Operás hét - The operaweek

2017.10.08

A héten volt a Sildagapet nevű opera bemutatója. Mondhatni, hogy erről szólt a hetünk, de nem azért, mert annyi munkánk volt vele, hanem mert annyi vívódás volt vele, hogy akkor most kell mennünk, nem kell mennünk, mikor kell mennünk, de ha ott vagyunk, akkor miért nincs semmit csinálni, ha nincs semmit csinálni, akkor miért vagyunk ott...

Hétfőnként 9-től fél 12-ig leszek az oviban, és lassan már sikerült megjegyezni mindegyik gyerek nevét. Ma esett az eső, úgyhogy nem mentünk ki délelőtt, hanem bent játszottunk. 10 körül már minden gyerek beér az oviba, akkor csinálnak a kisszobában egy ilyen közös "tanulást", amikor végigmondják a napokat, énekelnek valamit, valamennyire a betűket is tanulják már, mert ma is felragasztgattak szavakat a falra. Utána játszottunk olyat, hogy egy valakit kiküldtek a szobából, hárman bebújtak a takaró alá, meg az ülésrendet is megkavarták kicsit. Aztán bejött, akit kiküldtek, és ki kellett találnia, ki van a takaró alatt. Ha így hirtelen nem tudta, hogy ki nem ül a körben, akkor segítségképpen adtak ki egy "píp" hangot a takaró alatt lévők, ha rájuk böktek. Egy halk "píp" után egyből tudták, ki van a takaró alatt. Érdekes, hogy hangok alapján könnyebben felismernek valakit, mint hogy visszaemlékezzenek a csoportra, és megmondják, ki nem ül ott.

Ovi után az idősek otthonába mentem Bingózni. Aki nem ismerné a Bingót, úgy zajlik, hogy kiosztunk lapokat mindenkinek, amin random számok vannak egy 5 x 5 - ös négyzetben, meg egy halom korongot, ami rá tudnak tenni a számokra. Valaki húzza a számokat véletlenszerűen, a játékosok pedig figyelik, hogy van-e olyan szám a lapjukon, és ha van, akkor rátesznek egy korongot. Akinek először lesz egy 5-ös sora, az szól, hogy Bingó, és kap valami ajándékot. Úgy játszottuk, hogy akinek először meglett 1 sor, 2 sor és 3 sor, azok kaptak szív alakú csokit. Én húztam a számokat, és kiabáltam körben tisztán, érthetően, hogy minden hallókészülékes nénihez eljusson, meg mutattam is körbe. Utána hazajöttem, és ráértem egész délután, úgyhogy hasznosítottam magam. Mostam, mosogattam, szótáraztam norvég szavakat, olvastam angol cikkeket, végigolvastam a norvég meg az angol szótárfüzetem, írtam egy halom levelet, töltögettem fel képeket...

