen buta ez a róka, hogy elhitte, nincs is Gruffalo". Megjelenik a bagoly. "Szerbusz egérke! Nem jössz át hozzám ebédre?" "Szerbusz bagoly! Sajnos már megbeszéltem a Gruffaloval, hogy együtt ebédelünk." Bagoly "Gruffalo? Hát az meg milyen állat?" Egérke "Nem hallottál még a Gruffalórol? Egy hatalmas állat! Hosszú agyara van és borzasztó karma, a kedvence pedig a bagoly-krém." Bagoly "Bagoly-krém? Akkor én inkább távozok gyorsan." Egérke megy tovább, gondolja, milyen buta ez a bagoly, hogy elhitte, hiszen csak ő találta ki a Gruffalot. Találkozik a kígyóval "Szerbusz egérke! Nem jössz át ebédre?" Egérke "Szia kígyó! Jól hangzik, de már elígérkeztem a Gruffalo-hoz." Kígyó "Gruffalo? Az meg milyen állat?" Egérke "Nem hallottál még a Gruffaloról? Van egy csúnya szemölcs az orrán, a hátán lila tüskék és a kedvence a kígyópástétom." Kígyó "Kígyópástétom?! Akkor én inkább gyorsan elsiklok." Egérke megy tovább, gondolja, milyen buta ez a kígyó, hogy elhitte. Hirtelen meglát valamit, hatalmas, szőrös, hegyes fogakkal, egy csúnya szemölcs az orrán, fekete a nyelve és lila tüskék vannak a hátán. Mégis van Gruffalo! Gruffalo meglátja egérkét "A kedvenc kajám, pont jó leszel a szendvicsembe." Egérke "Szendvincsbe? Én vagyok az erdő legrettegettebb réme! Minden állat fél tőlem! Gyere csak utánam és meglátod." Gruffalo "Na, erre kíváncsi vagyok." Elindulnak az erdőben, egérke megy elől, Gruffalo meg mögötte. Arra jár a róka, meglátja a Gruffalot és azonnal eliszkol. Egérke "Látod, megmondtam, hogy félnek tőlem." Arra repül a bagoly, meglátja a Gruffalot, aztán rémülten és szélsebesen elrepül. Arra siklik a kígyó, meglátja a Gruffalot és ő is rémülten menekül. Egérke "Látod, én figyelmeztettelek, hogy én vagyok itt a legvadabb szörnyeteg! Most pedig kezdek éhes lenni és a kedvencem a Gruffalo-rétes!" Gruffalo "Gruffalo-rétes?!" és elmenekült azon nyomban. Ezután egérke vígan és békében rágcsálhatta a mogyoróját.

Délután voltam a szokásos bevásárlókörutamon, szereztem be színes papírt, hogy tudjak gyártani füzért a lakásba meg a szobámba. Voltam a bankban, mert egyedül nem sikerült aktiválnom a netbankomat. Mint kiderült megint nem nálam volt a hiba, mert kellett volna kapnom mobilban vagy e-mailben valami belépési kódot. A lényeg, hogy most már ez is működik, és kártyával is tudok már fizetni a boltban meg interneten. Egyébként rájöttem, hogy mi/ki nincs a norvég boltokban. Úgy nem hiányzott, hogy fel se tűnt 3 hónapig, hogy nincs. Biztonságiőr, vagy hivatalosabb nevén személy- és vagyonőr. Itt nem lopnak az emberek, úgyhogy nincs mit őrizni. Még a bankokban sincs biztonságiőr.

Egyéb felfedezés norvég vásárlási és karácsonyi szokások terén, hogy itt nincs mikuláscsoki!!! Egyébként logikus, mert hogy itt nem a Télapó, hanem a karácsonyi manó hozzá az ajándékokat, és december 6.-án sem ünnepelnek Mikulást és nem kapnak csokit a cipőjükbe... Ami számomra nagyobb probléma, hogy így nem tudok kb 100 forintokért egy halom mikuláscsokit venni, és adni mindenkinek egyet....

