Január, szervezkedés - January, organising things
Elég holt szezon volt a héten, nem nagyon jöttek az emberek sehova, úgyhogy elég unalmas lett volna önmagában ez a hét, ha nem szerveztünk volna meg jövő hétvégére egy utazást a Spitzbergákra = Svalbardra!!! Laurine megálmodta, én leszerveztem. Északi fény, jövünk!
Hétfőn mentem oviba. Egy csoportra, tehát kb 15-20 gyerekre 3 szoba jut. Egy nagy szoba, asztalokkal, ott esznek, csinálnak kreatív foglalkozásokat, egy kisebb játszószoba, oda boríthatnak ki mindent a földre, és egy ilyen dühöngő + tanuló szoba, ami teljesen üres. Ott tartják a foglalkozásokat, amikor megbeszéljük, milyen nap van, tanulunk új szavakat, olvasnak az ovónénik/bácsik valami mesét. Foglalkozások előtt meg beszabadulhatnak oda őrjöngeni. Van ott egy rádió, ha felteszünk valami zenét, akkor meg aztán végképp megvadulnak a fiúkák. Abban a néhány négyzetméretes helységben egymást kergetik, lökdösik, kardoznak meg minden. Épp bent voltam, felügyeltem, hogy nagyobb kárt nagyon ne tegyenek egymásban, aztán odajött hozzám az egyik kislány, akit eddig alig tudott ott hagyni az anyja, mert folyamatosan sírt. Szinte egy szót se beszéltünk még, csak látott az oviban, de most odajött teljesen önként, hozta az építőkockát, hogy építsek vele, aztán végig, amíg ott voltam, végig leste, hogy hol vagyok, megyek-e utána én is, üljek mellé az ebédnél. Alig mertem ott hagyni, amikor mentem tovább Bingóra. Bingó után megtettem a szokásos bevásárlókörömet, de nem csak az élelmiszerboltban, hanem úgy benéztem mindenhova. Mindenhol kiárusítások vannak most januárban itt is. A könyvesboltban például halomban álltak a leárazott könyvek, aztán addig néztem, hogy csak vettem magamnak két könyvet. Amiket kivettem a könyvtárból, igazából azokra se volt időm mostanában, és már másodszor meg harmadszor hosszabbítom meg őket, de kellenek norvég könyvek ínségesebb időkre, amikor nem Norvégiában fogok lakni, hanem tanulok valahol máshol.
Január közepe/vége van, itt még jó eséllyel március végéig hó lesz, de mán elkezdtek árusítani mindenféle tavaszi kisvirágos meg rózsaszín cuccot... Úgy látszik a farsangot itt átugrották.
Délután gondoltam alszok egyet, ha már ilyen jó korán hazaértem 2-re, de a házibácsinak pontosan ebben a pár órában kellett fúrnia-faragnia körülbelül mértanilag pontosan a szobám meg az ágyam alatt. Félig alvás, félig nem alvás után nekiálltam befejezni a blogot még a múlt hétről, mert a múlt hétvége elég sűrű volt, ezzel úgy el is ment az egész nap.
***
Kedden némettel kezdtem, dolgozatot írtak, úgyhogy sok dolgom nem volt. Megbeszéltük addig Sigriddel, hogy az egyik februári órára én gyártok feladatokat meg kvízt. Valamiről beszélgettünk, aztán mondta Sigrid, hogy minden nap van 10 perc olvasás az iskolában, amikor be kell hozniuk egy könyvet, és 10 percig azt olvassák. Így akarja az iskola népszerűsíteni a könyveket, újságokat, hogy papír alapon is olvassanak, ne csak az interneten. Elméletben az első óra első 10 percében olvasnának, de felosztják egymást között a tanárok, hogy ne mindig ugyan annak a tanárnak az órájából menjen el a 10 perc, akivel első órájuk van. Láttam már korábban is, hogy van mindenkinél könyv egy órán, de nem tudtam, hogy miért. Teljesen jó ötlet, nálunk is be kéne vezetni.