***

Kedden nem voltam németen, mert épp dolgozatot írtak, viszont most először mentem angolra. A 3.os gimisek óráján voltam, akik ugye a végsősek, ergó legjobbak angolból. Ez itt már nem sima angolóra, mert a nyelvet meg a nyelvtant már rég tudják, hanem English Social Studies. Most éppen Adam Smithről, Karl Marxról és John Keynsről olvastak, aztán össze kellett hasonlítaniuk az említett személyek legfontosabb gondolatait a gazdaságról. Hogy mit fogok én itt tudni segíteni, azt nem tudom, mert jobbak nálam angolból, de hogy nekem nagyon hasznos lesz ez az óra, az tuti. Óra után beszélgettünk kicsit Anitával, az angoltanárnővel, megkértem, hogy magyarázza már el, hogy működnek itt az osztályok. Már korábban vázoltam a norvég iskolarendszert, barneskole, mellomskole, ungdomskole, vidergåendeskole. Az ungdomskole alatt, 15-16 évesen el kell már dönteniük, nagyjából merre akarnak továbbmenni, mert a vidergåendeskole-ban már tematikus osztályokba kerülnek. Először is el kell dönteniük, hogy akarnak-e a későbbiekben egyetemen tanulni, vagy egyből szakmát akarnak tanulni. Aki szeretne továbbtanulni, mehet általános gimis osztályba, studiespesialisering, ahol tényleg az elméletibb tantárgyakra összpontosítanak, ez felel meg leginkább a mi gimnáziumunknak, vagy mehet sportszakos osztályba, művészet - design - építészet osztályba, vagy zene - tánc - dráma osztályba. Aki szakmát szeretne tanulni, az választhat építés és létesítménytechnikát, design és kézművesség valamint "médiakészítést", belőlük lehetnek például fodrászok is, elektronikát, egészségügy és nevelést, környezetvédelem és a "természethasználást", ételkészítés és vendéglátást, szolgáltatás és közlekedést valamint technika és ipari gyártást. Az Eid vidergående skulé-ban van studiespesialiseringsklasse (általános gimisek), design ég kézművesség, elektronika és technika és ipari gyártás. Az iskolán belül vannak hatalmas műhelyek, ahol mindent meg tudnak tanulni és ki is tudnak próbálni gyakorlatban, ami ezeknek a szakmákhoz szükséges, az operaház rendezvényeihez meg hozzá is tudnak járulni például a design-osok. A gimis osztály diákjaival világos, mi történik, miután végeztek, mennek egyetemre. A szakmunkás osztályok diákjai a 2-3 éves képzés után kell, hogy kapjanak "tanoncként" állást valamilyen cégnél, ahol már élesben dolgozhatnak. A "kommune", a járás felelőssége elméletben, hogy mindenkinek jusson hely valahol, ha nem is feltétlen itt Eid-ban, hanem valahol a szomszédos járásokban. De egyébként van több nagyobb elektronikával, iparral, autókkal foglalkozó cég a városban, ahova tudnak menni dolgozni, szóval ha szerencsések, még költözniük sem kell, hanem kapnak munkát egyből itt helyben. Szóval szerintem fantasztikusan működik ez a rendszer, ami itt van.

Voltam megint háziban segíteni a menekültes osztálynak, főleg az egyik fiúval angoloztam végig, mert 20-szor el kellett neki mondani egy valamit, és akkor talán

 megértette. Aztán megint volt kérdés biológiából. Még mindig a szaporodás, megtermékenyítés, nemi szerveknél tartanak, úgyhogy ilyen témákból elegánsan nem nagyon lehet kijönni. :D Ugyan abból a biológiakönyvből tanulnak, amiből a norvégok is, ahol ilyen borzasztóan szakszavakkal próbálnak megfogalmazni mindent, úgyhogy hiába olvasta el a szöveget, nem jött rá, hogy az az önkielégítést meg az orgazmus próbálja tárgyilagosan és szalonképesen leírni, aztán megkért engem, hogy magyarázzam el, miről van ott szó. Előttem aztán nincs lehetetlen, elmutogattam neki, utána szerencsétlenem azt se tudja hova süllyedjen, hogy ilyet kérdezett tőlem, és sűrűn kérte a bocsánatokat :D

Most már találkoztam egy csomó norvéggal, iskolában, óvodában, úgyhogy le tudok vonni ilyen általános következtetéseket a norvég neveket illetően. Nálunk újabban divat "ősi magyar" neveket adni a gyerekeknek, itt inkább hagyomány, ami továbbélt a vikingkor után. Rengeteg név van, amiben benne van Tor, a skandináv isten neve. Női nevek közül: Turid, Torhild, Tordis, Torunn, Torbjørg... férfi nevek: Tor, Tore, Thor, Torstein, Torgeir, Tormod, Thorbjørn, Torleif, Toralf, Torgrim, Torkel, Torleiv, Torger, Thorstein, Thorvald... A viking vallásban fontos szerepet játszottak az elemek, a természet, ezért rengeteg névben benne vannak. Sol - nap főleg női nevekben (Solveig, Solfrid, Solbjørg), is - jég (Iselin, női név). Férfi nevekben a vind - szél (Øyvind, Øivind, Eyvind), stein - kő (Steinar, Jostein,Øistein, Thorstein, Eystein, Hallstein) és a bjørn - medve szerepel rengetegszer (Bjørn, Asbjørn, Bjørnar, Oddbjørn, Sigbjørn, Thorbjørn, Vebjørn, Kolbjørn). A nagyon hardcore verzió ha ezeket még össze is kombinálják Thor + medve - Thorbjørn, Thor + kő - Thorstein.

