Április, szír est - april, syrian evening

Két hét alatt eljutottunk a minusz 5-10-ből a plusz 20 fokig. Gyorsan megy itt a dolog. A szír este volt a hét fő eseménye, és nagyon jól sikerült. Több, mint 40-en jöttek el, az előadás, meg a szír ételek is szuperek voltak. 

(Nem csináltam mostanában annyi képet, úgyhogy a három heti képeket tettem egy prezibe.) 

Hétfőn voltam oviban, idősek otthonában, aztán betoppantam az önkéntes központba egy pár kérdéssel, pl hogy mi van a nemzeti ünneppel? Mit mondjak akkor a menekültes osztálynak? Akkor elküldött Astrid a polgármesteri hivatalba, mert ott dolgozik, aki szervezi az egészet. Utána bevásároltam és hazamentem.

5-kor találkoztam Kjerstivel, kiültünk a fjord partjára beszélgetni. 12 fokot mutatott a hőmérő, de fújt a szél, úgyhogy mondta, hogy üljünk be inkább hozzá. Csinált teát, aztán beszélgettünk nála tovább norvégul. Az egyik norvég újságban volt egy cikk Magyarországról, a választásokról, a kormánypártról, odaadta nekem, hogy olvassam el, aztán nyilatkozzak, hogy igaz-e minden, ami a cikkben van. Hát, igaz volt. Nekem is adta az újságot. Úgyhogy ha egy norvég kérdezné tőlem, hogy mi a helyzet Magyarországon, meg tudom neki mutatni.

Miközben teáztunk, hazaért a férje is, aki amint meghallotta, hogy magyar vagyok, egyből előtúrta a számítógépükön a fotókat, amiket a legutóbbi budapesti útjukon csináltak, és végigmutatta nekem :D Elkezdtem nézni Kjerstivel a norvég híreket este 7-kor, aztán hazamentem.

Leültem az ablakba, és nekiálltam megtanulni a számokat arabul. 2 óra alatt bevágtam, aztán tök büszke voltam magamra, meg küldözgettem mindenkinek képet az arab írásomról :D Manapság azért ritkán van az embernek ilyen sikerélménye, hogy előzetesben hallotta valamiről, hogy mennyire nehéz, aztán mégis sikerül pár óra alatt. Szóval nagyon jól szórakozok idáig az arabbal :D

Egyébként az a nehéz ebben a nyelvben, hogy 1 szót kb 3-4-szer kell megtanulni. Először leírom arabul, arab betűkkel, akkor leírom az arab betűket latin betűkkel, ami már más, mert az átírásban magánhangzók is vannak, az eredeti arab írás meg csak mássalhangzókból áll. Akkor leírom magyar fonetikával, hogyan ejtik ki, de abban sem vagyok biztos, hogy jó-e, mert ugyan azt a szót máshogyan ejti ki a google, az applikációk, amiket letöltöttem a telefonomra, meg maguk az arab anyanyelvű szír barátaim...

***

Kedden bementem németre, akkor volt ilyen szaknapjuk, úgyhogy kb csak ültem, aztán olvasgattam az arab füzetemet. Megkérdezte Sigrid, hogy mit tanulok, mutattam neki az arab írásomat hatalmas vigyorral :D Közölte, hogy "hát, te sem leszel munkanélküli" :D

Találkoztam az angoltanárral a folyosón, mondta, hogy most már nem lesz több angol, mert a végzős osztálynak már majdnem vége a sulinak. Pont kapóra is jött, mert ebédszünet után bementem a menekültes osztályhoz beszélni. Bejött a menekültes osztály fő tanárja is, és ketten elmeséltük először, hogy mi volt a hyttetur-ön. Javasolták a tanáraik, hogy valahogy gyűjtsenek pénzt, áruljanak sütit, és próbáljanak segíteni a srácnak, hogy összeszedje a 10 000 koronát. Aztán közölte velük a tanárjuk, hogy vagy gondoljanak arra, hogy nem annak a srácnak segítenek, mert róla egyébként mindenkinek megvan a véleménye, hanem mondjuk azt, hogy nekem segítenek. Aztán beszéltem nekik a nemzeti ünnepről, hogy kellenének önkéntesek, meg még egy másik rendezvényről.

