Bergenstest

2018.04.15

Múlt hétvégén írtam a Bergenstestet, a norvég felsőfokú nyelvvizsgát, amit a nevétől függetlenül nem csak Bergenben, hanem bármelyik nagyobb városban lehet írni. Én Ålesund-ben írtam. Már volt egy norvég felsőfokú nyelvvizsgám a nyári egyetemről 2016-ból, de ha már Astrid felajánlotta, hogy norvég nyelvkurzus híján kifizeti nekem a Bergenstestet, így úgy voltam, hogy miért ne legyen még egy norvég felsőfokú nyelvvizsgám.

(szolgálati közlemény: most egyszerre rakok ki 2-3 blogot, úgyhogy ne csak a legfrissebbek olvassátok, hanem a "Hyttetur, Móni, tavaszi szünettől" kezdve)

Húsvét hétfőn végre itthon voltam egész nap, ki se mozdultam, csak intéztem dolgaim. Írtam blogot, írtam leveleket, töltöttem fel papírokat az egyetemi jelentkezéshez. Végigolvastam megint a felvételi követelményeket és rájöttem, hogy hiába van már egy BA-m, Norvégiában ebből nem következik, hogy jártam gimnáziumba, és van érettségim is, úgyhogy ezt nekik külön fel kell tölteni. Akkor írtam kiccsaládban, hogy scanneljék mán be az érettségimet, aztán meg küldhettem el lefordíttatni.

Kaptam Liv Marittól egy próba Bergenstestet, azt töltögettem, szótáraztam, aztán ez után álltam neki németre prezentációt gyártani Ausztriáról. Hát, olyan jó hajnal 3-ig elszórakoztam vele...

***

Kedden arra keltem, hogy már megint csupa hó minden és 10 méterre nem látsz el a hóeséstől... Boldog Karácsonyt megint!...

Sigrid-nek dolga volt, ezért tartottam én a komplett német órát. Április közepén lesz ilyen "szaknapjuk", decemberben is voltak már ilyenek mindenféle tárgyból, ami annyit takar, hogy akkor egész nap német óra van, és egész nap valami projektet vagy beadandót kell gyártaniuk. Most kiscsoportokban fognak dolgozni, mindegyik csoport kap egy német nyelvű országot, Ausztria, Svájc, Luxemburg vagy Németország, és azt kell bemutatniuk németül. Természetesen ezt nem a semmiből kell csinálniuk, a szaknap előtti németórákon végigveszik mindegyik országot. Én Ausztriát vettem velük végig. Elmondtam a száraz tényeket, térkép, lakosság, nemzetiségek, fontosabb emberek, akármi, aztán mutattam videókat, meg hallgattunk például Mozartot. Ebédszünetben Hilde-Kristin kinyomtatta nekem a szép új Language Club meg szír est plakátjaimat.

Itt is hasonlóan van, mint nálunk, hogy a végzős osztályoknak április végéig tart a tanítás, május 1-től május 17-ig "russetid" (ekkor buliznak, isznak, randalíroznak, meg masíroznak fel alá a városban 2 héten keresztül), és ezután vannak a vizsgák. Erről májusban még biztosan beszámolok bővebben. Angolon ugye a végzősökkel vagyok, és náluk az utolsó hónapban már nincs rendes tanítás, csak 15-20 perces előadásokat tartanak angolul, amikre jegyet is kapnak. Az egyik csajszi a halálos büntetésről tartott előadást, tények, hány országban és hol használják, mivel érvelnek, akik használják, mivel érvelnek, akik be akarják szüntetni... Korábban is befejezték az órát, úgyhogy volt legalább időm körbebiciklizni és felragasztgatni a plakátjaimat háziban segítős óra előtt. Háziban segítős órán az egyik fiúval angoloztunk. Utána mentem a szokásos bevásárló körutamra, szokástól eltérően nem hétfőn, hanem kedden. Hazavittem a szerzeményeimet, aztán 6-ra mentem is vissza afgán estére. 15-en voltunk, és ráadásul nem csak nyugdíjasok és a menekültes osztály, hanem két teljesen idegen középkorú nő is beült!! Fantasztikus! :D

A srác, aki tartotta az előadást, közölte, hogy ő hiteles képet akar adni Afganisztánról, és mivel minden folyamatosan csak a politikáról meg a negatívumokról hall, ezért ő a pozitívumokról, természetről, kultúráról fog beszélni. Egyrészről megértem a szempontját, másrészről viszont szerintem a legtöbbeket pont hogy a politika, meg a háború része érdekelt, hogy kapjunk már egy rendes összefoglalót egy hely szemét keresztül, hogy mi zajlik ottan, és kik miért ölik egymást.

Szóval Afganisztán fővárosa Kabul, a lakossága 34 millió fő. Két hivatalos nyelve a pastu (afgán) és a dari (perzsa), de legalább 20-25 különböző nyelvek és több, mint 250 nyelvjárást beszélnek a lakosai. Az elnökük 2004 óta a kabuli egyetem korábbi igazgatója. Van rengeteg ásványkincsük, 5000 évre visszamenő történelmük, ókori városokkal, ásatásokkal. A 20. század közepén Afganisztán egy teljesen modern, haladó állam volt, rengeteg nyugati turistával, nyugati divattal, miniszoknyás lánykákkal, aztán megtámadták őket az oroszok 1979-ben, aztán lezajlott az iszlám forradalom, vissza kell térni a hagyományokhoz meg minden, azóta teljesen konzervatív és mélyen vallásos rezsimek voltak.