***

Szerdán délelőtt mentem a kantinába, előtte pont összefutottam még Hilde-Kristinnel, úgyhogy beszélgettünk ilyen praktikus dolgokról. Például aznap este volt az opera bemutatója, és nekünk továbbra sem adtak semmilyen munkát, azt se tudjuk, hogy menjünk-e a premierre, vagy maradjunk otthon, semmi fogalmunk nincsen Laurine-nal. A délelőtt folyamán körbetelefonált Hilde-Kristin mindenkit, Astridot, Geirt, az operaház vezetőjét, hogy akkor mi van. Csak megszervezték, hogy menjünk oda délután 5-re, és segítsünk valamit valakinek, meg péntek, szombat, vasárnap is. A kantinában a szokásos volt, szendvicsek után ha épp nem volt jobb dolgom, olvasgattam a szótárfüzetem, addig is tanulok.

A kötőcsoporttal elmentünk megnézni a vikinghajót, hát, ennél többet vártam. Azt gondoltam az eredeti viking hajó lesz bemutatva, vagy azok a régészeti leletek, amiket találtak a sírban, de azokat elvitték Bergenbe. Itt nem lesz semmi eredeti, csak annak a vikinghajónak a másolatát építik fel. Úgyhogy kb negyed óráig néztük az épülő hajót meg a makettjét nagy áhítattal, aztán visszamentünk kötni. Az után volt 1,5 órám mindenre az operáig, vásárolni, hajat mosni, kiválasztani a ruhát estére, átöltözni, sminkelni... Nem is értem oda pont 5-re, csak negyed 6-ra, gondoltam biztos lemaradok valamiről, áá, dehogy. A kutyát nem érdekelte, hogy ott vagyunk-e vagy nem. Először vártunk valami nénire, hogy megjöjjön. Megjött, beszélgetett kicsit velünk, aztán közölte, hogy nincs mit csinálni, menjünk fel a galériába és nézzük meg az első felvonást.

Ő egyébként a díszletekkel foglalkozik, gondolom önkéntesen, de egyébként valami színháztechnichai MA-t végzett. Amerikában született, de közölte, hogy ő ír meg lengyel, nem amerikai. (amerikaiak általában számon tartják, hogy milyen nemzetekből sikerült összekeveredniük) Szóval mesélte, hogy angoltanárnőként dolgozott, online tanított angolt, ott ismerte meg a férjét, akivel elkezdtek levelezni, találkoztak, aztán ideköltözött Norvégiába, és összeházasodtak. Legalább 7 éve kell Norvégiában laknod ahhoz, hogy norvég állampolgár legyél, de ha összeházasodsz egy norvéggal, akkor duplán számítanak az évek. Ergó ő 4 éve lakik Norvégiában, 3 éve házas a norvég férjével, szóval idén kapta meg a norvég állampolgárságot. Jó tudni ilyen dolgokat, ha egyszer azt venném a fejembe, hogy norvég állampolgár akarok lenni...

A Sildagapet nevű operát adják elő most két hétig, ami lefordítva heringcsapdát jelent. Az 1950-es években játszódik az opera Måløyben, az egyik közeli városban, ahol jelentős mennyiségű hering jelent meg az 1950-es években, amitől hirtelen fellendült a város, és megsokszorozódott a lakosság. Szóval a díszlet hal és háló minden mennyiségben. Kifejezetten ide írták ezt az operát, felkértek szövegírót, zeneszerzőt, helytörténészt, hogy működjenek közre, úgyhogy ez volt a darab "világpremierje" ahogy itt nagy büszkén emlegették. Egyébként az operaház vezetője, a zeneszerző és karmester felesége (ezért van itt házi zeneszerzőjük meg karmesterük, ami azért nem terem minden bokorban), a női főszerepet pedig a nagyobbik lányuk játszotta (egyébként teljesen profin énekelt, színészkedett), meg a kisebbik lányuk is táncolt, úgyhogy nekik mindenképpen családban marad.

