Romjul and Nyttår

2018.01.01

Hát elég egy eseménytelen és unalmas hét lett ez a "romjul", karácsony és szilveszter közötti időszak, ahogy a norvégok hívják. Azért nem kell elkeseredni, így is sikerült róla legalább 4 oldalt írnom...

Hétfőn felkeltem, utána egyből családi skypeoltunk, ha már szentestén nem jött össze. Délután 3-ra jött értünk Geir, és mentünk hozzájuk ilyen családi vacsira. A feleségének a szülei, meg testvérei jöttek. Főleg egymásra voltak kíváncsiak, úgyhogy túl sokat nem sikerült velük beszélgetni. Itt végre nem pinnekjøtt volt vacsira, hanem sertésborda krumplival, káposztával, áfonyalekvárral, barnamártással meg valami húspogácsával. Desszertnek meg riskrém, ami tulajdonképpen annyi, hogy a megmaradt grøt-öt fogják, felöntik tejszínnel, összekeverik, a tetejére meg locsolnak egy kis lekvárt, és kész a desszert. Végül is teljesen egyetértet, ne dobjunk ki ételt... 

Egész hamar 6-7 körül már el is távozott a család, nekünk mondta Geir, hogy menjünk le nyugodtan a kandallóhoz, igyunk valamit, foglaljuk el magunkat, aztán majd csatlakoznak később, ha eltakarították a vacsora romjait, meg ágyba dugták a gyerekeiket. Ott voltunk éjjel 1-ig, zenét hallgattunk, beszélgettünk, iszogattunk. 

***

További érdekességek a norvég ajándékozási szokásokkal kapcsolatban, amiket kifelejtettem még az előző blogból: Minden ajándékhoz hozzácsatolják a blokkját, hogy ki tudd cserélni, ha nem tetszik. Nem szenvednek azzal, hogyan lehet az amorfabb formájú ajándékokat szépen becsomagolni, mint pl én, hanem belevágják egy kartondobozba, és úgy csomagolják be. Ebből következik, hogy néha egy-egy viszonylag nagyobb dobozban van például egy darab kesztyű. Ezt ráadásul még poénra is veszik, és mindenféle furcsa formájú dobozt becsomagolnak, amit aztán töröd a fejed, hogy mi a bánat lehet benne, a végén meg kiderül, hogy egy szem ajándékutalvány egy papírlapon. Valamint imádják az ajándékutalványokat.

***

Kedden viszonylag hasznos voltam. A nap két fő teljesítménye egy 4 oldalas norvég levél meg a blog voltak, de ezzel a kettővel úgy el is ment az egész nap. Beszéltem telefonon több barátnővel, meg ismerőssel is, írtam listát, hogy mit kéne elintézni, még mielőtt hazamegyek jövő héten. Az volt a tervem mára, hogy megsütöm a zserbót, szerdán meg megfőzöm a húslevest és a rántott husit, mire jönnek a vendégeim. Rájuk írtam, hogy akkor miújság, mikor jó nekik, aztán kiderült, hogy egyáltalán nem jó nekik, mert betegek, úgyhogy lemondták az egészet. Szóval nem sütöttem zserbót, bár nem is tudom, hogy mikor lett volna rá időm, mert a levéllel meg a bloggal is épphogy éjjel 1-re lettem kész. Azért éjjel 1 után megnéztem még a kedvenc norvég adventi sorozatom utolsó 2 részét, hogy ezzel lezártnak tekinthessem a norvég karácsonyt. A magyar karácsony az nekem még hátra van.

***

A szerdám úgy főleg semmivel nem telt. Tengtem-lengtem, elcsesztem az időt netezéssel, nem tudtam, mihez kezdjek magammal. Ha terveztem valami programot, amit az utolsó pillanatban lemondanak, akkor olyan motiválatlan vagyok, hogy csináljak helyette bármi értelmeset. Kitaláltam, hogy nehogy már itt üljek egész jövő hét péntekig, mert jövő héten se fog itt semmi történni, elkezdtem Couchsurfingen irogatni embereknek, hátha tudok szerezni magamnak vendéglátót szerdától péntekig, és akkor 2 napot ellennék Bergenben. De nem olyan egyszerű ez, mint amilyennek látszik... Csomónak kell írni, mire egy válaszol. Este 7 körül nekiálltam legalább rántott húst meg krumplipürét csinálni, mert ha végre egyszer elhatároztam, hogy főzök valakinek valami rendeset, akkor senki és semmi nem állíthat meg. Áthívtam Zabit, hogy akkor ő fog magyar kaját enni.