Háziban segítős órán először angoloztam az egyik fiúval, segítettem megírni neki egy fogalmazást, aztán Adnan-nak a prezentációjában segítettem. Most a héten ilyen próbavizsgát tartanak a menekültes osztálynak, hogy akik jövőre élesben fognak majd vizsgázni, tudják előre, hogy milyen. Mindenki kapott egy témát, amiről 5-7 perces prezentációt kell tartaniuk Power Pointtal. Neki direkt nehezebb témát adtak a tanárok, mert ő okos, úgyhogy megkapta, hogy beszéljen a társadalmi formákról, demokrácia, diktatúra, aztán valami aktuálpolitikai dolgon keresztül mutassa be pártok eltérő álláspontjait, meg fogalmazza meg a saját véleményét is a témához. Na, ő erre csak úgy pislogott. Véleménye? Neki? Norvég aktuálpolitikáról?! A szírről még esetleg, de norvégról? :D Szóval átbeszéltük, leírtunk egy vázlatot, meg kerestem neki norvég aktuálpolitikát, meg a pártok álláspontjait, a prezentációt meg már így meg tudja csinálni.

Utána előkészítettük a szír estét, berendeztük a könyvtárat, előpakoltunk székeket, egy asztalt az ételnek. 6-kor kezdte Naser az előadást, már 6-kor foglalt volt az összes szék, amit előpakoltunk, aztán még folyamatosan toppantak be emberek előadás közben is. Fele-fele arányban jöttek norvégok meg szírek, és összességében több mint 40-en voltunk. Úgyhogy ez lett a legsikeresebb kultúrest eddig.

Az előadás is szuper volt, érdekes volt, amikről beszélt, annak aztán külön örültem, hogy követte a vázlatomat, amit elküldtem neki, így nem maradt ki semmi fontos, meg legalább nem csak fölöslegesen írtam le.

A háború előtt 25,6 millió volt Szíria lakossága, jelenleg 18 millió. Az ENSZ közel 5 millió regisztrált szír menekültről tud, de a valódi számuk nyilván nagyobb. A lakosság 89%-a muszlim vallású, 10%-a keresztény, 1% meg a zsidók és egyéb. 1971 - 2000 között Hafez Alasad volt hatalmon, majd átvette tőle a hatalmat a fia, Bashar Alasad. Van országgyűlés, de nem kifejezetten demokratikus. 250 képviselő közül 200-at a kormány választ ki, 50-re a nép szavazhat, de a lehetséges jelöltek is csak kormánypártiak.

Már korábban is voltak demonstrációk a rendszer ellen, az 1982-es Hama forradalmat, ami Hama tartományban kezdődött, úgy oldotta meg Hafez Alasad, hogy körbezárta a tartományt, és kevesebb mint egy hónap alatt legyilkolt 30 000 főt. Ez után nyilván nem sok mindenkinek volt kedve lázadni.

Rövid történelem. 1516 - 1918-ig Szíria az Oszmán birodalom alá tartozott, 1918 - 1920 között az angolok és a franciák szállták meg, aztán 1920 - 1921 között létrejött rövid ideig egy arab állam, majd 1921 - 1946-ig ismét francia megszállás alatt volt. 1946 április 17-én lett Szíria független, ez a nemzeti ünnepük, ami történetesen pont azon a napon volt, amikor tartottuk a szír estet.

Volt szó a legjelentősebb városokról, Aleppo korábban 7 millió lakost számolt, a régió egyik ipari központja volt, működött ott egy nagyon jó egyetem, ahova az összes arab országból érkeztek diákok, hogy arabul végezzenek különböző képzéseket, jelenleg romokból áll az egész és nem lakik ott senki.