Szóval megnéztük az első felvonást, aztán lementünk, mert azt mondták, hogy kell segíteni. 15 percig arra vártunk, hogy egy jelenet után ki kelljen gyorsan húzni egy párnát meg egy paplant a színpadról, aztán amikor kellett volna, nem mondta előre a néni, hogy most, úgyhogy kb erről is lemaradtunk Laurine-nal. Az elpakolásnál meg színpadtakarításnál se nagyon kellett segíteni, két ládát arrébb tettünk körülbelül, úgyhogy nem különösebben éreztük magunkat hasznosnak. Az előadás után volt ilyen puccos vacsora, mindenféle tálakkal, falatkákkal, süteményekkel, meg rengeteg beszéddel. A norvégok imádják a beszédeket, ezt már az egyetemen is mondták. Ha nem mondott legalább 6-7 ember beszédet, akkor egy se. És az első kettő, háromra még oda is figyeltem, hogy abból is tanulunk norvégul. Aztán úgy vártuk, hogy akkor valami zene, vagy esetleg tánc, de nem, semmi. Ott voltunk Laurine-nal, teljesen felpörögve, hogy végre csinosban vagyunk, meg történik valami, a franc akar elmenni haza fél 11-kor aludni... úgyhogy kitaláltuk, hogy tartsunk afterpartyt, házibulit, akármit, ami annyiból állt, hogy átjöttünk hozzánk, és fél 2-ig zenét hallgattunk meg énekeltünk hozzá.

***

Csütörtökön mentem társadalomismeret órára, a jóléti államról beszélgettek, meg a norvég modellről. Gyorsan levázlatolom, akit érdekel, hogy mit gondolnak a norvégok magukról, miért működnek itt jól a dolgok. 3 dologra épül a norvég modell:

- gazdasági modell: emberek adót fizetnek és szolgáltatást kapnak cserébe, az állam értékeket teremt és szétosztja az embereknek

- együttműködési modell: munkavállaló - munkáltató, szakszervezetek - pártok, hatóságok - politikusok, minden szinten együttműködés van

- jóléti modell: mindenkinek egyforma lehetőség az oktatáshoz, egészségügyhöz, nyugdíjhoz,

A modell egy több mint 100 éves fejlődés eredménye, politikai vitákból, szakszervezeti mozgalomból, de még további fejlesztésre szorul. A modell eredménye: életszínvonal emelése, biztonság, lehetőségek mindenkinek, minél kisebb különbségek a társadalmi osztályok között, óvodai helyek mindenkinek, idősgondozás...

Következő órára megkaptam, hogy tartsak 10-15 perces kiselőadást a magyar jóléti rendszerről. Ebből még én sem tudom, mit hozok ki...

Csütörtökön rengetegen rózsaszínben voltak, vagy raktak egy rózsaszín masnit a hajukba, hogy felhívják a figyelmet a mellrákra. Politikaórán folytattuk a beadandót, én is vittem a kislaptopomat, és írtam tovább az órán norvégul. Ezután mentem angolozni Emával, de ma nem csak őt, hanem egy másik srácot is kiküldött hozzám az angoltanárnő, hogy ő is ügyes, ő is beszélgessen velünk. Megint volt valami szövegük, 5-10 perc alatt végigkérdeztem őket, hogy miről szól, megvitattuk, és ennyi. Aztán megint néztünk egymásra, hogy akkor miről beszélgessünk. Beszélgettünk nyelvekről, hogy ki milyen nyelven beszél, mondta a srác, hogy ő eddig 5 nyelvet ismer. Etiópiából jött, de annak egy olyan régiójából, ami nem messze van Szomáliától, és ahol szomáliai kisebbség lakik, akikhez ő is tartozik. Szóval beszéli Etiópia és Szomália hivatalos nyelveit, aztán mivel muszlim vallású, kötelességének érezte, hogy tanuljon arabul, hogy el tudja olvasni a Koránt, plusz az iskolában tanult angolul, meg itt norvégul. Aztán ahogy így beszélgettünk, realizálódott bennem, hogy halvány lila fogalmam nincs Etiópiáról, Szomáliáról, arról, hogy milyen nyelvet beszélnek ott, úgyhogy megbeszéltem magammal, hogy ennek mindenképpen utánaolvasok, meg tájékozódok kicsit, hogy legyen legalább bármi fogalmam azokról az országokról, ahonnan a "diákjaim" jöttek. Emának meg olyan random kérdései meg ötletei vannak, hogy csak úgy nézek, hogy ezt most honnan. Megkérdezte, hogy ha Kínában kommunizmus van, akkor hogy tudják azt összeegyeztetni a rengeteg nyugati exporttal, ami inkább feltételez piacgazdaságot. Mondom, ez egy nagyon jó kérdés. Úgyhogy nekiálltunk Kína történelmét olvasni angolul a wikipédián. Aztán utána megkérdezte, hogy mit gondolok a "Spontaneou Human combustion"-ról. Miről?! Elkezdte magyarázni, hogy ez egy olyan jelenség, amikor random felgyulladnak az emberek csak úgy maguktól, az orvosok meg nem jöttek még rá, hogy miért van ez. Életemben nem hallottam még ilyenről... Orvos akar lenni, látszik.