***

Csütörtökön kényelmesen felkeltem 11 körül, reggeliztem, nézelődtem a neten. Mykolával megbeszéltük, hogy akkor csütörtökön én megyek a BUÁ-ba ülni és várni, hátha felbukkan valaki, pénteken meg ő. Úgy van megbeszélve, hogy péntekenként délután 2-től délután 6-ig kell ott ülni valamelyikünknek, úgyhogy én teljesen abban a hitben voltam, hogy akkor most is délután 2-től 6-ig van. Fél 1 körül megnéztem a BUA facebook oldalát, és konstatáltam, hogy 11-től 14-ig kéne épp ott ülnöm. Gondolkodtam, hogy akkor most mi a franc legyen, mire felöltözök és kivánszorgok oda, addigra majdnem hogy már lassan jöhetnék is vissza. Úgyhogy úgy döntöttem, hogy akkor most nem lesz BUA. Reméljük amúgy sem ment volna a kutya se, ha meg ment, akkor így járt. Ha már így hirtelen felszabadult az egész délutánom, akkor legalább elmentem bevásárlókörútra, hogy megnézzük, mit lehet olcsón kapni így karácsony után. Az egyik ruhaboltban például 90%-os árengedmény volt mindenre. Egyébként eszembe nem jutna Norvégiában ruhát venni, ha csak nem borzasztóan szükségem van valamire, de így vettem egy szoknyát, mert ennyiért miért ne. A dekorboltban meg 70%-os árengedmény volt minden karácsonyi cuccra, úgyhogy oda is beszabadultam. Tudtam volna még mit venni, de gondoltam nézzük meg az Europrisben is, hátha ott olcsóbbak a karácsonyi cuccok. Picivel 4 után értem oda és 4-kor már bezárt. Itt a héten végig szombati nyitva tartás van és a fű se nő. Otthon előtúrtam a kisbőröndömet, és elkezdtem már beleszórni, amit viszek haza. Körülbelül csak karácsonyi ajándékkal lesz tele a bőröndöm. Este olvastam, meg néztem egy német filmet, mert azt már olyan rég néztem.

***

Pénteken délelőtt itthon voltam, fél 1-kor nézem, Mykola még itthon van. Bekopogtam hozzá és felvilágosítottam, hogy 11-től 14-ig kellett volna ott ülnünk mint két nap, de never mind, én is benéztem előző nap :D Elmentem az Europrisbe, hogy majd felvásárolom az összes karácsonyi cuccot jó olcsón, de szomorúan vettem tudomásul, hogy náluk nincs semmi olyan akció, mint más boltokban. Egyrészt már majdnem elpakolták az összes karácsonyi cuccukat, másrészt ami maradt, teljesen áron adták... Hát nem gonoszság?! :(

