Napsütéses szeptember - Sunny September

2017.09.17

Megkaptuk a heti programunkat még vasárnap este 10-kor, végül is időben... Egészen osztódni fogunk már a héten. Például hétfőn Laurine a menzán volt, a fiúk az operaházban, én meg az irodában. 

Először csinálnom kellett egy gyümölcstálat Astridnak valami megbeszélésre, aztán ő elment a megbeszélésre, én meg tiszta titkárnőnek érezhettem magamat. Felvettem a telefont, felírtam cetlire, hogy ki és miért kereste, meg ilyen papírmunkát csináltam. Volt egy listám a "Nattevandrerekkel" meg a címükkel, de akinek nem volt meg a címe, azt kikerestem a netről, mert itt van olyan oldal, ahol mindenkinek a címét meg tudod keresni, aztán megcímeztem egy halom borítékot. A "nattevandrer" szó szerint lefordítva éjszakai vándort jelent és főleg a 8. és 9. osztályos gyerekek szülei teszik ki az éjszakai vándorokat, akik önkéntesen jelentkeztek a szülői értekezleten. A Vöröskereszt szervezi ezt a tevékenységet is, ami abból áll, hogy a szülők hétvégenként be vannak osztva műszakokba, és péntek meg szombat éjszakánként cirkálnak a városban, hogy megakadályozzák a fiatalkorúak drogfogyasztását, erőszakoskodást, vagy összeszedjék és hazavigyék, ha valaki részegen hempereg épp egy árokban. Egyre fiatalabban próbálják ki a gyerekek az alkoholt és a cigit, akár már 13-14 évesen, és ezt a norvégok amennyire csak lehet, igyekeznek megakadályozni vagy legalább ott lenni és segíteni, ha már megtörtént a baj. Ilyenkor látszik, hogy mekkora különbségek vannak Norvégia és Magyarország között. Itt mindenre gondolnak, minden rossz ellen megpróbálnak kitalálni valami megoldást. Nálunk ilyet... ááá... kisebb baja is nagyobb az embernek ennél.

Nem is írtam még, de már múlt hét óta használom a biciklit, amit kaptunk. Úgyhogy biciklivel száguldozok a boltba, az iskolába, meg az irodába.

Hétfőn voltak Norvégiában a választások, úgyhogy a legtöbb norvég teljesen be volt sózva. Itt majdnem mindenkit érdekel a politika, örülnek a választásoknak, izgulnak, hogy vajon mi lesz a végeredmény, és elég magas az részvételi arány, mert tudják, hogy ez tényleg kihathat az életkéjükre. Már a hétvégén lehetett előzetesen szavazni, aki hétfőn dolgozik és nem ér rá, vagy nem lesz a lakóhelyén éppen, és rekordmagas volt már az előzetes szavazatok száma is, a teljes szavazásra jogosult lakosság 27,3%-a. A többieket nem különösebben hozta lázba a dolog, úgyhogy egyedül ugrottam be kora délután a városházára megnézni, hogyan zajlik a dolog. Mondtam az egyik szavazóbiztosnak, hogy én vagyok az egyik új önkéntes, és érdeknek a választások. Egyből tudta, miről van szó, és már mutatta is a szavazólapokat. Itt nem egy lista van a pártokkal egy lepedőnyi papíron, hanem minden egyes pártnak külön szavazólapja van, és szavazólapon a párt 10 politikusa közül is tudsz választani. Így nem az kerül be a listáról, akit a párt be akar nyomni, hanem aki tényleg szimpatikus az embereknek. Logikus, meg demokratikus. Pont 19 megye van Norvégiában, és a lakosság számából, meg a terület nagyságából kalkulálják ki valahogy, hogy megyénként hány képviselő mehet a Stortingbe. A szocdem AP (Arbeiderpartiet) kapta ugyan a legtöbb szavazatot (27,4%), mégis a jobb-közép Høyre (25%) nevű párt alakított megint koalíciós kormányt, így marad Erna Solberg a miniszterelnöknő. A választások győztese egyébként a Senterpartiet volt, akik a 2013-as 5,5%-ról 10.8%-ra ugrottak fel. Astrid már mondta korábban, hogy a mi megyénkben, Sogn és Fjordane-ban teljesen máshogy vannak a szavazati arányok, mint a legtöbb megyében. Itt sokkal kevesebb szavazatot kap a két nagy párt, az AP meg a Hoyre, és sokkal többet néhány kispárt, főleg a Senterpartiet (lefordítva középpárt, de eredetileg parasztpárt volt a nevük, mezőgazdaság, ugye). Szóval a mi megyénkben tényleg teljesen más lett az állás. 1. a Senterpartiet (29,7%), 2. az Ap (24,6%), és 3. a Høyre (18,6%).