2011-ben kezdődött a háború Szíriában, az arab tavasz idején, amikor más arab országokban is felkelések voltak, vagy akár meg is döntötték a korábbi rezsimeket (Tunézia, Egyiptom, Líbia...). A más arab országokban zajló események hatására gyerekek írtak a falakra kormányellenes jelszavakat, amire az volt a kormány válasza, hogy elfogta és megkínozta/meggyilkolta ezeket a gyerekeket. Ekkor kezdődtek demonstrációk. A kormány kirendelte a katonaságot a tüntetők ellen, ami megosztotta a katonai vezetést, voltak, akik feltétel nélkül követték volna a parancsokat, amíg mások nem akarták legyilkolni a tüntetőket. Így kezdődött az egész. 2013-ban vetett be az Alasad rezsim először vegyi fegyvert, már akkor rengeteg gyerek és felnőtt halt meg gázmérgezésben. Közben megjelent az Iszlám Állam is, ami elfoglalta fél Szíriát.

Itt is kihangsúlyozta Naser, hogy az Iszlám Állam nem az iszlám vallás eredeti alapelveit követi, mert az iszlám békét jelent, és a tényleg hívő emberek soha nem tudnának ártani senkinek, ezért kifejezetten szomorú, hogy sokan általánosítanak, és minden muszlim vallásúban a terroristát látják.

Az előadása utolsó diáján a "köszönöm" volt felírva azoknak az országoknak a nyelvein, amik befogadtak szír menekülteket. Azzal zárta az előadását, hogy reméli egy nap, amikor újra béke lesz Szíriában, vendégül láthatják Szíriában mind ezeket a népeket és ezeket az embereket, akik befogadták őket.

Számomra nagyon megható volt. Annyira örülök, hogy ismerhetem őket!

Rasha csinált szír sütit, meg valami kuszkuszos zöldséges szír salátát, hoztak szír teát is, úgyhogy még csomóan maradtak egy órát enni, beszélgetni. Újságoltam mindenkinek, hogy már tudom arabul a számokat, úgyhogy kikérdeztek :D

Ott volt a srác is, aki felvagdosta a matracot, ott vihorászott, aztán szintén vihorászva megkérdezte tőlem, hogy mikor megyünk legközelebb kirándulni. Akik ott mellette álltak, megkérdezték, hogy és, legközelebb is hozod a késed és felhasogatsz valamit? Erre meg csak vihogott tovább. Konkrétan nem fogta fel, hogy 10 000 korona az komoly dolog, és valahonnan elő kéne teremtenie azt a pénzt. Szóval úgy kezdtem magam felhúzni, hogy ez a takony egyáltalán nem érdemli meg, hogy az osztályból bárki is csak a kisujját is megmozdítsa, hogy segítsen helyette összegyűjteni azt a pénzt, amikor ez fel se fogja, hogy mit csinált...

***

Szerdán délelőtt voltam a menzán, aztán a kötőcsoportban, aztán spagettit csináltunk az Open Skulében.

6-kor volt tájékoztató egy eseményről, ami főleg menekülteknek meg bevándorlóknak szólt, úgyhogy mindenki bevonult a moziterembe, aztán nem maradtak Bingózni...

Fél 9-től volt az Önkéntesközpontnak valami éves közgyűlése, amire Astrid hívott engem is. Gondolkodtam, hogy elmenjek-e, fél 9-től 10-ig... de aztán csak elmentem. Astrid beszámolt a jelenlévőknek a tavalyi kiadásokról, tavalyi eseményekről, idei költségvetésről, idei eseményekről, változásokról, aztán választottak elnököt, alelnököt, meg ilyesmik zajlottak.

***

Tárgyaltam a menekültes osztály tanáraival, hogy akkor mi legyen a lengyel lánykával, mert ennek így semmi értelme, hogy alig jár be, és nem is szól, hogy nem jön be. Azt a választ kaptam, hogy beszéltek Izával, és azt szeretné, hogy inkább üljek be az órára, és legyünk az egész csoporttal. Úgyhogy már örültem is, hogy akkor legalább másokkal is tudok majd beszélgetni. Bementem a suliba, kint ült a folyosón, amikor ugye bent kéne ülnie az órán. Kérdeztem, hogy nem azt mondta, hogy legyünk a csoporttal? Azt se tudta, miről beszélek... Működik itt is a kommunikáció...