Ebédszünetben bementem a könyvtárba levelet írni, mert volt egy levél, amire mindenképpen akartam már válaszolni, de a hétvégén nem jutott rá idő. Ugye van profilom a Couchsurfingen, amivel funkcionálhatok utazóként és host-ként is. Bekattintottam a profilomra, hogy fogadok utazókat, gondolván, hogy ember nincs, aki pont ide akarna utazni. De van! Kaptam egy levelet egy ukrán csajszitól, hogy a barátjával most télen állnak neki stoppolva utazni Norvégiában, és aludhatnak-e egy éjszakát nálam. Mivel stoppolnak, ezért nem tudják pontosan, mikor érnek ide, valamikor a jövő hét közepe vége felé. Megbeszéltem Mykolával, hogy ha én épp dolgoznék, amikor jönnek, akkor ő találkozik velük, meg ha már amúgy is ukránok, akkor vele ellesznek. Szóval válaszoltam a csajszinak, hogy jöhetnek.
Angolon továbbra is amerikai gazdaságról olvastunk, háziban segítős órán meg végig matekoztunk. Kb így körbeültek 5-6-an és felváltva mondták a kérdéseiket, meg mutatták a feladatokat. Megtalált a menekültes osztály egyik osztályfőnöke, hogy nem tudnék-e bemenni tanársegédnek matekra, mert 1 tanár 16 főre túl kevés, és kéne valaki, aki körbemegy, és segít, ha valaki nem ért valamit. Kedvem az abszolút lenne hozzá, csak lehetetlen, hogy ne üssön semmit a jelenlegi feladataim közül. Szerdán meg pénteken van matekjuk, amikor nekem kantina meg ovi van. Úgyhogy elkezdtem gondolkodni, hogy zsúfoljuk bele ezt a matekot is az órarendembe. 10.30-tól van matekjuk szerdán 12.00 ig, amikor a legkevesebb dolog van a konyhában, szóval az úgy megoldható, ha 10.30-tól 11.30-ig matekozok, és ebédszünet előttre meg visszaérek.
Most kedden volt Language Club, Laurine-nal meg Girivel, a könyvtár vezetőjével előpakoltunk mindent, zászlók, keksz, szörp, aztán ültünk és vártunk fél 7-ig, de nem jött senki. Kedden van röplabda fél 9-től, de nem volt senki, aki el tudott volna vinni minket, úgyhogy összepakoltuk a cuccokat, aztán fél 7 után eljöttem haza. Legalább megírtam egy fogalmazást Liv Maritnak.
***
A menzán sok minden nem volt, volt időm tanulni is, szóval ennyi erővel simán mehetek matekra is, amint megbeszéltem Hilde-Kristinnel meg a konyhás nénikkel. Kötőcsoportba kitalálta Astrid, hogy énekeljenek nekünk szír dalokat, mert milyen fantasztikus hallani a dalaikat. Érdekesnek érdekes, de attól nem tanulnak meg norvégul, ha arabul énekelgetnek a kötőcsoportban. Mondta Astrid, hogy a menekültes központban gondolkodnak már rég óta, hogy kéne itt Eid-ban is röplabda, hogy ne kelljen mindig mindenkit fuvarozni, meg többen is el tudjanak jönni. Megkérdezték Astridot, hogy elvállalja-e valamelyik önkéntes ennek a röplabdás dolognak a patronálását. Péntek este az egyetlen szabad időpont a tornateremben, úgyhogy akkor lenne. Én amúgy is akartam menni röplabdázni, meg valószínűleg a menekültes osztályból jönnének, akikkel amúgy is nagyon szívesen töltök időt, úgyhogy elvállaltam ezt is :D
Open Skulében zacskós levest "főztünk", meg belevagdaltunk egy kis zöldséget meg virslit... Annyira nem értem ezt a koncepciót. Ha már amúgy is ott vagyunk 4-en, 1,5 órán keresztül, akkor már miért nem főzünk valami rendeset?!?! Már többször mondta Hilde-Kristin, hogy majd leülünk 5-en és megbeszéljük a menüt, hogy miket főzzünk, meg hogy majd főzhetünk ételeket az országunkból, de eddig még nem nagyon jött össze ez a találkozó, és mindig csak ilyen random megoldások születtek, amik egyszerűek és gyorsak, mint például zacskós leves...