Kedden csak délre kellett bemennünk, találkoztunk Geir-rel, aki körbevezetett minket az operaházban. A legtöbb helyet már láttuk, pl magát a színpadot, a mozitermet, vagy a külön épületben lévő rockszínpadot, egy-két új dolog volt csak, az öltözők, a színpad alatti rész, vagy az a terem, ahonnan sugározzák a filmeket a moziban. Utána közölte Geir, hogy a színpadon meg a rendezvényeken a hivatalos munkaruha a fekete, úgyhogy elmegyünk nekünk fekete nadrágot meg fekete inget venni munkaruha néven az operaház számlájára :D

Délután rám jött a házitündérkedés. Megvarrtam a lyukas ruhákat, mostam, teregettem, rendet raktam, elmosogattam mindent, ami csak az utamba került... remélem a fiúk jól megjegyezték, mert ritkán jön rám ilyen :D

A norvégok nem veszik észre, hogy norvégul beszélsz hozzájuk. Már többször volt az, hogy bejött valaki az önkéntesközpontba, elkezdett hozzám norvégul beszélni, válaszoltam neki norvégul. Odajött Laurine, mondta, hogy csak angolul beszél. Aztán az a valaki hozzám is elkezdett angolul beszélni, mint ha az előző pár perc teljesen kiesett volna neki. Vagy miután megtudják, hogy EVS önkéntes vagyok, megkérdezik, hogy "és beszélsz egy kicsit norvégul?". Hirtelen kiesik neki, hogy az előző 5 percben folyékonyan beszéltem vele norvégul, és olyankor válaszolok norvégul, hogy "hát, nem is olyan kicsit...".

Szerdán délelőtt a kantinában dolgoztam, amit magyarra leginkább menzaként lehetne lefordítani, de akkor mindenkinek fiatalkora legszebb évei és az iskolai menza jut eszébe, ahol minden higiéniát nélkülözve, ezeréves lepukkant felszereléssel, jól megtermett konyhásnénik vagdossák mogorva arccal az ismeretlen eredetű főzeléket a tányérba... Ez nem az a menza!! Nagyon jól felszerelt konyha, ahol szinte mindent sajátkezűleg csinálnak, friss alapanyagokból, egészségesen. Még a zsömlét is ott helyben gyúrták és sütötték. Egyáltalán nem árulnak édességeket, sütiket, cukros italokat, chipset. Vannak szendvicsek, heti kétszer helyben készült főtt étel, saláta, joghurt és egyéb tejtermékek, meg kávé és tea. Hárman dolgoznak a konyhában, a főnéni Anne Karin, aki norvég, Virginija lett vagy litván, Maria pedig ukrán, és pont abból a városból jött, ahonnan Mykola is. Kicsi a világ. Mondhatni, hogy végig szendvicseket csináltam, de nem nagyon kellett megszakadni ettől a munkatempótól. A nénik is amint megvoltak az éppen aktuális dolgukkal, tök nyugodtan elkávézgattak, reggelizgettek, beszélgettek a tanárokkal, akik odajöttek kávézni. Én kétszer is nyugodtan eltűnhettem majdnem fél órára, mert nem volt épp mit csinálni. Úgyhogy egyszer felmentem az egyik tanárral beszélni, akinek segíteni fogok politika órán, megbeszéltük, hogy majd beszélek a magyar pártokról norvégul, aztán meg a könyvtárba mentem, megszerezni a politikás tankönyvüket.

Szóval a lényeg, hogy itt tényleg nem ilyen szükséges rosszként fogják fel a munkát, nincsenek agyon hajtva, a legtöbben szeretik a munkájukat, mert jók a körülmények, jók a munkatársak. A "konyhás nénik" is teljesen megbecsült dolgozói az iskolának, fent vannak az iskola honlapján név szerint a tanárok közötti listán is.

Utána mentem a kötő csoportba, előpakoltuk a csészéket, tányérokat, teát, kávét, vágtunk fel gyümölcsöt, aztán folytattuk mi is a kötéskénket, közben meg beszélgettem az egyik szír nővel. Kötés után elpakoltuk az edényeket a mosogatógépbe, aztán mentünk vissza az iskolába Open Skulére főzőcskézni. Körülbelül így fog kinézni a legtöbb szerdám, mert a többiek amúgy is szerda délelőtt járnak norvég tanfolyamra, úgyhogy akkor egyedül én tudok menni a kantinába segíteni.

Mostanában majdnem minden reggel arra ébredek, hogy lejöttek a felhők a fjord fölé és szinte meg lehet őket érinteni, olyan alacsonyan vannak. Aztán a délelőtt folyamán mindig felszállnak megint.