Hétvégétől jött egy hideg front, napközben is mínusz 4-6 fok volt, éjjel meg még hidegebb. Most bezzeg nem esett semmi, pedig lehetett volna egy csomó hó. Hó helyett dér és zúzmara volt mindenhol, ami legalább olyan szép.

***

Németen tantárgyakat, meg iskolával kapcsolatos szavakat vettünk, úgyhogy felsorolták, hogy milyen tantárgyaik vannak. Már korábban is gyanítottam, hogy itt valami teljesen máshogy működik a dolog, de most úgy világos lett. Nekik nincs 15-féle tantárgyuk, amiből 15-féle beadandót meg dolgozatot kell írniuk és 15-féle jegyet kapnak. Amennyire lehet, össze vannak vonva a dolgok. Például nincs külön kémia, biológia meg földrajz órájuk, ez mind egyben van természetismeret néven, és sokkal "felületesebb" és átfogóbb a dolog. A cél, hogy legyen valami fogalmuk róla, valami általános műveltségük és ennél sokkal részletesebben nem mennek bele kémiai számolgatásokba, meg nagyon részletes latin nevű akármikbe biológiából. Nincs külön történelem, társadalomismeret, filozófia, (társadalom)földrajz, hanem ez mind együtt van társadalomtárgy néven. Aki felveszi emelt óraszámba az adott tárgyat, ott nyilván el lehet benne mélyülni, de nem erőszakolnak rá mindenkire mindent. Ezért lehet például választani a társadalomismeretes angolt, ahol az angol nyelvű országok történelméről, társadalmáról és politikájáról tanulnak, de csak azok, akik humán beállítottságúak.

Angolon most amerikai történelmet vesznek. Ezen túl sok mindent nem lehet megbeszélni, csak gyorsan átrágni rajta magukat. És hogy ezt minél kevésbé unalmasabban tegyük, először meghallgattuk a tankönyvi szövegeket ilyen hangoskönyv formájában, aztán meg néztünk videókat a youtubon egy amerikai youtuber-től, aki összefoglalja az amerikai történelmet viccesebb és érdekesebb formában. A hidegháborúhoz kapcsolódóan mutatott az angoltanárnő egy rövidfilmet, ami hivatalos amerikai propaganda film volt az 50-es években, hogy mi a teendő az atombomba felrobbanása esetén. Bert a teknős van a film elején, aki amint meglátja a dinaminatot, hasra vágja magát és behúzza fülét farkát a páncéljába. Most, hogy elméletben nincs ilyen közvetlen veszély, nyilván elég viccesnek hatott, ahogy magyarázták az iskolás gyerekeknek, hogy amint meglátod a villanást, dobj el mindent a kezedből, boríts fel mindent, vágd magad földhöz lehetőleg a legközelebbi fal tövében.

https://www.youtube.com/watch?v=IKqXu-5jw60

Óra végére meg gyártott a tanárnő egy kvízt az amerikai történelemről. Na most egy kvízt a norvég iskolában nem papír alapon kell elképzelni. A kahoot.it -t használták, amit én is csak másodszorra láttam egyébként, de tök hasznos. A tanárt gyárt egy kvízt kérdésekkel, és minden kérdéshez négy válasszal. Minden kvíznek van egy hosszú száma, ezt számot kell a diákoknak beütniük a kahoot.it oldalon a mobiljukon vagy a számítógépükön, aztán beírniuk a nevüket, és kezdődik a kvíz. A tanár gépén jelennek meg a kérdések, és a négy válasz különböző színekkel. Elolvastuk a kivetítőn a kérdést és a válaszokat, a mobilokon pedig csak a négy szín jelenik meg, és neked valamelyik színre kell bökni, amelyik színű válasz szerinted a helyes. Utána megjelenik, hogy hányan találták el a helyes választ, és sorrendben, hogy kik voltak a leggyorsabbak.