Fél 6-ig beültem a könyvtárba szótárazni, leveleket meg blogot írkálni, aztán vásároltam az International Kaféra. Már korábban is felfedeztem ilyen kvízkártyákat a játékgyűjteménybe, és mindig azt olvasgattam, ha épp nem játszottunk. Most végig ezeket a kártyákat olvasgattuk Laurinne-nal. Ő megpróbálta kitalálni, hogy mit jelent a kérdés, ha nem értette, akkor lefordítottam neki angolra, én meg közben szótáraztam ki azokat a norvég szavakat, amiket nem ismertem, meg azokat a szavakat, amiket norvégul ismertem, de angolra nem tudtam őket lefordítani.

***

Pénteken ovis nap volt. Először bent ültem az egyik kisszobában, ahol a rádió van, és őriztem a kisfiúkákat, amíg randalíroztak bent a zenére. A folyosón odajött egy kislány, nem is az én csoportomból, és nagy vigyorogva mutatja, hogy nézzem meg, most húzta ki a fogát, és még vérzik is kicsit. Aztán továbbment. Drukkoltam, hogy maradjunk ma bent, de csak a fejükbe vették az óvónők, hogy kimegyünk sétálni. Esik az eső, fúj a szél, van vagy 10 fok, ebben az időben az a leghőbb vágyad, hogy minél hamarabb beérj a meleg lakásba, ezek meg ekkor mennek ki sétálni... Most már nagyon itt az ideje, hogy beszerezzek valahonnan melegebb ruhákat... Fél 6-ra mentünk Laurine-nal az operába, kérdeztük a díszletes nénit, hogy mit csináljunk. Kb 5 perc alatt elmosogattam pár üveget, amiből isznak az előadás alatt, aztán megint nem volt mit csinálni. Mondta, hogy amit nekünk akart volna adni munkát, azt már más megcsinálta, mire ő ideért, úgyhogy megint nincs semmi, és nyugodtan menjünk haza, ha akarunk, mert nem akarja az időnket pocsékolni. Úgyhogy hazajöttünk. Átjött Laurine, ő a norvég háziját írta, én meg leveleket írtam a kanapén. Sokat nem beszélgettünk, de mégis jobb valaki mellett ülni, és csinálni a dolgodat, mint egyedül ülni és csinálni a dolgodat. Kiírtam egy hirdetést egy helyi "adok-veszek" facebook csoportba, hogy az EVS önkéntesek keresnek használt meleg téli ruhát, de azóta se hagyta jóvá azt a hirdetést az adminisztrátor... Este előkerült Ron is, (vele voltam együtt, amikor Berlinben laktam, aki nem tudná), szóval legalább németül is beszéltem megint.

***

Laurine-nal megbeszéltük, hogy most már épp itt az ideje egy bevásárló körútnak, úgyhogy szombaton négy órán keresztül jártuk végig a helyi boltokat, amiből mellesleg egész sok van. Először a bevásárlóközpontban voltunk, sportboltban, ruhaboltban, cipőboltban, dekorboltban... Csomó ismerőssel összefutottunk és leálltunk beszélgetni, mert ez ilyen szombat koradélutáni családi program itt, hogy mindenki elmegy a bevásárlóközpontba. Első körben egyedül a dekorboltban vettem fonalat meg gyertyákat. Voltunk a Jysk-ben, 10-15 norvég koronáért láttunk csomó jó dolgot, ilyen apróságokat, amiket például karácsonyra oda lehet adni, és 10-15 norvég korona az itt semmi. Igen, én általában már októberben elkezdek nyitott szemmel járni a boltokban, és megvenni, ha valami olcsóbb apróságot látok, hogy karácsonyra jó lesz valakinek. Nem lehet elég korán kezdeni... Voltunk ilyen farmerboltban, hátha kapunk ott olcsón gumicsizmát Laurine-nak, de nem jött össze. Aztán elmentünk az Europrisbe, ahol még egyébként nem voltunk. Aztán mindketten azt kérdeztük, hogy miért nem voltunk mi még itt?!?! Itt csomó dolog még a Remánál is olcsóbb, és nem csak élelmiszer van, hanem minden, és egész nagy. Bespájzoltunk egy halom sütit, kekszet 10 koronákért, hogy jó lesz az On-Arrival Trainingre. Voltak cipők meg ruhák is, úgyhogy itt vettem egy viszonylag melegebb cipzáros pulóvert. Mindenki azt ajánlgatta, hogy gyapjú cuccokat vegyünk, mert az bent tartja a meleget. Egy darab vékony gyapjú ing 400 korona (14 000 ft) volt szinte mindenhol, egy gyapjúharisnya meg 300 korona 10 500 ft)... Úgyhogy egyenlőre nem tudtam még magam rávenni, hogy ennyi pénzt kiadjak érte. Télinek kinéző vastag kabátot sehol nem láttunk még, csak ilyen vékonyabb esőkabátokat, vagy ilyen csinos, divatos pamutkabátokat, amikben még meg is fagysz, és ezek is 1000 korona (35 000 ft) körül voltak. Téli cipővel ugyan ez. Max gumicsizmák voltak mindenhol, és azok is 1000-1500 koronáért. Szóval október végén új kört kell futnunk, és drukkolni, hogy találjuk olcsóbban cuccokat.