Csütörtök délelőtt festettünk. Van egy BUA nevű norvég szervezet (aktív gyerekek és fiatalok kb lefordítva), akik azt a célt tűzték ki, hogy miden fiatal, anyagi helyzettől függetlenül ki tudjon próbálni különböző szabadtéri sportokat. Norvégia szerte 41 raktáruk van, ahonnan ingyen kölcsön lehet kérni síléceket, görkorcsolyát, biciklit, kenut, kajakot, sátrat és egyéb túrafelszereléseket. Nem azt nézik, hogy hogyan lehet még több pénzt kicsikarni az emberekből, mert van elég pénzük. Pont hogy gondolnak arra, hogy vannak, akiknek kevesebb pénz jut, és így lehet, hogy bizonyos dolgokat soha nem tudnának kipróbálni.

Itt nálunk Eid járásban Åse kezdett el megszervezi egy BUA raktárt, szerzett helyet, felszereléseket, dolgoznak egy mobilos applikáción, ahol meg tudod nézni, hogy mi van épp a raktárban, és le tudod foglalni a hétvégére. Minden BUA-raktárat négy színnel festenek ki, de a színeket lehet mintákkal variálni. Ez volt a mi dolgunk, hogy találjuk ki, milyen minta legyen a falakon a négy színből, aztán segítsünk Åsének kifesteni a raktárt.

Aztán átmentem az iskolába, mert az egyik tanár hiányzott, és csak a dupla norvég óra első órájára tudtak beküldeni helyettesítőt, a második órában meg én voltam bent egyedül, és kb őriztem őket, hogy ne menjenek haza az óra vége előtt, aminek amúgy sok értelme nem volt. Norvég nyelv és irodalom óra akart lenni, ahol retorikát vettek éppen, úgyhogy nagy lelkesen kitaláltam nekik egy feladatot, hogy mindenki írjon fel valami random vicces címet egy papírra, begyűjtöm, aztán mindenki húz egyet. Van 5 percük felkészülni, aztán meg egyesével kijönnek, és 1-1 perc alatt megpróbálnak meggyőzni minket arról a témáról. Csupán azzal nem számoltam, hogy ez az elektronikás osztály volt, akikből úgy gyárilag kimaradt minden kreativitás és lelkesedés bármi iránt, ami nem elektronika, úgyhogy csomóan addig nem jutottak el, hogy egy címet felírjanak, mert nem is akartak és meg se próbáltak gondolkodni.

Este gondoltuk megnézzük magunknak ezt az International Cafét. Nekem erről az ugrott be, hogy biztos mennek oda mindenféle nációk, mert amúgy van egy pár, akik itt laknak (orosz, ukrán, lett/litván, amerikai, német meg még ki tudja, kikről nem tudok) és beszélgetnek mindenféle nyelveket. Hát, nem. Ide megint csak a menekültek járnak, akiket pár lelkes vöröskeresztes norvég néni tanítgat norvégul társasozás közben. Egyébként jó volt, társasoztunk meg kártyáztunk velük mind a négyen. Beszélgettem a vöröskeresztes nénikkel, úgyhogy meg is bíztak, hogy akkor jövő hét csütörtökön én fogok nekik bevásárolni gyümölcsöt meg kekszet a heti Internation Caféra.

Péntek délelőtt nekem nem volt semmi dolgom, a többiek mentek norvég órára, amit egyébként borzasztóan unnak, és alig tanulnak valamit. Péntekenként lesz mindig ilyen heti megbeszélésünk Astriddal, ahol megrágjuk, hogy mi tetszett meg mi nem tetszett az adott héten, volt-e valami, amit nem szívesen csináltunk. Én mondtam, hogy végül is semmi sem volt kifejezetten rossz, amit csináltunk a héten, de úgy kifejezetten jó se, és alig csináltunk valamit egyébként. Mindenhol még 5-ször körbevezettek és a könyvtár kivételével szinte semmi olyat nem tudtam még csinálni, amit szeretnék (órák, tanítás, óvoda, idősek otthona, plakáttervezés...), úgyhogy a következő héten haladhatnánk már kicsit ebbe az irányba.