Háziban segítős órán angoloztunk főleg. Beszélgettem az elején az egyik szír fiúval, valamire mondta, hogy kijöttek a gyakorlatból a tanulással, mert mielőtt idejöttek, 5 évet kimaradtak az iskolából, mert nem volt iskola a háború miatt. Iskola helyett 12 éves koruktól elmentek dolgozni az apjukkal, aztán az UNICEF segített a családjuknak Norvégiába jutni. Amikor már kezdett érdekes lenni a beszélgetés, akkor ránk szóltak a többiek, hogy angolozzunk, nem beszélgetni vagyunk itt :D Már pár hete azt csináljuk minden órán, hogy aki akar angolozni, odaül hozzám, mindig van egy szövegük, amit vesznek, először felolvasok én egy mondatot angolul, aztán felolvassák ők, én meg javítgatom a kiejtést, aztán meg hol az egyik, hol a másik próbálja lefordítani a mondatot.

Nap közben rohangáltam körbe-körbe, hogy megcsináljak mindent nyelvklubb előtt, amit akartam. Megkértem Hilde-Kristint, hogy nyomtassa ki nekem a zászlókat, aztán később kivágtam a kis zászlókat, amiket fel lehet ragasztani, odakészítettem mindent a kantinába, beszéltem a könyvtárosokkal... Fél 6-tól berendeztük a termet Girivel, a könyvtár vezetőjével. Túl sok mindent nem rendeztem át, mindegyik asztalra tettem egy zászlót, oszt ki volt jelölve, hogy hol lehet milyen nyelven beszélni. Készítettünk oda szörpöt, teát, poharakat, kekszet minden asztalra, meg a fecnijeimet.

Velem együtt 13-an voltunk, Laurine, a könyvtáros néni, a némettanárnő, 4 nyugdíjas, meg 5-en jöttek el a menekültes osztályból. Hát, ahhoz képest, hogy mindenhol kiplakátoltam, kicsit keveselltem ezt a számot. Egy darab diák nem jött el a gimiből, pedig ott még nyelvórákon is többször mondták nekik a tanárok, hogy lesz nyelvklub és menjenek. Senki a másik suliból, senki a fősuliról, senki aktív, dolgozó, nem nyugdíjas a városból... Akik eljöttek, azok legalább jól érezték magukat. Egy angolos, meg egy németes asztalt lett, franciául meg spanyolul senki nem tudott/akart beszélni. Az volt az eredeti öltet, hogy kettesével üljenek le, aztán beszélgessenek, de hát csak nem ez lett belőle. 2-3 ember vitte a beszélgetést, a többiek meg ültek és hallgatták. A menekültes osztályból eljött Muktar, akivel csütörtökönként angolozni szoktam, ő egész jól elbeszélgetett az egyik nyugdíjas nénivel, aki tök jól tudott angolul. Van egy szír család, őket már említettem, hogy az anyuka jár a kötőcsoportba, van neki 10 gyereke, aztán mint utólag kiderült, ebből 4 a menekültes osztályba jár és pont ők azok, akik mindig ott vannak a háziban segítős órán. Ők négyen testvérek jöttek el a nyelvklubba is, de mivel ők csak itt kezdtek el angolul tanulni, és nem nagyon volt még lehetőségük gyakorolni a beszédet, ezért inkább ültek és hallgattak. Néhányszor nekilendültem, hogy beszédbe hozzam őket valami egyszerűbb kérdéssel több-kevesebb sikerrel, aztán mindig megkérdezték, hogy már beszélhetünk norvégul? Lécci, lécci! Szerencsétlenek örülnek, hogy végre megtanultak norvégul, és ki tudják magukat fejezni itt is, meg tudnak beszélgetni mindenkivel, erre zaklatjuk őket az angollal...