Egyből utána voltam ebédet kiszállítani. Az egyik önkéntes nyugdíjas bácsi, aki szállítja ki az ebédet, már október óta nyaggatta Astridot, hogy én is menjek vele valamikor, ne csak Laurine, mert engem is meg akar ismerni, de nem igazán érek én rá hétköznaponként ebédidőben, hétvégén meg örülök, hogy hétvége van. Most meg mivel így ráértem, ezért jobb dolgom nem lévén Astrid beosztott ebédet szállítani a bácsival. Az egyedül élő időseknek szállítottuk az ebédet, akik főzni már nem nagyon tudnak/akarnak, és inkább rendelik. Ez úgy működik itt, hogy az önkormányzat szervezi az ebédszállítást. Az idősek otthona konyhájában főzik az ebédet, ami ugye az önkormányzat tulajdona, így a nyugdíjasok az önkormányzatnak fizetnek az ebédért, gondolom én kedvezményes árat. Önkormányzati kocsikkal szállítják az ebédet, a sofőröket viszont az Önkéntesközpont toborozza és osztja be. 17 főnek vittünk ki ebédet 1,5 óra alatt, és ez csak az egyik útvonal volt. Több útvonal is van, és minden nap több sofőr szállítja az ebédet, hogy ne tartson 3-4 órán keresztül és ne egy embernek kelljen levezetni egyszerre kb 100 km-t. Ez természetesen megint olyan munka, amit nélkülem is, egyedül is meg tudna csinálni bárki, úgyhogy kb ilyen társaságnak szeretett volna a bácsi, hogy ne unatkozzon. Volt egy listánk a címekkel, de itt nem ugyan néznek ki a címek, mint nálunk. Vannak a "városnak" különböző részei, amiknek van külön nevük. Ezekben a részekben nincsenek utcanevek, de néha még házszámok sem. Csomó helyek a postaládák nem az egyes házaknál vannak, hanem egy közös helyen valahol az utca közepén, és csak a név van kiírva rájuk. A postás nyilván ezer éve itt lakik és ismer mindenkit, úgyhogy neki nem túl bonyolult, de ha nekem kéne így itt cím alapján megtalálnom valakit, hát lehet megizzadnék, mire sikerülne... 3-kor végeztünk, utána mentem megint a Remába, meg a kedvenc dekorboltomba. A Remá-ból kellett venni tipik norvég minél könnyebb, minél kisebb kajákat, hogy tudjam hazavinni ajándéknak, a dekorboltban meg továbbra is 70%-os árengedmény volt az összes karácsonyi cuccból, úgyhogy megint sikerült egy halommal vennem. Megvettem például az utolsó darab manót, 45 koronáért, ami eredetileg 150 lett volna, amit csak enyhén tartottam túlzásnak...

Mint nemrég megtudtam, van "ázsia bolt" is itt, úgyhogy gondoltam felfedezem. Egy élmény volt bemenni egy új boltba, ahol még nem voltam!! Nem túl gyakran van ilyen élményben része itt az embernek... Pláne hogy ilyen mindenféle fura termékek voltak arab meg kínai betűkkel ráírva, nem is mindig jöttem rá, hogy mi akar az lenni. Szóval egyrészt egészen úgy éreztem magam, mint ha városban lennék, másrészt meg abban a boltban el is felejti az ember, hogy Norvégiában van. Nem vettem semmit, de azért megérte bemenni.

Hazajöttem, mostam, elpakoltam a zsákmányt a bőröndbe, aztán nekiálltam zserbót sütni. Ha jönnek kedden vendégek, ha nem, valamikor akkor is meg kell sütni. Konstatáltam, hogy a 2 kg lisztet, amit vettem, annak csak a hűlt helye maradt. Jól azt hitték, hogy közös, és felhasználta német csajszi, aki vendégségben volt a német srácnál... Úgyhogy amennyi liszt volt itthon, ilyen fél-fél zacskót, azokat mind felhasználtam, de csak kevés lett és megint puzzle-znom kellett a tésztával. Ez most sokkal jobb lett, mivel nem kellett spórolnom se a dióval, se a lekvárral.

Már reggel is hallottam ilyen folyamatos ébresztőóra visítást, de azt hittem Mykolától jön, csak nem ébred fel rá. Hát így estefelé konstatáltam, hogy a német srác szobájából jön, aki meg ugye elutazott és bezárta az ajtaját... Úgyhogy akármi is az, de addig fog visítani, ami haza nem jön, vagy amíg le nem merül az elem (remélem nem elektromos cucc...)

***

Szombaton voltam síelni életemben először!!! Rávettem Zabit, hogy jöjjön el velem síelni, mert így legalább kimozdul valahova, én meg legalább eljutok a síközpontba, ami autó nélkül lehetetlen. Elmentünk a BUA-ába, ami szombaton ugyan nincs nyitva, de én tudom, hogy kell bejutni. Meg amúgy is azért van, hogy aki nem tudja megengedni magának, hogy szabadtéri sportokat űzzön, mint például én, csóró EVS önkéntes... szóval hogy azoknak is legyen lehetőségük. Úgyhogy végre hasznát is vettem annak a nyomorult BUA-ának, ha már mindig csak a baj van vele... és kölcsönvettünk sífutóléceket meg sícipőt. Mint egy úgy két napja tudom, hogy különböző síléc kell a sífutáshoz, meg a sima síeléshez. Síelés alatt mindig a hegyről lesiklást értettem, de olyan síléc nem volt a BUÁ-ban, úgyhogy hiába akartuk mindketten a sima síelést kipróbálni, de mivel nem akartunk vagyonokat otthagyni kölcsönzésért, ezért sífutás lett belőle... Most már megérte kiküldeni Anyuka síoverálját, mert legalább egyszer használtam. Mindenki tök vékony nadrág, meg pulóver volt, már az enyémhez képest, én meg úgy néztem ki abban az overálban, mint a Michelin-baba. De utólag rájöttem, hogy eséshez tökéletes :D