Utána beültem a könyvtárba angolozni, aztán mentem politikára. ENSZ, EU, jogvédő szervezetek, ilyesmiket vettünk. Angoloztam Mukhtarral, délután találkoztam Kjerstivel, kiültünk megint a fjordhoz, beszélgettünk egy órát. Este tanultam arabot.

***

Pénteken voltam oviban, a péntek ugye túra nap. Most éppen lesétáltunk a központba, és megnéztük a helyi kisállatkereskedést. Hörcsög, tengeri malac, teknős, madarak, halak... Ovi után volt megbeszélésünk, májusi programokról főleg. Lesz szemétszedő nap, nekem nyelvvizsga, veterán nap, 2 hosszú hétvége, nemzeti ünnep, kirándulás. Utána én kempingeztem a BUA-ban fél 3-tól 6-ig. 2en estek be úgy egész délután. Röplabda ma nem volt, úgyhogy csak hazajöttem. Pedig már elterveztem, hogy akiknek kevésbé van kedvük röplabdához, mert főleg csak békésen álldogállnak, azokkal mi lenne, hogy inkább kidobósoznánk. Gimiben imádtam a kidobóst. Majd legközelebb megpróbálom.

Este gondolkodtam, hogy elmenjek-e moziba, de aztán inkább megnéztem gépről egy régebbi filmet.

***

Szombaton baráti és kapcsolattartó napot tartottam :D Beszéltem facebookon meg telefonon is több ismerőssel meg baráttal, rendet raktam kicsit, aztán meglátogattam Gunhildet. Fél 5-től 10-ig nála voltam, dumáltunk németül minden féléről, aztán néztük a német híradót, meg valami német tv műsort.

Gunhilddel tárgyalunk mindig a menekültekről, politikáról. Olvasta egy cikkben, hogy ha valakinek, aki Norvégiában dolgozik és adót fizet, gyereke születik, akkor az állam automatikusan hozzávág kb két havi fizetést (63 000 koronát - 2,2 millió forintot). Na, most itt dolgozik például rengeteg lengyel férfi, akiknek otthon van a családjuk Lengyelországban, és mégis megkapják ezt a pénzt, ami Norvégiában tényleg szükséges babaruhákra meg mindenre, Lengyelországban viszont kb 2 évi fizetésnek felel meg. Gunhild mondta, hogy ilyenkor azért kicsit meg tudja érteni azokat a norvégokat, akik szkeptikusan állnak a bevándorlókhoz.

Mutattam neki az arab füzetemet, közölte, hogy ő majd a következő életében... :D

***

Vasárnap szintén itthon voltam, tanultam arabot, olvastam, írkáltam blogot meg leveleket.

Ez az április vége kicsit unalmas itt, nem történik semmi. Májusban pörögnek majd fel az események, aztán júniusig valahogy eltelik az idő. Most van az, hogy jelentkeztem egyetemre, kész vagyok az összes papírral, nyelvvizsgával (kivéve a szóbeli norvégot, de az úgyse változtat semmin) és júniusig nem tudok mást csinálni, csak várni. Júniusban vagy esetleg júliusban derül ki, hogyan halad tovább az életkém, addig meg nem tudok semmi konkrétat, és nem tudok előre tervezni semmit. Pedig én nagyon is szeretem előre tudni a dolgokat, meg előre tervezni. Úgyhogy most csak így tengek-lengek júniusig...  

De legalább már beértem magam a bloggal! Éljen! :D Úgyhogy valamit csak sikerül összeírnom erről a hétről a következő blogban, május első hete pedig tényleg eseménydúsnak ígérkezik. 

Addig is, üdv mindenkinek: Timi