Laurine-nal beszélgettünk, mondta, hogy azon gondolkodik, hogy a téli szünetben (február 3. hete itt) meglepi magát szülinapja alkalmából és elutazik Svalbardra. Erre én borzasztóan fellelkesültek, hogy oda nekem is mennem kell!!! Rögtön meg is kérdeztem, hogy nem zavarja-e, ha csatlakozok. Végül is norvégtudással meg szervezésmániával egyáltalán nem mondanám magam rossz útitársnak.
15-en írták fel magukat a listára Open Skulére, aztán jöttek kb 5-en, mi meg ott voltunk egy kondér levessel. 6-tól volt az iskolában Önkéntespolitikai plattform. Amúgy is érdekelt a dolog, hogy végre valami komolyabb témáról lehet hallani, meg aztán írta is Astrid, hogy kellek neki segíteni. Az önkormányzat meg az önkéntesközpont voltak a fő szervezők, az operaház meg a lebonyolító, úgyhogy Geir is végig ott volt, és készítette elő a dolgokat. Először volt egy előadás a moziteremben, hogy milyen dolgokat tart fontosnak az önkormányzat, amire koncentrálni kell jobban, például az önkéntes szektor anyagi támogatása, önkéntesek bevonása az önkormányzati szolgáltatásokba, közreműködés, egymás befolyásolása, párbeszéd... Ezután megint ilyen csoportos ötletelés volt, mint a korábbi gyűléseken, amiken voltam. 4-5 fős csoportokban leültek egy asztalhoz, volt ott valami kérdés, és le kellett írniuk, mit gondolnak róla, fontos, nem fontos, milyen ötleteik, egyéb javaslataik lennének hozzá. Én nem voltam benne a csapatokban, hanem mint "szervező" küldözgettem őket. Volt egyébként körülbelül 30-35 fő, mindenféle önkéntes szervezetektől, az önkormányzattól, a polgármester is természetesen.
Fél 9-re értem erről haza, egyből rávetettem magam a gépre, mert 8-ra beszéltem meg elvileg video-telefonálást. Van egy török barátnőm, akit Berlinben ismertem meg tavaly, ugyan akkor voltunk ott Erasmuson és egy kiránduláson találkoztunk. Aztán amíg mindenki karácsonyozott, addig ő utazgatott Európában, ha már volt vízuma, és a szilvesztert nálunk töltötte, meg körbevezettem Budapesten. Szóval vele beszéltem kb fél 11-ig. Utána álltam neki rendesen utánanézni ennek a Svalbardos dolognak, kalkulálni a repjegyeket, buszjegyeket, dátumokat. Arra jutottam, hogy mindenképpen akkor érné meg nekünk Svalbardra repülni, amikor amúgy is Osloban vagyunk február elején a Mid-Term Training miatt, viszont csak úgy megy repülő Oslóból, ha kihagyjuk a Training utolsó napját, amit meg meg kell beszélnünk Astriddal.
***
9-re mentem a suliba, megtartottuk az első óránkat a lengyel lánykával. Beszélgettünk norvégul, amennyire sikerült neki, aztán néztünk gyerektv-s híradót, hogy mennyit ért meg belőle. Nyilván a szülei döntöttek úgy, hogy ideköltöznek munka miatt, ő nem kifejezetten rajongott az ötletért, mert otthon vannak a barátai, pasija, otthon gimibe járt, itt meg csak küzd a norvéggal, de nem volt más választása. Ettől függetlenül azért aranyos, meg próbálkozik, úgyhogy elleszünk mi csütörtök reggelenként. Ez után mentem nyugdíjas Photoshopra az önkéntesközpontba. Már le van töltve a program, úgyhogy lehet vele kísérletezni. Egy idő után nem különösebben figyeltem, hogy mit magyaráznak a kurzus vezetői, mert 20 perc volt, mire mindegyik nénivel bácsival megértették, hogyan nyissanak meg egy képet. Szóval fogtam magam, aztán végigkattintgattam mindent, hogy mit lehet itt kezdeni.