Afganisztán északi részén 4-5000 méter fölötti hegyek vannak, oda manapság is járnak turisták. A sík részeken a 40-45 fok teljesen normális nyáron. Az ország földrajzi fekvése miatt akarja mindig valamelyik nagyhatalom megszerezni, mivel pont Ázsia közepén található, ezért ha valaki megszerzi Afganisztánt, akkor egyből ott van a kínai, pakisztáni, iráni és az orosz határnál.

Náluk a tálibot vannak jelen, mint radikális, fegyveres csoport, azért van ott a NATO, hogy fenntartsa a rendet, és ne hagyja, hogy a tálibok nagyobb területeket foglaljanak el.

***

Szerdán voltam a kantinában, aztán a kötőcsoportban. Már gondolkodtam, hogy ez fantasztikus, hogy most megírom az írásbeli Bergenstestet, de hogyan készülök a szóbelire? A kérdés főleg az, hogy kivel? Úgyhogy megkérdeztem Astridot, hogy nincs-e véletlenül a környéken egy bokmål-ul beszélő, unatkozó nyugdíjas néni, akinek minden vágya az, hogy velem beszélgessen. És lett! Az egyik néni, aki jár a kötőcsoportba, ő pont bokmål-ul beszél, úgyhogy vele megbeszéltük, hogy akkor hétfőn elkísérem sétálni, és közben beszélgetünk.

Az Open Skulében Laurine csinálhatott francia ételt, ő meg palancsintát csinált. Nem kifejezetten francia, mindenhol van palacsinta, de legalább 50-en feliratkoztak a listára, úgyhogy volt mit csinálnunk.

Odajött az igazgató hozzám, hogy a hyttetur után valamit megrongálva találtak ott a ház mellett, nem tudom-e, hogy ki járt pont arrafelé baltával. Mondtam, hogy 4-en kint aludtak, az egyik tábortüzet akart gyújtani, és láttam is, hogy baltával szaladgált. Ennyiben maradtunk.

***

Csütörtökön reggel írt a lengyel lányka, hogy nem megy ma iskolába, úgyhogy azzal a lendülettel aludtam is vissza fél 12-ig. Bementem politikára, globális felmelegedés, meg klímaegyezmények volt a téma. Közölte Arild, hogy ő az egész anyagból erről a témáról tud a legkevesebbet, úgyhogy inkább megkérte az egyik srácot, aki az egyik pártban aktivista, és tud egy csomót ezekről a klímaegyezményekről, hogy tartsa ő az órát. Azért ezt nálunk nem sok tanár csinálná meg. Mármint hogy beismerni, hogy én ehhez a témához már öreg vagyok, nem tudok róla eleget, tartsa inkább más az órát.

Angol után volt megbeszélésünk az önkéntesközpontban. Mondta Astrid, hogy segítsünk majd neki kiírni a pályázatot, amire jelentkezhetnek a jövő évi önkéntesek, adjunk tippeket, hogy mit írjon a felhívásba. Megszólalt Mykola: Hó áprilisban. Erre Astrid: Hó áprilisban?!? Hó májusban, meg júniusban!! 

Május 17-én lesz a nemzeti ünnep, amikor itt egész nap masíroznak fel alá, lobogtatják a zászlókat, meg roppant büszkék magukra. A szervezők nem találtak elég embert egyenlőre, és szeretnének a menekültek közül többeket bevonni. Astrid szerint ehhez én vagyok a "kulcs", hogy beszervezzük a menekültes osztály. Szóval projekt a következő hónapra. 

Aztán mondta Astrid, hogy lassan kezdjünk el gondolkozni, meg tudatni vele, hogy mikor tervezünk távozni innen, hogy tudjon nekünk búcsúbulit szervezni, meg hogy ahhoz tudja igazítani a saját nyaralását is. Szóval már itt tartunk, hogy azon kell gondolkodnunk, mikor távozunk.

Megbeszélés után kinyomtattam magamnak az egyik arab könyvnek az első 15 oldalát a betűkkel, amit előző este találtam a neten, aztán meg otthon tanultam norvégot egész este.

***

És péntekre már megérkezett a tavasz! Elolvadt a hó, és itt is nyílnak a virágok! Otthon januárban nyílik a hóvirág meg a krókusz, itt áprilisban... 

Pénteken elmentem először az oviba, 2 óra után gyorsan le is léptem, jöttem haza összepakolni, aztán mentem busszal Alesundbe. Közben Astrid hívott telefonon, és kikérdezett a hyttetur-rel kapcsolatban, mert valaki valamit megrongált, pont ott kint, ahol 4-en aludtak, élükön a feltűnési viszketegséges gyerekkel. Annyiban maradtunk, hogy majd még tárgyalunk.