Én hol a németes, hol az angolos asztalnál ültem, rendezgettem a kekszes tálakat. Szóba jött a konfirmáció, aminek itt Norvégiában van nem vallásos, polgári változata (borgerlig konfirmasjon). Már hallottam korábban is, de itt már nem állhattam meg, hogy rá ne kérdezzek a néninél, hogy mi értelme van ennek az egésznek. A konfirmáció egy vallásos dolog, ha kivesszük belőle a vallást, akkor elveszti az alapelvét. Mert hogy polgári esküvőre nyilván van szükség, a legtöbben jó eséllyel szeretnének egyszer megházasodni (még ha nem is mindenkinek sikerül a végére), de ha valaki nem vallásos, akkor miért akarna nemvallásosan konfirmálódni? Erre mondta a néni, hogy a polgári konfirmáció előtt tanulnak az erkölcsről, és letesznek egy vizsgát, hogy hogyan éljenek helyesen felnőttként. Erre még inkább felkaptam a fejem, hogy a legtöbben anélkül is tudnak "erkölcsösen" és felnőtten élni, hogy erről kaptak volna bármilyen papírt, és különben is van erkölcstan vagy valami hasonló a legtöbb iskolában, szóval ezzel nem magyarázta meg nekem, hogy miért van erre szükség. Ha előveszem a bennem rejtő kulturális antropológust, akkor előbb magyarázom meg azzal, hogy a modern társadalmakból eltűnt a nem modern törzsi keretek között létező beavatási vagy felnőtté avatási szertartás, és ezt akarják valahogy pótolni ezzel a polgári konfirmációval.

Többen is mondták a nyugdíjasok közül, hogy nagyon jó ötlet ez a nyelvklub és örülnek, hogy megcsináltam, jól érezték magukat és jönnek legközelebb is. Úgyhogy a viszonylag alacsony létszám ellenére mondhatni, hogy elégedett voltam, mert akik ott voltak, azok legalább jól érezték magukat.

***

Másnap csomóan kérdezték, hogy hogy sikerült a nyelvklubb. Astrid mondta, hogy a 13 ember az itteni viszonylatokban egész sok elsőre, úgyhogy legyek teljesen elégedett!

Továbbra is mínusz volt éjjel nappal, úgyhogy mindent jégkristályok borítottak, amik napról-napra egyre nagyobbak lettek a füvön, a leveleken. Délután fényképeztem egy csomót, majd lefagyott a kezem közben, de ezt meg kellett örökíteni.

Open Skulében valami zöldséget cuccot csináltunk, ami annyiból állt, hogy Hilde-Kristin beleborított fagyasztott zöldségeket tepsibe és megsütötte, úgyhogy körülbelül semmi dolgunk nem volt. Leültünk megint Laurine-nal, és olvastuk a heti aktuális norvég könyvemet. Próbálta lefordítani, ha nem értett valamit, akkor meg én próbáltam neki angolul elmagyarázni a szót, meg a nyelvtant. Hilde-Kristin meg most is ámuldozott, hogy ilyet se látott még, hogy az önkéntesek egymást tanítgatják norvégra a szabadidejükben :D

Most is egész sokan voltunk Bingózni, jöttek megint azok a norvég diákok, akik a múlt héten is, úgy látszik tetszett nekik, meg szokásosan a menekültes osztályból, akik mindig szoktak jönni.

Estére megbeszéltük a kedvenc orosz lánykámmal, hogy spype-olunk egyet. Az osloi nyári egyetemről ismerem őt, ott lettünk nagyon jóban. Nagyon sok közös van bennünk és nagyon sok mindenről hasonlóan gondolkodunk. Ő is töri, norvég szakos volt, meg németül is tanult, ő is történész akart lenni eredetileg, aztán úgy elbizonytalanodott az egészben. Egymástól teljesen függetlenül kitaláltuk, hogy EVS-re megyünk önkénteskedni, csak aztán az ő projektjét lefújták, úgyhogy az utolsó pillanatban jelentkezett valami szovjet történelmes MA-ra, és most megint ott tart, hogy ezt kár volt elkezdeni, és ezzel nem megy semmire. 2 órát dumáltunk mindenről hol angolul, hol norvégul, nagyon jó volt...