Beszéltem Astriddal, nem rajta múlik, hogy kihagyhatjuk-e az Training utolsó napját, hanem a szervezőkön. Akkor beszéltem a szervezőkkel, ők közölték, hogy nem hagyhatjuk ki, mert kötelező. Így viszont semmi esélyünk nincs a Training után utazni, mert az utáni 1-2 napon vagy nincs járat, vagy borzasztó drága. 4 napot kéne elkempingeznünk Osloban, hogy legyen megint gép elfogadható áron, de akkor meg csomó szabadságunk elmenne. Szóval forrongtam magamban, hogy ilyen nincs, hogy kitaláltuk ezt az utat, és akkor egy ilyen unalmas training miatt ne tudjuk egyáltalán eljutni Svalbardra. Bementem politikára a suliba, de kb végig csak a repjegyeket böngésztem, meg kalkuláltam, hogy hogy lehet megoldani. Utána angoloztam Mukhtarral, aztán meg átmentem Laurine-hoz, hogy tárgyaljunk meg szervezkedjünk. Kitaláltam, hogy ha átjelentkezünk a második Trainingre, mert 2 van egymás után, akkor úgy belefér, hogy a Training előtt repüljünk Svalbardra. Igaz, hogy csak 3 éjszakára, ami nem sok, de a semminél mindenképpen jobb, és így talán látunk északi fényt!!! Szóval telefonálgattam megint a szervezőkkel, és azt mondták, hogy simán áttesznek minket a 2. trainingra, szóval így működik a dolog. Laurine még meg akarta várni Astrid válaszát, akire épp nem akartunk ráírni, mert temetésen volt, úgyhogy még nem foglaltunk.
Szervezkedés után mentem International Kafé-re. Ide se jött senki. Én nem tudom, mi volt ezen a héten, de valahogy nagyon nem akaródzott kimozdulniuk az embereknek sehova... Addig legalább volt időm intézkedni a gépen, meg beszélgettem a norvégokkal, akik szoktak jönni. Az egyik pasiról kiderült, hogy majdnem 20 évig élt Bolíviában, meg 3-4 évig Angolában, és misszionáriusként tevékenykedett. Mesélte, hogy Bolíviában megtanult valami dél-amerikai indián nyelvet. Nem is hallottam még ilyesmiről, de nagyon érdekelne, hogyan épül fel egy ilyen nyelv, nyelvtanilag, szókincsben, ami elméletben nem rokon az európai nyelvekkel, és mivel elszigetelten éltek azok, akik beszélik ezt a nyelvet, valószínűleg nem érte túl sok befolyás a nyelvet, és megmaradt az ősi formájában. Beszélgettem a Vörös keresztes nénivel is, aki jön mindig, és meghívott minket Laurine-nal a hyttéjükbe, valamikor majd májusban. Mondom én, hogy szerveződnek itt a dolgok...
Először hazamentem, aztán még este átmentem Zabihoz elköszönni, mert most hétvégén költözött Ålesund-ba, és legközelebb csak áprilisban találkozunk, amikor megyek Bergenstestet írni. Igen, szóval elég szomorú, hogy elköltözik, mert ő volt itt egy egyetlen nagyon jó barátom, aki tényleg közel állt, akivel bármiről lehetett beszélgetni és akihez szinte bármikor át tudtam menni.
***
Pénteken mentem oviba, mentünk megint kirándulni, ami annyiból állt, hogy lesétáltunk a játszótérre. Megint odajött hozzám a kislány, akivel hétfőn játszottunk, úgyhogy most is együtt játszottunk, segítettem neki a mászókánál. 1-től könyvklubb volt az önkéntesközpontban, akkor ott segítettem, utána betöltöttem az oldalakat, amik kellettek, írtam sablonleveleket és vártam Laurine-t. Amint megjött, foglaltunk repjegyet Svalbardra, február 3 szombaton repülünk és február 6 keddig leszünk ott!!! Aztán végignyálaztuk a Couchsurfinget, kik vannak fent Longyearbyenből és meglepően sokan. Kettőnek elküldtük az előre megírt levélkémet, másik kettőt meg betettünk talomba. Kerestem a booking.com-on olyan szállást, amit egy bizonyos dátumig vissza lehet mondani ingyenesen, így ha találunk valakit Couchsurfingről, akkor visszamondom, ha meg nem, akkor is lesz hol aludnunk. Utána megbeszéltük még, hogy akkor mikorra foglalja Astrid a buszjegyeket Osloba, meg Oslóból vissza, hát legnagyobb bánatomra oda-vissza éjszakai busszal megyünk... Buszon, éjszaka, nem lehet aludni...