Olvasgattam a buszon a szótárfüzetem, meg azon gondolkodtam, hogy életkémben összesen nem használtam ennyi távolsági buszt, mint amennyit buszozok itt Norvégiában fel-alá. Zabi kijött elém a buszhoz, elfuvarozott hozzá, aztán ő még ment vissza dolgozni est 8-ig, úgyhogy még nála is volt időm tanulni.

Hazaért, akkor nekiálltunk főzőcskézni, meg dumálni, aztán korán mentünk aludni.

***

Én fél 9-re mentem Bergenstestet írni, Zabi 9re ment dolgozni, úgyhogy pont tökéletes volt így. Nem kifejezetten volt ilyen "vizsga-érzésem", úgy voltam vele, hogy tudok én norvégul, meg már 100 ilyen hasonló tesztet írtunk az egyetemen. Jó hosszú volt. Fél 12-ig tartott csak az első rész, szövegértés meg hallgatás, és déltől majdnem 3-ig a második rész, nyelvtan meg írás. Kihasználtam az összes időt. Szinte minden résznél pont akkor fejeztem be az utolsó mondatomat, amikor szóltak, hogy lejárt az idő. A hallgatás volt a legnehezebb, és nem azért, mert nem értek norvégul. 25 rövid párbeszédet hallottunk, közvetlenül egymás után, és mindegyikhez volt kérdés, meg a-b-c alternatívák. Ha volt időd, hogy elolvasd a kérdést meg az alternatívákat, és kihallottad belőle azt az 1 szót, amit kérdeztek, akkor úgy működött a dolog. De ha kicsit is bizonytalan voltál, és elkezdtél még gondolkozni, meg visszaemlékezni az elhangzottakra, akkor már nem volt időd végigolvasni a következő kérdést meg a lehetséges válaszokat, és úgy már kb semmi esély nem volt rá, hogy jól válaszolj. És ezzel csak az a bajom, hogy így hamis képet ad az ember nyelvtudásáról, plusz egy anyanyelvi beszélőnek is igen-igen koncentrálnia kéne, hogy mindent kihalljon és legyen ideje elolvasni meg felfogni a kérdéseket.

Az írásnál azt a témát választottam, hogy "sose nőnek fel a mai fiatalok?", tehát hogy egyre inkább kitolódik a munkavállalás és a családalapítás. Voltak idézetek újságokból, hogy mert hogy nem akarnak felelősséget vállalni a fiatalok, meg nem akarnak felnőni meg hasonlók... Ezek már sikerült eléggé felhúznom magam, hogy legyen mit írnom a témáról. Például írtam, hogy ezeket az állításokat olvasva az jön le, mint ha a társadalom nem tekintené felnőttnek azt, aki még tanul, csak azt, aki már dolgozik meg gyereke van, de nagyon nem attól lesz valaki felnőtt, hogy dolgozik, meg gyereke van. El lehet gondolkodni, hogy ki inkább a felnőtt, az, akinek 20 évesen becsúszik egy gyerek, és ezért elmegy dolgozni, hogy ezért éhen ne haljanak, vagy aki még 25 évesen is tanul, mert úgy döntött, hogy szeretne 2-3 diplomát, vagy külföldi tanulmányévet... Meg írtam, hogy hosszabb tanulmányi időszakkal több területen, akár több országban ki lehet magunkat próbálni, így nagyobb eséllyel választunk olyan munkát, amit mondjuk szeretünk is, meg ahol mondjuk meg is fizetnek minket. Meg írtam, hogy érzek én ezekben az állításokban egy enyhe irigységet, hogy az előttünk lévő generációknak nem volt ennyi lehetőségük tanulni akárhol, utazni akárhova, kipróbálni bármit, ezért kikiálltanak minket felelőtlennek, meg olyannak, aki sose akar felnőni. Szóval szerintem jó lett a nyelvvizsga.

Hazaért Zabi 5 után, akkor elmentünk egyet vásárolni. Elmentünk az Ops nevezetű boltba, aminek még csak a létezéséről se tudtam, úgyhogy erősen meglepődtem, hogy Norvégiában is található rendes TESCO meg Auchan méretű nagyáruház. Este főztünk megint vacsorát, jó 1-2 órán keresztül. Egyedül 10 perc alatt melegítek valami fagyasztott zöldséget oszt kész, de valakivel együtt sokkal jobb főzni. Hallgattunk zenét, telefonáltunk kiccsaláddal, aztán dumáltunk jó sokáig.

***

Még reggel is nekiálltam tojást sütni, hogy végre egyen Zabi egy rendes reggelit, ne csak egy joghurtot és kész. 11-re ment dolgozni, engem kirakott a pályaudvaron, aztán jöttem haza busszal.

Gondoltam blogot írok egész délután, de ehelyett a választási híreket böngésztem, meg gyártottam magamnak kártyákat az arab betűkből. Este voltunk moziba, megnéztük a Lady Bird-öt.

Nagyon nem köszönök el, mert 1-2 napon belül megírom a mostani hetet is, és akkor lehet olvasni a következő blogot egyből ez után.