***

Továbbra is mínuszok voltak, úgyhogy már kezdett rendesen befagyni a fjord. Már csak a víz közepén volt egy csík, ahol még nem volt jég. Továbbra sem volt semmilyen felhő az égen, ragyogó kék ég, a napot ugyan nem látni a völgyben, mert a hegy eltakarja. Télen ugye más ívet ír le a nap, mint nyáron, sokkal alacsonyabban jár és így egyáltalán nem emelkedik a hegy fölé. Úgyhogy csak látjuk, hogy a hegycsúcsot süti a nap, de a völgybe nem ér el. Fogalmam nincs a meteorológiáról, de azt biztos, hogy összefügg, hogy addig volt hideg éjjel-nappal, amíg nem volt semmi szél és semmi csapadék. Amint jöttek pénteken a felhők, és eleinte a hó, úgy jött a melegfront is, és szombatra eltűnt az egész jégvarázs meg minden. 

Politikaórán kiosztott Arild valami feladatlapot, hogy csináljuk, ő közben mászkált körben a teremben (teremcsere miatt máshol voltuk), mindent megnézett, megfogdosott, levett a polcról, odadobta valamelyik diákban, hogy "néézd mán, ez" meg "néézd mán, az" vihorászott össze-vissza, nagy forma az az ember...

International Kafé-ban egész kevesen voltunk ma, csak 5-en jöttek el. Szerencsére nem jött az az eritreai, akivel mindig ruminizni kell az ő szabályai szerint, úgyhogy az egyik vöröskeresztes néni tanított nekünk egy norvég játékot. És egész jót! Még csak nem is hasonlít azokhoz, amiket én ismerek, pedig ismerek vagy 8-10-féle kártyajátékot.

***

Péntek december elseje, kinyitottuk az első ablakot az adventi kalendáriumban. Felsétáltam az oviba, épp tornyot építettek a lánykák ilyen viszonylag nagyobb kockából. Amikor már nem érték fel, akkor én folytattam egészen fel a plafonig. 7 lány van a csoportban összesen, de ebből csak 4 jár rendszeresebben. 1 lányt még egyszer sem láttam, csak a nevét felírva a listára, egy félig fülöp-szigeteki félig norvég lánykát csak párszor láttam, van egy félig holland kislány, őt alig lehet ott hagyni az oviban. Fél órát ott kell üljön még az anyja, aztán nagy nehezen elengedi, néha szívszaggató zokogás kíséretében. Van egy kicsit pufi norvég kislány, ő teljesen jól elvan hol magában, hol a fiúkkal, hol a lányokkal, aztán van a 3 litván lányka. Az egyik egy vagány, életrevaló kiscsaj, a másik kettő meg borzasztó hisztis. Ha épp nem az történik, amit ők szeretnének, akkor befordulnak a sarokba sértődötten. Ha ez után sem foglalkozik velük senki, akkor meg elkezdenek még sírni is.

A kisfiúk közül van még egy, aki viszonylag problémás. Nagyon hirtelen dühbe gurul, ha véletlen vagy játékból megüti/megrúgja valaki (amit egyébként nem szabadna), akkor olyan dühkitöréssel nekik ront, ha meg megpróbálod leszerelni, akkor meg neked ront...

December 1 alkalmából elkezdtek karácsonyi mesét olvasni. Nem rémlik, hogy nálunk is lett volna, de a norvégoknál van rengeteg olyan mesekönyv, gyerekfilm, amiből az adventi időszak minden napjára jut egy pár oldalas történet, vagy egy rész. Szóval ilyen mesekönyvet kezdtünk el olvasni, természetesen karácsonyi manóról, aki épp beköltözött nagypapa istállójába, és ha nem kap minden nap tejbegrízt, akkor mérges lesz és tör-zúz, meg kiereszti az összes állatot. Csináltak az ovónénik adventi kalendáriumot, 24 mézeskalács felakasztva megszámozva az ablakba, minden nap húznak egy nevet, és az a gyerek kapja meg aznap a mézeskalácsot. Körbekérdezték az összes gyereket, hogy mit szeretnének karácsonyra. Hát nem mondanám, hogy túl kreatívak voltak. Csomóan nem tudták, volt pár lány, akik olyan harisnyát szeretne, amilyen az egyik másik lánykán volt, a fiúk legalább fele fegyvert akart. Ugye itt sokan vadásznak, nagypapák, apukák, viszik magukkal a kisfiúkat is, úgyhogy itt mondjuk megértem, hogy miért.