Utána hazajöttem, nekiálltam mindennek, megnyitottam egyszerre ezer dolgot, kerestem programokat Svalbardra, írkáltam a Kultrúrklubb plakátját, azt elküldtem Astridnak, szótáraztam norvég szavakat, aztán beszéltem kiccsaláddal. Utána meg Laurine-nal megnéztük a moziban az Útvesztő 3-at.
***
Pénteken esett majdnem egész nap a hó, úgyhogy kitaláltam, hogy menjünk kirándulni szombat délelőtt, amíg minden szép havas. Felsétáltunk Laurine-nal a hegyre, és még a nap is sütött ott! Jó 2 órát sétáltunk, aztán fél 3-re értem haza. Intéztem a Couchsurfinget, az egyik írt, hogy már lesznek vendégei azon a hétvégén, a másik be se lépett, úgyhogy küldtem "kérést" még két embernek. Az egyik, egy német pasi visszaírt, hogy nála lakhatunk, csak elég elfoglalt lesz, úgyhogy körbevezetni nem tud minket. Aztán megint bíbelődtem a plakáttal, írtam egy kis blogot, meg már olyan rég keresgéltem egyetemeket, úgyhogy megint futottam egy kört a neten, egy-két új dolgot mindig megtud az ember, meg addig is németül olvasgatok. Az tuti, hogy megpályázok egy Interkultúrális kommunikáció és oktatás MA-t Kölnben, meg Münchenben, Berlinben sajna ilyen nincs, meg ezen kívül is még pár dolgot, szociológia, Gender, hogy legyen választék, de e közül a két MA közül valamelyikre akarok bejutni.
És akkor a panasz helye. Még mindig itt van Janisnak a német haverja, de már nagyon ideje van, hogy távozzon... Borzasztó, ami itt a fürdőszobában, meg főleg a konyhában van. Halmokban állnak a mosatlan edények a szobámban, mivel tele van a mosogató mosatlan edényekkel, és így konkrétan nincs hely, hogy elmossam az edényeket, amiket használtam, csak ha elmosom az ő összes edényüket is, amit meg nem fogok. Konkrétan csak akkor mentem be a konyhába a héten, amikor nagyon muszáj volt, és nem túl sok mindent főztem, mert minden fazék és lábas dzsuvás. Szóval már ilyen megváltásként várok arra, hogy Laurine ideköltözzön...
Fél 6-ra bementem az önkéntesközpontba, beüzemeltem az ottani zongorát, és próbáltam zongorával együtt elhuhogni a dalokat. 6-ra voltunk Laurine-nal hivatalosak a kedvenc szír családomhoz, akik múlt héten voltak nálam. Ott voltunk náluk éjjel 1-ig :D Játszottunk megint fekete macskát, Dixitet, Uno-t, beszélgettünk, leírták nekem az arab ABC-t, én leírtam nekik a magyart, úgyhogy cseréltünk ABC-t :D Csinált az anyukájuk valami szír édességet, ilyen félhold alakú cukormázba áztatott valamit, amiben belül túró volt. Egyből megkérdeztem őket, hogy honnan szereztek túrót?!? Azt itt nem lehet kapni. Közölték, hogy anyukájuk csinálta tejből. Hát ja, ha már sok fejkendős néni kb egész életkéjében a gyerekneveléssel, meg a háztartással foglalkozik, akkor legalább az ételekről tényleg tudnak mindent.
***
Vasárnap itthon voltam egész nap. Még jó, hogy szombaton mentünk kirándulni, mert vasárnap egész nap esett az eső. Írkáltam a blogot, csináltam prezit, végre tűrhető állapotba hozták a konyhát, úgyhogy én is tudtam mosogatni meg főzni, de ez az állapot se tartott sokáig...
Szóval ez a helyzet, péntek éjjel utazunk Osloba, szombaton repülünk Svalbardra. Nem tudom, hogy lesz-e időm írni jövő vasárnap, de igyekszek. Svalbardról biztosan lesz mit írni!!
Üdv mindenkinek: Timi