Este Geir írt nekünk, hogy van-e kedvünk segíteni felállítani a vikingsátrát a hétvégi vikinges vásárra. A fiúkat nem különösebben hatotta meg a dolog, de Laurine-nak meg nekem persze, hogy volt kedvünk. Nem minden nap állítgat vikingsátrat az ember! Utána pedig mentem egy kört az éjszakai vándorokkal, hogy megnézzem, hogy néz ki egy műszakjuk. Általában csak egy műszak van egy hétvégi napon olyan éjfélig, de mivel most épp rendezvény van a hétvégén, és történik valami izgalmas, és még az idő is jó volt, a szokásosnál sokkal több fiatal kóválygott kint, úgyhogy két műszakot is csináltak. 12 ember este 8-tól 11ig volt beosztva, a következő csapat pedig 11-től hajnal 2-ig. A gyülekezőhely az önkéntes központ, ott veszik fel a nattevandreres kabátot, láthatósági mellényt, meg csoportonként egy-egy kis hátizsákot elemlámpával, aztán 4 fős csoportokra bontva indultak három különböző irányba. Megnézik általában az iskola környékét, a Sagaparkot a fjordnál, a folyópartot és főleg a boltok környékét, amik este 11-ig nyitva vannak, és ahol sört vagy gyengébb alkoholos italokat is lehet kapni még este 11-ig. Legtöbbször a szülőknek a saját gyerekük is kint kószál valahol, úgyhogy végül is felügyelni is tudják őket valamennyire, meg séta közben elbeszélgetnek egymással. Az egyik anyuka mesélte, hogy ők kicsit kijjebb laknak, pár faluval arrébb, és így legalább behozta a lányát a "városba", hogy tudjon a barátnőivel mászkálni, meg haza is tudja vinni éjjel, közben ő is él egy kis társasági életet. Ahogy így láttam, a gyerekek se borzasztó idegesítő vagy frusztráló dologként tudják be, hogy itt cirkálnak a szülők, hanem inkább ad nekik egy kis biztonságérzetet meg visszahúzó erőt. Annyiból állt egyébként a dolog, hogy ha láttunk egy nagyobb csoport fiatalt bandázni, akkor odamentünk, megkérdeztük, hogy minden rendben van-e, kicsit beszélgettünk velük, aztán mentünk tovább, még akkor is, ha némelyiken látszott, hogy ivott már valamennyit. Szóval ez egy jó dolog, hogy van itt ilyen "éjszakai vándorkodás".

Szombat délelőtt a könyvtárban dolgoztam fél 11-től 2-ig. Megmutatott mindent a könyvtáros néni, milyen könyvek hol vannak, melyik jelölés mit jelent, mi van a raktárban, hogy kell a könyveket kiadni meg visszavenni a vonalkódleolvasós cuccal. A helyükre pakolásztam a könyveket, ha épp valaki betévedt, aztán beszélgettünk a könyvtáros nénivel és megmutattam neki a blogomat. Örült, engem érdekel az ilyen honlapkezelgetés, plakáttervezgetés, mondta is, hogy majd segíthetnék nekik a könyvtárban ilyesmikkel.

Most hétvégén van az Eidamessa, ami ilyen kirakodóvásárt jelent főleg. A három nagyobb attrakció a standok a város fő utcájában, a vidámpark a város szélén, meg a vikingtábor a város másik szélén. Mondanám, hogy végre történik valami, és felbolydul a város, de nem... Kicsit több ember kószál a fő utcában a megszokottnál, de ezen kívül elég vérszegény a dolog. Semmi színpad, semmi zene. Valamikor volt vikinges zene, valamikor volt valami kórus a templomban, meg valamikor volt valami Októberfeszt utánzat az egyik kocsmában, de én egyiken se voltam, mert teljesen random helyeken és időpontokban voltak.

A vikingtábor egész érdekes volt. A különböző sátrakban különböző tevékenységeket és mesterségeket mutattak be, amiket csináltak a vikingek, vagy csak úgy berendezték a sátrat lakásnak, hogy megmutassák, hogyan éltek, meg lehetett íjászkodni is. Pont ugyan az a kategória, mint amikor náluk a honfoglaló magyarok életét mutatják be viszonylag korhű ruhákkal, sátrakkal, hagyományőrzésképpen. És nem mellesleg rengeteg a hasonlóság a vikingek és a honfoglaló magyarok között. Ugyan abban a korszakban éltek és "tevékenykedtek", ugyan úgy fosztogatták a gazdagabb nyugati királyságokat, a ruháik és a lakókörülményeik is hasonlóak voltak.

És egész hétvégén sütött a nap, és viszonylag meleg volt, olyan 15-17 fok. Meg a hét folyamán is egészen sokat sütött a nap, úgyhogy nem panaszkodhatunk az időjárást illetően.

Vasárnap a szokásos otthon ülős, blogírós, olvasós napom volt, meg délután kimentünk Laurine-nal sétálni. A jövő hét elméletben már kicsit sűrűbb lesz, például elkezdünk dolgozni az operával is, amit október 4-én mutatnak be. 

Remélem otthon mindenkivel minden ok, rólam újabb hírek jövő hét vasárnap!

Üdv, Timi