A gyűlés után szoktak mindig ebédelni, legtöbbször szendvicset, az után meg kieresztik őket. Délben kieresztették őket, nekem volt még egy órám, és valahogy nem volt kedvem kimenni a mínusz 5 fokba, hogy egy órát álldogáljak, és nézzem, hogy a gyerekek szaladgálnak körbe, amit nélkülem is ugyan olyan jól tudnak csinálni... Szóval kérdeztem az ovónéniket, hogy lehet-e valami mást csinálni, vagy ha nem, akkor inkább eltávozok. Kérdezték, hogy van-e kedvem szülinapi koronát díszíteni. Miért ne? Az a szokás itt, hogy ha valamelyik gyereknek szülinapja van, akkor csinálnak neki az óvónénik egy koronát, egy tablót képekkel, amiken csináltak róla az oviban, meg énekelnek neki. Szóval két kisfiúnak én díszítettem ki a szülinapi koronáját. 1-re pont kész lettem és mentem át az önkéntesközpontba heti gyűlésre. Kaptunk Astridtól is egy adventi kalendáriumot, úgyhogy most már kettő van. Feldíszítettük a karácsonyfát, meg az egész irodát. A norvégok még a karácsonyfára is szeretnek norvég zászlót tenni.

Szerintem a norvég nyelvről még egyáltalán nem írtam. Biztos van olyan, akinek még nem magyaráztam el, mi a helyzet. A 14. század végéig létezett önálló Norvégia, 1397-től 1814-ig együtt voltak Dániával. Ezt azt is jelentette, hogy nem fejlődött tovább írásbeliségben a norvég nyelv, mert a közigazgatásban a dánt használták. Az eldugott völgyekben, falvakban, meg a beszélt nyelvben nyilván nem tudták rájuk erőltetni a dánt, de írásbeliség híján nem is fejlődött a norvég nyelv, így a középkortól a 19. századig körülbelül semmit nem változott a norvég nyelv vidéken. Miután Dánia alól átkerült Norvégia Svédország alá, a 19. században elkezdték összegyűjteni a különböző dialektusokat és elkezdődött az itteni nyelvújítás. Két koncepció volt, az egyik szerint össze kell gyűjteni a dialektusokat, összegyúrni és kicsit felújítani őket, aztán lesz egy norvég nyelv. A másik koncepció szerint a dán nyelvet kell átnorvégosítani. Az lett belőle, hogy mindkettőt megcsinálták, és a mai napig is két hivatalos norvég nyelv van, a bokmål (dán átnorvégosított változata), meg a nynorsk (a dialektusokból összegyúrt nyelv), és ezen felül vannak még a dialektusok. Oslo környékén beszélik a bokmål, és azt használják szinte mindenhol a hivatalokban. Nyugat-Norvégiában nynorsk van. Nynorskot beszélnek, a tankönyvek meg az újságok is nynorskul vannak. Én beszélem a bokmål-omat, ők meg válaszolnak nynorskul, és teljesen jól megértjük egymást. Egyébként kb 1-2 betűben tér el a 2 "nyelv". Én egyáltalán nem mondom, hogy ez két külön nyelv, inkább csak dialektusok. Egyébként a norvégok is össze-vissza használják. Hol bokmål, hol nynorsk, hol meg dialektus szavakat használnak. Legalább én igyekszek konzekvensen csak bokmål-t beszélni, de ez olyan, hogy automatikusan ragad rád, ahogyan beszélnek körülötted. Úgyhogy van, hogy fel se tűnik, és nynorsk kiejtést keverek bele a beszédembe, és ha feltűnik az ittenieknek, akkor tapsikolnak meg örülnek maguknak, hogy rám ragasztották a nynorskot... Például Astrid jegyzi meg rendszeresen, hogy ez is nynorsk volt, meg az is nynorsk volt.