Nekem annyira fogalmam nem volt a síelésről, hogy még a cipőt se tudtam magamtól felcsatolni. Egyébként a legjobb emberrel mentem síelni. Zabi is volt max 2-szer síelni életében, úgyhogy nem különösebben tudott bármit mutatni/tanítani, hogy kéne, mert neki se volt túl sok fogalma a dologról. Olyan 1,5 órát sífutottunk, én roppantul élveztem :D Csupán két dologra nem sikerült rájönnünk a 1,5 óra alatt, hogy hogy kell kanyarodni és hogy hogy kell fékezni :D Úgyhogy azt a taktikát választottam, hogy ha valaki előttem volt az út közepén, akkor inkább hanyatt vágtam magam, mert úgy biztos volt a megállás. Van az a kategória, aki ha nem tud/ismer valamit, akkor nem is nagyon meri megpróbálni. Na, nálam ennek a veszélye nem áll fent. Ez csak hó. Ha elesek, akkor sem történik semmi. Nem maradt rajtam egy lila folt sem, pedig nem kevésszer estem el. Maradtam volna sötétedésig is, Zabi mondta egy idő után, hogy neki elég volt, menjünk. Remélhetőleg lesz még alkalmam a télen síelni :D

Síelés után itthon voltam egész nap, blogot írtam, leveleket írkáltam, próbáltam továbbra is Couchsurfingen szerezni valahonnan szállást, telefonáltam, néztem este filmet angolul.

***

Szilveszter napján itthon voltam egészen este 10-ig, jobb híján. Végül is egész hasznos voltam. Sikerült találni Couchsurfingen szállást szerdától péntekig, meg jövő hétvégére péntektől vasárnapig Bergenben, úgyhogy foglaltam buszjegyet is szerdára, meg lebeszéltem Astriddal, hogy nem baj-e, hogy péntek helyett már szerdán megyek haza. Töltögettem képeket, megcsináltam a prezit. Megbeszéltük Zabival, hogy együtt szilveszterezünk, először iszogatunk otthon, aztán kimegyünk a kettő közül az egyik kocsmába/szórakozóhelyre, ami van itt, mert még úgysem voltam. Aztán szomorúan kellett konstatálnom, hogy nincsen nyitva szilveszterkor az a szórakozóhely. Már pedig ha én táncolni meg bulizni akarok, akkor senki nem állít meg, úgyhogy fogtam magam, és este 8-tól elkezdtem partyzenét hallgatni a szobámban, felvettem egy csinos ruhát, kisminkeltem magam, vörös rúzs, kinyitottam az egyik otthonról küldött bort, aztán elvoltam magamban. Zabi dolgozott, úgyhogy csak 10-től ért rá. Fél 10-kor nekiálltam teljes sminkben, harisnyában, borral a kezemben főzni valami vacsit. 10-kor átmentem Zabihoz, vacsiztuk, hallgattunk hangosan zenét, én boldog voltam az édes vörösborommal, ő meg valami sörrel. Éjfélkor néztünk tűzijátékot, aztán folytattuk a zenehallgatás meg az iszogatást. Szóval így telt az idei szilveszterem. Ennél is volt már jobb, de a lényeg, hogy nem egyedül kellett itthon ülnöm, mert akkor aztán tényleg rám jött volna a depresszió...

A következő blogot már otthonról írom, mivel hogy szombat hajnalban már otthon leszek!!! Átcsaptam ortodoxba, január 6-7-én fogok karácsonyt ünnepelni otthon... Mindenkinek, aki továbbra is olvassa hihetetlen kalandjaimat ebből a roppant izgalmas norvég kisvárosból a semmi közepéről, nagyon Boldog Új Évet Kívánok!!!

Üdv: Timi