A norvégok imádnak kötni. Minden egyes boltban volt egy nagy polc csak fonalakkal.

Délután meg este nem mentem sehova, itthon pakolásztam, keresgéltem a neten, csináltam a Prezit a képekből, írtam a blogot. Volt róla szó, hogy összefussak valakivel, de aztán inkább csak virtuálisan futottunk össze. Vannak többen is, akikkel elkezdtem levelezni még korábban, de túl messze lakunk egymástól, úgyhogy abban maradtunk, hogy legyünk barátok, mert új embereket megismerni mindig jó dolog. Ez a srác például 100 km-re lakik tőlem, ami otthon egy óra lenne kocsival, de itt nem tudsz olyan gyorsan menni a keskeny hegyi utakon, szóval 2 óra lett volna neki ideautózni, meg 2 óra vissza. Úgyhogy inkább találkoztunk virtuálisan a gép előtt, és dumáltunk norvégul, hogy ki mit dolgozik, mennyivel több dolog van abban a városban, ahol ő lakik, meg hogy a távolságok miatt úgy általában nehéz itt ismerkedni. Többeknél láttam én is bemutatkozó szövegekben egyből, hogy ha valakivel megtalálja a közös hangot interneten, de nagy a távolság, akkor akár szívesen át is költözne. Szóval sokkal mobilisabbak a norvégok a nagyobb távolságok miatt. Simán elköltöznek egy iskola, egy munkahely, egy nő/férfi miatt.

***

Holnap megyünk On-Arrival Trainingre, és ott leszünk egészen vasárnapig, úgyhogy nem tudom, mennyi időm lesz a héten blogot írni, és hogy sikerül-e jövő hét vasárnap estére elkészülnöm a bloggal meg a képekkel, simán lehet, hogy nem, és csak 16 hétfőn kerül fel a következő blog. EVS önkénteseknek, akik 6 hónapnál többet töltenek egy országban, van két tréningjük, On-Arrival az elején, és Mid-Term Training a program közepén. Találkozunk ott további önkéntesekkel, akik szintén itt Norvégiában dolgoznak valamilyen projekten, szocializálódunk, hallgatunk szemináriumokat az EVS-ről, norvég kultúráról és nyelvről, megbeszéljük az elvárásainkat és a céljainkat a programmal kapcsolatban, ismerkedünk mindenkivel. Szóval izgalmas lesz nagyon! És az egyik napon Bergenbe is elmegyünk! A másik közérdekű közlemény, hogy nem lesz internetünk a Training alatt, úgyhogy akinek még nem mondtam volna, annak most mondom, hogy ne nagyon keressen a jövő héten. Szóval jelentkezek, amint tudok, a szokásosnál is másabb és remélhetőleg érdekesebb sztorikkal!

Timi

© 2017 Fjordok között - Between the fjords. Minden jog fenntartva.
Az oldalt a Webnode működteti
Készítsd el weboldaladat ingyen! Ez a weboldal a Webnode segítségével készült. Készítsd el a sajátodat ingyenesen még ma! Kezdd el