Utána átmentünk a BUA-ba, a raktárba, ahonnan lehet szabadidős sportcuccokat kölcsönözni, meg amit festettünk. Most lett kész, jövő héten lesz a nyitás, úgyhogy jött a helyi újság, hogy cikkek írjanak a nyitásról, és akartak egy képet mindenkivel, aki dolgozott rajta. Péntekenként lesz nyitva, 2-től 6-ig, és természetesen nekünk kell felváltva ott ülnünk péntek délutánonként, mert ki másnak...

Ez után átfuvaroztak minden Geir-hez, az egyik főnökünkhöz mézeskalácsot sütni, meg forraltborozni. Átjöttek a szomszédjai is, úgyhogy volt vagy 15 ember, zene, süti, bor, a gyerekek szaladgáltak... Laurine-nal díszítettünk mézeskalácsokat, kiéltük kreativitásunkat. Geir egyik fia dinoszaurusz mániában szenved, úgyhogy vagy 3-4 különböző dínó mézeskalácsformájuk volt, és mézeskalács dínókat is kellett díszítenünk...

Egyébként a norvégok borzasztóan korán kezdik a karácsonyt. December elsején vagy három különböző karácsonyi "buliról" hallottam, például a nyugdíjas klub már dec. 1-én megtartotta a julebord-ját (karácsonyi asztal). Elég fura már december 1-jén mindenhonnan azt hallani, hogy boldog karácsonyt!

***

Szombaton itthon voltam majdnem egész nap. Megjött a melegfront, elolvadt minden... Egy napja mínusz 6 fok volt, most meg este plusz 6, borzasztó... Olvastam az aktuális norvég könyvemet, írtam blogot, délután Laurine-nal lementünk az edzőterembe. Este jobb dolgom nem lévén átmentem Zabihoz dumálni meg filmet nézni. Mondtam neki, hogy együnk végre valami rendeset, ne csak ilyen pizza vagy valami fagyasztott cuccot. Egyébként ő csak ilyenen él, úgyhogy pláne épp ideje volt, hogy egyen valami rendeset. Főztünk krumplipürét halrudacskákkal meg sajttal. Berlin óta ez az egyik kedvencem, ott kb minden harmadik nap ezt ettem.

***

Vasárnap "karácsonyi vásárra" mentünk. Nyilván az itteni karácsonyi vásár sehol nincs egy Vörösmarty téri, vagy bécsi karácsonyi vásárhoz képest, de legalább valami. A némettanárnő kérdezte még a héten, hogy van-e kedvem menni vele, aztán mivel a többi tanár visszamondta, hívtuk Laurine-t is. A várostól kicsit kijjebb egy parasztház épületeiben volt a vásár, helyiek árulták a kézműves dolgaikat. A kézműves dolgok még otthon is drágák, nem hogy itt, úgyhogy csak egy fahéjas csigát, meg forralt bort vettünk Laurine-nal. A némettanárnő legalább 5-ször elmondta, hogy milyen hideg van. Plusz 3 fok. Elég vicces volt ezt így az egész heti -5, -10 után hallani a +3 fokban... Elmagyarázta, hogy van ez. Ha szép kék az ég és havas a táj, akkor lehet mínusz akármennyi, az szép idő. De ha ilyen szürke, felhős, esős taknyos idő van, akkor az plusz akármennyiben is hideg és rossz idő. A vásár után megkért minket Sigrid, hogy segítsünk neki az iskolában felakasztani képeket. Szabadidejében festeget, és a tanári szobában fogja kiállítani a képeket a héten. Sokkal bonyolultabb volt, és tovább tartott, mint ahogy elsőre hangzott, hogy akasszunk fel képeket...

Délután blogot írtam, karácsonyi zenét hallgattam, csináltam papírfüzéreket, közben Laurine átjött, kötött, meg tanult mellettem a szobában, és legalább nem külön-külön, egyedül csináltuk ugyan ezt.

Karácsonyig viszonylag sok dolgunk lesz, próbálnak bevonni bennünket minden hülyeségbe, ami itt karácsony előtt zajlik, úgyhogy jövő héten is lesz miről írnom. Addig is üdv mindenkinek!

Timi